Szex

18+: Gyereket várok egy kuplerájban! Meg akarom szülni!

Semmiben sem vagyok biztos. Sem abban, hogy a főnökeim valóban gyermekükként szeretnek és pozitívan reagálnak majd, sem abban, hogy 21 évesen képes leszek-e felnevelni egy gyereket, sem abban, hogy miből tartom majd el. Egyetlen dologban viszont igen. Akarom ezt a gyereket.

Este van már, minden lány lelkesen készülődik, hogy a nyitótáncra átérjenek. Én csak kóválygok közöttük. Az első dolog, ami eszembe jut, hogy nem akarok ma dolgozni. Képtelen lennék lefeküdni bárkivel is, mert aggódom. Valahogy váratlanul rám tör a felelősségérzet az iránt az apró kis semmi iránt, ami bennem növekszik.

18+: Gyereket várok egy kuplerájban! Meg akarom szülni!

Utcai ruhában megyek át, É. nem szól semmit. Rögtön odaint magához:
– Na mesélj, mi volt a dokinál?
– Terhes vagyok, most már biztos – nyögöm ki. Ő a könnyebb dió, mindig is sokkal védelmezőbb és megértőbb volt, mint A. Pedig ő is elég toleráns velünk, lányokkal.
– És mit akarsz csinálni? – néz rám. Nem mondja ki rögtön, hogy a gyereknek vesznie kell, és ez megint olyasmi, amiért nagyon szeretem őt.
– Én meg akarom tartani…. – na, végre kint van! Megkönnyebbülök és várom az ítéletet.
– Apád meg fog ölni! – néz rám, együtt érzőek a szavai. Abban a pillanatban tudom, ő mellettem áll és támogat. Hálásan hajtom a fejem a vállára.  – Menj, feküdj le pihenni, reggel gyere át, mikor A. is itt lesz. Megbeszéljük.
– Köszi, Anyu! – ölelem át, és miközben visszafelé igyekszem a házba, azon töprengek, milyen régóta vártam már arra, hogy ezeket az egyszerű szavakat, így, “köszi, Anyu”, mondhassam valakinek. Valaki olyannak, aki érdemes rá. Könnyes lesz a szemem, de mosolygok közben. Ha É. velem van, akkor nagy baj nem lehet. Ő mindig tudja, hogy kell A.-t leszerelni. Nem véletlenül a felesége.

Másnap reggel izgatottan, szégyenkezve, reménykedve – vagyis totál kaotikusan lépek be a bár ajtaján. Fura nappali fényben látni, amikor a futófények mind alszanak, a padlón és a kifutón még ott az előző éjszaka pora, néhány asztalon üres, rúzsnyomos poharak. Kicsit drámai a hangulatom, de úgy érzem, tökéletes díszletül szolgálnak a harchoz, amit meg kell vívnom. Kezdem kívülállónak érezni magam a lányoktól. Már nem vagyok kurva. Már több vagyok ennél. Anya lettem…

Hogyan reagált A., és mi történt aztán? Folytatás az Egy kurva naplója blogon!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top