A szexi fehérnemű olyan, mint a repülőjegy…

Kim Basinger a 9 és fél hét című filmben önfeledten, játékosan, szexin vetkőzik. Értem, nagyon is értem, hogy a varázs hogyan születik meg. Még női szemmel is erotikus a jelenet, pedig még a pucér testrészeit sem engedi láttatni. Nem elképzeljük, hanem tudjuk, hogy ő is élvezi a jelenetet, nemcsak el akarja hitetni a nézővel, hogy ő milyen szexi, hanem valóban az. Nincs beállított frizura, sem műköröm, nincs koreográfia, nem görcsösek a mozdulatok. Nem tökéletes a smink sem, a fény is hátulról világít. Minden esetleges, mégis hatni tud a jelenet. Kim Basinger évődik, néhol idétlen mozdulatok törik meg a finom erotikát. Ez a jelenet nem a sztriptíztáncosnők professzionális produkciója, ám mégis elképesztően hatásos.

Mi, nők, szeretnénk Kim Basinger bőrébe bújni, és éppen úgy kelletni magunkat, feszítve önnön szexuális izgalmunkat és párunkét, várva azt, hogy mikor kap már ölbe a mi házi “Mickey Rourke-unk”. Ám ez nem olyan könnyű a valóságban. A csapból is az folyik, hogy tegyük változatossá a szexuális életünket! Szeretkezzünk a liftben, étteremben az asztal alatt, vagy találjunk olyan pózokat, ami cirkuszi produkciónak is beillik. Bármennyire is ez az üzenet, az biztos, hogy nem ettől lesz jó a szexuális életünk.

Ehhez az elváráshoz sokszor a férfiak is aktívan hozzájárulnak ajándékaikkal, és talán fel sem merül bennük, hogy a nőknek nem mindig könnyű ezeket az ajándéknak szánt “szexuális kiegészítőket” viselniük. 

“Olyan félszegnek érzem magam, a harisnyatartókat meg a fűzőket idegennek!”

“Párommal másfél éve vagyunk együtt, és mostanában az a szokása, hogy szexi fehérneműket vásárol nekem. Először tetszett a dolog, de egy idő után kötelező jelleggel fel kell vennem őket, ha van hozzá kedvem, ha nincs. Nagyon elveszettnek érzem magam olyankor, a harisnyatartókat meg fűzőket idegennek! Azt érzem, mintha plusz »végtagjaim« nőttek volna, amikkel nem tudok mit kezdeni. Sokszor alig várom, hogy vége legyen az estének. Már ott tartok, hogy ha egy kirakatban meglátok valami szettet, akkor elfordítom a fejem, mert a hideg is kiráz arra a gondolatra, hogy nekem ezekben a cuccokban miket kellene művelnem »megrendelésre«.” – (Iza, 32)

Amikor egy nő erotikus fehérneműt kap ajándékba, pontosan tudja, a párja ezt látni is szeretné rajta. Szerencsés esetben rábízza, mikor lesz az a bizonyos alkalom, amikor megpillanthatja kedvesén a csipkecsodákat. Ám van, amikor a férfiak azonnal látni akarják, sőt elvárják, hogy szexin billegjenek benne, vagy a pornóban látott attrakciókat szeretnék azonnal megkapni. Ez a hozzáállás nyomasztja, szorongással tölti el a nőket. Amikor egy szexuális viselkedés elvárássá módosul, komoly frusztrációt él meg egy nő. Vajon elég szép-e a párjának? Nem okoz-e majd csalódást neki?

A szexi fehérnemű egy ajándékba adott lehetőség. Valahogy olyan, mint egy “open” repülőjegy. A férfi az odautat megtette a vásárlással, a visszaút időpontja azonban kétséges számára. Akkor utazik, amikor úgy adódik. Ebben ez a szép. A férfi a kedvesére bízza, mikor fogja viselni a fehérneműt. Mert a helyzet attól lesz szexi, hogy nem direkt az előadás, hanem spontán. Egyszerűen természetes. A helyzet, a mozdulatok, ahogy a kedves a hajába túr, ahogy szépíti magát a reggeli félhomályban vagy az esti színház előtt. A vágy megszületik, zakatol, majd szabad utat kap. Megkezdődik az utazás, a “visszaút”, buján, hevesen, felszabadultan. Nincs megrendelés, nincs elvárás, nincs megfelelési kényszer.

