Párhuzamos kapcsolatok: képtelen vagyok dönteni!

Ha azt halljuk egy nőről, hogy párhuzamosan két kapcsolatban él, akkor rögtön azt gondoljuk, könnyűvérű perszóna, a családok és házasságok ellensége, az álnok szerető, aki körmönfont eszközökkel hódítja meg a férfiakat. Azonban sokszor fordul elő, hogy nem ilyen egyértelmű a helyzet. Sokszor azok a nők, akik belekerülnek ebbe az egyáltalán nem könnyen elviselhető, ambivalens érzésekkel átitatott élethelyzetbe, maguk sem értik, mi történik velük. Hogyan keveredhettek érzelmi kapcsolatba akkor, amikor már azt gondolták, hogy egy tartós és kielégítő kapcsolat részesei.

A biztonságosnak tűnő kapcsolat

Lilla diplomás nő, közgazdászként dolgozik. Soha nem gondolta volna, hogy egyszer eljön az életében az a helyzet, amikor két férfi között fog hezitálni. A vívódás érzelmi hullámvasútján nehéz épkézláb döntést hozni akkor, amikor szinte észrevétlenül csúszott egy olyan helyzetbe, amit nem is olyan régen még ő is elítélt, ami értékrendjével egyáltalán nem egyeztethető össze. Ő mesél történetéről.

“Soha nem felejtem el azt a napot, amikor szembesültem azzal, hogy a párom – akivel már négy éve meghitt és tartós kapcsolatban éltem – fent lóg rendszeresen egy társkeresőn. Véletlenül láttam meg egy e-mailt, hiszen neki segítettem netes dolgokat intézni. Furcsa volt a feladó, és amikor rákerestem a Google-ban, akkor láttam, hogy ez egy társkereső oldal. Kíváncsi voltam, mi lehet ez, miért kap ilyen e-mailt. Kérdésemre nem kaptam válaszolt, sőt tagadott, azt éreztem, hogy nem mond igazat, nem őszinte hozzám. Ezért azt gondoltam, hogy ellenőrzésképp regisztrálok a társkeresőn. Nem kellett sokáig kutakodnom, természetesen megtaláltam őt, rendszeresen láttam az aktivitását. Mélységes fájdalmat éreztem. Becsapottnak éreztem magam, nem értettem, hogy felnőtt ember létére miért nem válaszol őszintén a kérdésemre. Azt éreztem, hogy nem vagyok elég neki, és nyilvánvalóan egy másik nőt keres. Óriási csalódás volt, minden összetört bennem” – meséli Lilla.

Az emberi psziché nagyon nehezen viseli el a bizonytalanságot. Abban a pillanatban, amikor egy érzés hatalmába kerít, vagy észreveszünk valami szokatlant a párunkon, akkor a féltékenység érzése elural minket. Ez aktiválja bennünk a kétely érzését, az örök kérdést, hogy megcsal-e vagy sem? Éppen ezért van egy belső késztetésünk arra, hogy nyomozzunk és bizonyosságot nyerjünk, még akkor is, ha ez negatív előjelű, és nem vet jó fényt ránk.

A bizonytalanság kontrollra késztet

Először csak belekukkantunk a telefonjába, megnézzük az e-maileket és a Facebook-üzeneteket, sms-eket. Igen ám, de egy idő után nem elég a bizonyosság, szükségét érezzük az állandó kontrollnak. Késztetést érzünk, hogy kémkedjünk, állandó ellenőrzés alatt tartsuk párunkat. Ez a viselkedés a bizalmatlanság, ami ha befészkeli magát a kapcsolatba, akkor egy idő után nehéz elérni, hogy visszatérjen a biztonságérzet. Így érezte Lilla is:

“Naponta fent lógtam a társkeresőn. Mivel a kérdéseimre nem kaptam választ, ezért magamra voltam utalva, kémkedtem. Tele voltam bűntudattal, mert tudtam, hogy az sem szép dolog, amit csinálok. Igazán azért volt számomra érthetetlen a párom viselkedése, mert jónak tartottam a kapcsolatunkat. Hatalmas beszélgetések, élvezetes szexuális élet, nyitottság, jó programok, minden adott volt ahhoz, hogy fejlődjön a kapcsolatunk. Azonban ahogy fenn lógtam a társkeresőn, én is szemlélődtem, olvasgattam a bejegyzéseket.”

Amikor a biztonság érzése megtörik, akkor az egyén felhatalmazva érzi magát arra, hogy a bizonytalan állapotot megszüntesse. Ez pedig egy szűnni nem akaró érzést kelt benne, ami állandó ellenőrzésre készteti. Ez természetesen bűntudattal párosul, és a párkapcsolatok eme szakaszában állandósul a rossz érzés, és kezd megszilárdulni az elégedetlenség és csalódottság érzése. Ilyenkor az egyén tehetetlennek érzi magát, és csak az jelent neki bizonyosságot, ha megszerzi a konkrét információkat, tehát nyomoz. A legcélravezetőbb az lenne, ha őszintén beszélgetne a pár, ha a másik fél képes lenne elmondani azt, hogy mi indította arra, hogy regisztráljon egy társkeresőn. Ám Lilla nem kapta meg ezt az őszinteséget.

