Az örök házasság titkát osztotta meg a 87 éve házas pár

Zelmyra és Herbert Fisher 1924. május 13-án házasodtak össze, és amire akkor talán nem is gondoltak: 87 együtt eltöltött év várt rájuk.

Kéz a kézben élték túl a nagy gazdasági világválságot, a második világháborút, a koreai és a vietnami háborút, a polgárjogi harcokat és tizenöt elnökválasztást. Nyolc évtizeden keresztül végig kitartottak egymás mellett, egymásért. Ma már egyikük sem él, de saját Twitter-oldalukon hátrahagyott üzenetükre sokan úgy gondolnak, mint az örök szerelem receptjére. Ezek közül hoztunk el néhány fontos üzenetet:

Mikor jött el az a pillanat, amikor érezték, hogy le tudnának együtt élni egy életet? Voltak félelmeik?

A kapcsolatunk minden nap egyre biztosabb és erősebb lett. A válás soha még csak szóba sem került. Együtt nőttünk fel, mielőtt összeházasodtunk volna, a legjobb barátok voltunk. Márpedig a barátság örökre szól, a mi házasságunk pedig egy életen át tartott.

Ha valamit másképp csinálhatnának, mi volna az?

Semmin nem változtatnánk. A hosszú házasságunknak nincs titka, egyszerűen csak azt tettük meg egymásért és a családért, amire a legnagyobb szükség volt.

Mit tanácsolnak azoknak, akik még nem találták meg a társukat?

Hinni kell. A társ gyakran sokkal közelebb van, mint azt hinnénk. Minket egy sarok választott csak el egymástól.

Mi a legjobb házassági tanács, amit valaha kaptak?

Tiszteljétek, támogassátok egymást, és kommunikáljatok egymással. Legyetek hűségesek, őszinték és igazak. Szívből szeressétek egymást!

Nagyon fiatalon házasodtak össze. Hogy tudták megőrizni egyéniségüket?

Mindketten önálló személyiségek vagyunk, de ketten együtt sokkal többet tudunk elérni, mint egyedül.

Mi a legszebb emlékük az elmúlt 87 évről?

Az öt gyermekünk, a tíz unokánk, a kilenc dédunokánk és az ükunokánk.

Idővel a kommunikáció könnyebbé válik? Hogyan lehet megőrizni a türelmet?

A gyerekek már kirepültek, sokkal több időnk jut beszélgetni. Élvezzük a közös perceket a verandán, a hintaszékeinkben.

Egy válságos nap után mire kell emlékeztetnünk önmagunkat?

A házasság nem egy verseny. Isten mindkettőtöket ugyanabba a csapatba tett be, hogy együtt nyerjetek!

Fontos, hogy az ember harcoljon?

Igen, de soha nem izomerőből. Természetes, hogy az ember nem mindig ért egyet a másikkal, és küzdeni kell azért, ami igazán fontos, de meg kell tanulni elhajolni, nehogy összetörjön az, amink van.