Hol kezdődik a nimfománia?

Dr. Gerevich József pszichiáter korábbi írásait a szakértő blogján találod!

Szex mint drog

Lars von Trier filmje, A nimfomániás újra reflektorfénybe emelte a csaknem elfeledett kifejezést, a nimfomániát. Antonioni Az éjszaka című filmjében (1961) a nimfomániás lány alakja úgy jelenik meg, mint eszét vesztett tébolyulté, aki maga sem tudja, mit tesz, amikor a kórházban ráveti magát a meglepett férfira, Giovannira, a film hősére. Joe, Lars von Trier nimfomániás hősnője viszont kellő önkritikával, távolságtartással mutatja be beteges promiszkuitását. Le is szögezhetjük, hogy önmagában a nimfománia nem tartozik az elmebetegségek közé, de a túlzott mértékű szexuális késztetés elmebetegek között is előfordulhat.

A kifejezés mára azért ment ki a divatból, mert a nimfa szóból kiindulva úgy állít be egy jelenséget – a kórosan felfokozott szexualitást –, mintha az a nők sajátja lenne. Ma már inkább az erotománia, illetve a szexuális addikció kifejezések használatosak, amelyek mindkét nemre egyformán érvényesek. A filmművészet természetesen a férfiak szexuális addikciójával is bőven foglalkozik, gondoljunk csak Fellini Casanovájára (1976), vagy a 2011-ben készült Shame – A szégyentelen című filmre.

A szexuális addikció fogalma jól érzékelteti, hogy vannak, akik úgy “használják” a szexet, mint az alkoholt vagy a drogokat. A szexuális addikcióban szenvedő személyek számára a szexuális viselkedés kontrollvesztett módon és kényszerként jelentkezik. Betegséggé is ezáltal válik. Hiszen a páciens nem tud uralkodni önmagán, nem tudja társadalmilag elfogadott keretek közé szorítani a szexuális késztetéseit. Emiatt konfliktushelyzetekbe kerül. A megoldatlan konfliktusok miatt kerül sor rendszerint a kezelésükre is.

Jelenet Lars von Trier “A nimfomániás” című filmjéből

Mindkét nemnél előfordul, de a férfiaknál jóval gyakrabban. A társadalmi normák alapján a köztudat a férfiak kontrollálatlan szexuális viselkedését inkább elfogadja, mint a nőkét, ezért a nők hamarabb érzékelik a problémát, és kezelésre is könnyebben vállalkoznak. A férfiak rendszerint feleségük vagy állandó partnerük erős nyomására, és nem belső motiváció alapján fordulnak szakemberhez. A kezelés kimenetele attól függ, milyen más pszichés betegséggel, esetleg személyiségzavarral párosul, és milyen motívumok serkentik a pácienst arra, hogy felülkerekedjen a bajon. A páciens mellett végig kitartó partner nagyban hozzájárulhat a terápia sikeréhez. Jeanette Batz szerint: “Ha sérülékeny vagy, nem szeretnek vagy nincs meg a biztonságod, a szex az életedben a kokainhoz hasonlóan addiktívvé válhat.”

Kóros felfokozottság

Bibók Bea szextanácsadó korábbi írásaiért kattints ide!

Amikor általános iskolában 3. osztályos voltam, a könyvtárban egy fiú a fejemhez vágta: “Te nimfomániás vagy!” – és kiment a könyvtárból. Kislányként nem tudtam, mit takar ez a kifejezés, de azt éreztem, hogy valami nem szokványos dolog lehet. Kikeresvén az értelmező szótárból a nimfománia szót, ezt a meghatározást találtam akkor: “Nők kórosan felfokozott, kielégíthetetlen nemi vágya.” Ez volt az első találkozásom ezzel a fogalommal.

Nem vagyok híve annak, hogy bárkit is a szexuális élete miatt minősítsek. Mindenki úgy tesz, ahogy neki és a párjának jó; ha azonban már saját magának gondot okoz a szexuális viselkedése, ha belekerült egy olyan spirálba, amiből egyedül nem képes kilépni, akkor ténylegesen segítségre van szüksége.

A nimfomán kifejezéssel – már a nevéből is adódik – nőket illetnek. A mánia szó mindig egy felfokozott működést jellemez, ami kontrollálatlan, sokszor olyan mértékű és minőségű szexuális cselekvésre utal, ami a külvilág számára elfogadhatatlan. A nimfománia tehát olyan csillapíthatatlan szexuális vágyat jelent, ami gyakorlatilag kielégíthetetlen. Mindegy, hányszor szeretkezik a nimfomániás nő, képtelen a kielégülésre, azt érzi, hogy a következő aktus is kell a számára. Számolatlanul, időtől, partnertől és helyszíntől függetlenül. Kényszert érez arra, hogy állandóan szeretkezzen.

Nyilvánvaló, hogy ez egyfajta habzsolás. Kényszer, amellyel szeretné ugyan kielégíteni szexuális igényét, ám ez nem sikerül neki, utat engedve ezáltal az újabb késztetésnek. Számára minden problémára csakis ez a megoldás létezik, szeretkezni! A nimfománia esetében a személy aktivitása nagy részben a szex köré csoportosul. A szex azt szolgálja, hogy szenvedélyének adózzon – még akkor is, ha a szexuális aktus káros számára. A szex kényszeres, kontrollálatlan, partnerfüggetlen.

Az a nő, aki nimfomániás, nem képes kötődni és nem képes az intimitás kialakítására. Valószínű, hogy gyermekkorból hozta azt a lelki sérülést, ami ezt a kényszert kialakította benne. A pszichoszexuális fejlődés különböző szakaszaiban kialakult elakadások a tudattalanba kerülvén a későbbi életszakaszokban kontrollálatlanul törnek elő. Éppen ezért ő sem képes megválaszolni azt a kérdést, vajon miért viselkedik botrányosan, miért hajszolja az értelmetlen szexuális együttléteket. Az ő válasza egyértelműen csakis az lehet: “Nem tudom, csak kell!”

Tapasztalható, hogy sokszor a nimfomániában szenvedők a szexuális aktust egyfajta menekülési útvonalnak használják bizonyos problémák elől. Ha kisgyermekkorban egy kislányt szexuálisan bántalmaznak, akkor vagy egész életében szégyenérzet fogja gyötörni, vagy egy egészen új, abnormális szexuális attitűdöt alakít ki védekező mechanizmusként. Az intimitás megélésének hárítása védelmet nyújt számára. Az sem zavarja, hogy alkalmi kapcsolataiban alárendelődik, kiszolgáltatottá válik. Egy nimfomániás nem fogja jól érezni magát a bőrében sem testileg, sem lelkileg. A lelkének a kötődés és intimitás hiányzik, a testének pedig az orgazmus. Hajszolja azokat, pedig mindkettőre képtelen. Ekkor már szükséges külső segítséget kérni.