Az új kapcsolat felbukkanása

Amikor egy kapcsolatban csalódottság és becsapottság érzése üti fel a fejét, akkor bizonyos érzelmi szálak is sérülnek. Alapvetően az udvarlás szakaszában alakulnak ki a később erős és tartós érzelmi szálak. Majd a kapcsolatban felhalmozott, megoldatlan sérelmek miatt ezek az akár korábban erős érzelmi szálak meggyöngülhetnek. Azok a hiányok pedig, amik mindig is ott voltak a kapcsolatban – például a kommunikáció gyengesége vagy a megértettség hiánya, netán szexuális élet hiányai –, olyan kielégítetlen felületet képeznek, ahol az egyén sérülékennyé, befogadóbbá válik a kapcsolaton kívülről érkező ingerekkel szemben. Ekkor történhet meg az, hogy egy tartós, érzelmi párkapcsolat mellé bekúszik egy újabb, ahol azok az érzelmi szálak kezdenek el erősödni, ami az alapkapcsolatban nem. Lilla mesél tovább:

“Aztán a társkeresőn felfigyeltem egy férfira, aki nagyon izgalmasan írt. Izgalommal vártam minden nap a verseit, bejegyzéseit. Kíváncsi lettem rá, minden rossz érzés nélkül. Aztán beszédbe elegyedtünk, és azt éreztem, ha a páromnak szabad, akkor nekem is. Furcsa érzés volt, hogy egyazon társkeresőn ismerkedünk titokban idegenekkel. Azonban elsodortak az események. Bence, akit újonnan megismertem, olyan intellektuális hatást gyakorolt rám, hogy nem tudtam szabadulni tőle. Elkezdődött egy intenzív szellemi játék, azt éreztem, soha ilyen élményben nem volt részem. Magával ragadó volt és izgalmas. Mondhatnám intellektuálisan szexuális. Aztán találkoztam Bencével, ami tovább erősítette azt az érzést bennem, ami az online felületen kialakult. Remek volt a szex is, szenvedélyes, mindent elsöprő. Nem lehetett ellenállni. Akkor úgy éreztem, ezt már el kell mondanom a páromnak, mert bennem kialakult a vágy, a mindent elsöprő kíváncsiság.”

Egyik is kell, másik is kell

Amikor két partner felé alakulnak ki érzelmi szálak, akkor nehéz a helyzet, mert az egyén mindkettő felé kötődést érez. Tehát bármelyik partnert választja, a másik oldalon olyan érzelmi szálakat kell átvágni, amelyek élőek és működőek. Ez nagy fájdalommal jár, ilyenkor fordul elő az, hogy benne ragadnak az egyének mindkét kapcsolatban, hiszen egyik oldalon sem tudja megsemmisíteni az érzéseket.

“Mindkettőjüket szerettem, egészen eltért egymástól a két férfi. Ezt akaratlanul úgy hidaltam át, hogy hol az egyikkel vesztem össze, hol a másikkal. Így kevésbé lehetett lelkiismeret-furdalásom, talán azért éltem ily módon túl ezt az időszakot. Ennek megfelelően hol az egyikkel építettem a kapcsolatot, hol a másikkal fürdőztem a kibékülés által felfokozott érzelmekben. Iszonyúan őrlődtem, a két férfi küzdött bennem. A szexuális és intellektuális vonzódás viaskodott a párom által kifejtett embertelen, értem folyó harccal. Ami az egyik férfiben megvolt, az hiányzott a másikból. Azt éreztem, egybe kellene gyúrni őket, az lenne a tökéletes.”

Hogyan döntsünk?

Lilla elmesélte, hogy nagyon elfáradt néhány hónap alatt ebben a kettős életben. Képtelen volt úgy dönteni, hogy jelen volt a két férfi, hol ölelésben, hol e-mailben, hol személyesen, hol telefonon, de mindig ott volt az életében mindkettő. Azt a megoldást választotta, hogy elvonult, minden elérhetőségét kikapcsolta és döntött.

Amikor egy ember megismerkedik egy másik emberrel, akkor fontos, hogy az objektív körülményektől el tudjon vonatkoztatni. Ne azért vonzódjon, mert márkás ruhában jár, vagy méregdrága autója van, netán menő vállalkozása.

Lilla esetében is – és egy hétköznapi ismerkedés esetén is – a legfontosabb, hogy monitorozzuk önmagunkat ott, legbelül. Legyen meg a képességünk arra, hogy az érzéseinkre figyeljünk, arra, hogy a legbensőnkben hogyan viszonyulunk a másik emberhez. Hogyan érezzük magunkat, amikor nincs velünk? Megéljük-e a hiányát?

Az egyetlen kérdés, amit fel kell tennünk: Hogyan érzem magam vele?

Ha erre a kérdésre megtaláljuk a választ – meg tudjuk válaszolni önmagunknak ezt a nehéz kérdést –, akkor pontosan fogjuk tudni azt, hogy ő egy megfelelő partner, vagy sem. Mert huzamos ideig úgy együtt élni valakivel, hogy nem azt kapjuk tőle, amire valóban szükségünk van, maradandó sérülésekhez vezet. De ha megtanuljuk érezni azt, hogy hogyan kapcsolódunk, milyen szinten tudunk együtt lenni, érezni egymást, és azt is tudjuk az önismeret révén, hogy saját magunknak mire van szükségünk, akkor nem tudunk rosszul dönteni.