“Nem tudom, hogyan legyek szexi egy nővérkejelmezben?”

Kata elmondása szerint párjával hetente mindennap élnek szexuális életet, ám a férfi sokszor megfogalmazza azt az elvárását, hogy legyen magabiztosabb és szexibb. Éppen ezért – inspiráció gyanánt – vásárolt neki egy nővérkejelmezt, aminek láttán Kata zavarba esett. Elsírta magát: hogy lehet ebben a jelmezben szexi, amikor az is gondot okoz neki, ha ég egy lámpa szeretkezés közben?

Érthető ez a  reakció, a jelmez ugyanis nem azt érezteti Katával, hogy rá – a lényére – kíváncsi a párja, hanem az a kérdés merül fel benne, hogy most szőke nővért, barnát, feketét, sima hajút vagy göndört, borotvált vagy bozontos puncit akar-e látni a párja. Ha egy nő nem eléggé magabiztos – ha a jelmezhez nélkülözhetetlen huncutság nem jön a zsigereiből –, akkor a szerepjátékot nem képes jól megélni. Lelkében az játszódik le, hogy az ő lénye nem felel meg a párjának, ezért szeretné őt más bőrébe bújtatni. Ilyenkor a nők magabiztossága még inkább leomlik. Görcsössé, feszültté, elutasítóvá válnak. 

Férfiaknak címezve!

Egy szexi jelmez már elég határozott “kérést” fogalmaz meg a férfitől, éppen ezért ennek megvásárlása akkor hatásos, ha már fantázia szintjén beszéltek a szerepjátékokról. Akár egy bilincs ostorral, akár egy jelmez, vibrátor vagy kiegészítő feltételezi, hogy jól ismerjük párunkat. Nagyon rosszul tud elsülni az ünnep, ha nem személyre szabott az ajándék. Ha tudjuk, hogy párunk képes a spontaneitásra – nem riad meg attól, hogy szexuális kihívások elé álljon, és ha kellően magabiztos –, csak akkor vásároljunk neki ilyen kaliberű szexuális ajándékot!

A játék spontaneitása

Bármilyen játék – köztük a szexuális játékok is – akkor élvezetes, ha két egyenrangú fél játssza. A párkapcsolatokban jelenlévő egyenrangúság tudja biztonságossá tenni azt a közeget, ahol mindkét fél – köztük a nő is – képes a játékra. Ha nincs meg a párkapcsolatban az egyenrangúság, akkor a fent említett szituációkban a nő bizonytalanná válik, hiszen ezek a szexuális játékok nem közös elképzelés vagy döntés eredményei, hanem csak a férfi igényét tükrözik. Ezért tiltakoznak a nők, vagy legalábbis bizonytalanságban érzik magukat, frusztráltak.

Azonban, ha egy párkapcsolatban spontán módon, egyenrangú partnerként alakul ki a játékosság – az évődés, az az igény, hogy izgalmassá tegyék a hétköznapokat vagy a szexuális együttléteket –, az biztonságosan és örömteli módon tud megtörténni. A spontaneitás olyan mértékű felszabadultságot hoz a párkapcsolatba, ami egy újabb érzelmi kötést, a bizalom mélyebb szintjét vonja maga után – ezt élte át Timi (35) is: 

“Még tavaly kaptunk párommal egy erotikus társasjátékot. Most, az ünnepi készülődés »hevében« sikerült kipróbálnunk, szem nem maradt szárazon. Előbb azonban karácsonyi hangulatot teremtettünk a szobában. Hangulatvilágítás gyanánt egy ősöreg piros melegítőfelsőt dobtunk az állólámpára, felszerelkeztünk némi édességgel és bele is csaptunk a dolgok közepébe. Az igazság az, hogy nekünk nem sikerült befejezzük a partit, legalábbis egy idő után már nem volt jelentősége, hogy melyikünk nyeri a játszmát. Ez egy igazán jó alkalom volt arra, hogy ne véresen komolyan vegyük a szexet és finom humorral fűszerezte meg az estét.”