Szex

“Bánom, hogy nem voltam bevállalós!”

Bár sokan úgy tartják, hogy a múltbeli dolgokon rágódni, azokat megbánni felesleges, mindenki életében vannak olyan élethelyzetek, amiket nagyon bán: vagy azért, mert kihagyta őket, vagy azért mert nem – pláne ha szexről van szó. Olvasóink vallanak!

Egy aktuális szexfelmérésből kiderül, szex terén mindenkinek van valami megbánni valója, ám férfiak és nők megbánási listája egészen másképp alakul:

A nők megbánásainak top 3-as listája:
1. Nem a megfelelő emberrel veszítették el a szüzességüket (24%)
2. Félrelépés (23%)
3. Túl gyorsan bújtak ágyba valakivel (20%)

A férfiak megbánásainak top 3-as listája:
1. Túl félősek a szexuális kalandokra (24%)
2. Nem voltak elég bevállalósak fiatalon, kevés dolgot próbáltak ki (23%)
3. Nem voltak kalandorok szingliként (19%)

„Bizseregnek a hormonjaim!”

„Amit bánok, hogy azért vettem el az exfeleségem, mert jó volt a szex, fantasztikus volt a kémia. 3 év házasság után most zajlik a válás, és csak most látom, hogy milyen ember” – (László, 37).

„Mindig is ki akartam próbálni az egyéjszakás kapcsolatot mint műfajt, de sosem jött össze, mert aztán valami, ha még béna dolog is, de kialakult belőle. Egyszer aztán összejött, de rémes volt, bár sose történt volna meg. Személytelen és öröm nélküli volt” – Anna (37).

Bibók Bea szextanácsadó: Azok az emberek, akik szeretik magukat kipróbálni új helyzetekben, akik tapasztalásokra vágynak, könnyen elnyomják azokat a megérzéseiket, amelyek óva intik őket az új kalandoktól. Ám felerősítik azokat, amelyek arra ösztökélik őket, hogy igen, menjenek, bízzanak, élvezzék, hiszen a paradicsom kapujában fogják magukat találni. A sokat ígérő pillantások, a testi érintések az oxitocin nevű hormon termelését indítják el – ami a kötődés kialakulását idézik elő –, és máris egy érzelmekkel teli kapcsolatban találják magukat. Ezzel egy időben a stresszhormonok termelődése csökken, ezáltal biztonságot, bizsergető érzelmeket, eufóriát élnek meg ezek az emberek, ami miatt nem figyelnek oda eléggé a „megérzésük” negatív érveire, inkább elcsitítják azokat.

 „Nem, nem bánok semmit!”

„Inkább nem kockáztatok!”

„Én azt bánom, hogy nem éltem ki magam fiatalon. Most már nincs igényem rá, de még Zsolt előtt elgondolkodtam azon a rosszabb időszakaim alatt, hogy mindent hagyok a francba és elmegyek Spanyolországba, és rossz leszek. Nulla forintom volt, nem tudtam meglépni – sajnos. Most már van biztos állásom, párkapcsolatom, ezek mellett ez már nem megy” – Feri (34).

Bibók Bea: Akiknél inkább a félelem lép működésbe, azok lebeszélik magukat arról, hogy bármit is kipróbáljanak, megvalósítanak. Ők a belső hangból csakis a negatív kicsengésűeket hallják meg. Náluk nem alakulhat ki kötődés, stresszhormonok termelődnek az oxitocin helyett, és ez félelmet, frusztráltságot, bizonytalanságot idéz elő a lelkükben.

„Anyám is azt mondta…”

„Alapvetően azt bánom, hogy kihagytam néhány szexuális kalandot. Működött a kémia, adott volt a hely és az idő, de nem bíztam magamban eléggé, nem mertem belemenni” – Fanni (34).

Bibók Bea: A szülői nevelésnek is nagy szerepe van abban, ahogyan viselkedünk döntési helyzetben. Ha kisgyermekkorban a szülők bátorították gyermeküket, arra tanították, hogy bátran szerezzen  tapasztalatokat, engedje bele magát a helyzetekbe – hiszen képes arra, hogy megoldja őket –, akkor ők felnőttkorban is bátrabban próbálják ki magukat. Kíváncsiak, éltető elemük a tapasztalatszerzés. Ez nem azt jelenti, hogy felelőtlenül döntenek, vagy nem képesek a meghitt kapcsolatok kialakítására vagy az intimitásra. Inkább azt mondanám, ők csillogó szemmel, magukba vetett hittel képesek akár a csalódást okozó helyzeteket is átvészelni.

Egy másik fajta mechanizmus az elkerülő magatartás. Az „elkerülőket” a szüleik arra nevelték, nehogy próbálkozzanak új dolgokkal, mert abból biztosan baj származik. Ezek a gyerekek tétova, nehezen döntésre jutó felnőttekké válnak, akik nem hisznek az erejükben, a problémamegoldási készségeikben zavartak, bizonytalanok. Ők mindig sóvárognak, de ritkán valósítják meg álmaikat. Az önmagukról szerzett kevés pozitív tapasztalat kételyekkel teli emberré teszi őket.

„Szerelmes vagyok a szerelembe!” 

„Nagyon bánom, hogy hat évig csak reméltem és vártam. Együtt voltam egy férfival, aki mindig csak ígérgetett, de nem változott meg. Butaság volt!” – Petra (31).

Bibók Bea: Amikor az érzéseink vezérlik döntéseinket, akkor sérülékenyebbek vagyunk. Egy új párkapcsolat vagy egy induló szexkapcsolat, bármilyen furcsán is hangzik, de a nő részéről mindenképpen érzelmekkel jár. A döntés pillanatában hódításunk tárgya tűnik a legmegfelelőbb partnernek, a legkívánatosabb férfinek, úgy gondoljuk, mellette igazán nőként tudjuk majd magunkat érezni, fergeteges szexuális élményben lesz részünk. Ehhez kellenek az érzelmek, mert enélkül nem működik a szex sem. A férfiak elképzelik azt, hogy az oldalukon egy ilyen „nagyszerű” nővel hogyan feszíthetnek majd a barátok előtt. Olyan döntést hozunk, amelyben bizalmat szavazunk a jövőnek, az induló kapcsolatnak.

Ekkor azonban a mélyen rejtőzködő belső hangunk is megszólal bennünk. Hajlamosak vagyunk nem hallgatni rá, elnyomni magunkban, mert ez a belső hang – a megérzésünk – sokszor túl kegyetlen őszinteséggel szól hozzánk. „Ne menj bele ebbe a kapcsolatba, be fog csapni, nem őszinte hozzád! Vedd már észre, te mafla, nyisd már ki a szemed, most is olyan hamisan nevet rád! Ez egy nőfaló, kell ez neked, hogy egy strigula legyél?” Nem akarjuk meghallani, hiszen végre boldogok akarunk lenni, szenvedélyes szexet akarunk, esetleg a herceget látjuk éppen megjelenni fehér lovon ülve, amint ránk kacsint. Hogyan is szalaszthatnánk el ezeket a lehetőségeket?

„Fel nem foghatom, hogyan szerethettem bele!”

„Egyetlen ember van, akit ha meglátok a városban, menekülőre fogom: az a barátom, akivel elvesztettem a szüzességemet. Bár vagy két évig jártunk, sőt újra össze is jöttünk egy szakítás után, a mai fejemmel fel nem foghatom, hogyan szerethettem bele. Nem volt sem helyes, sem férfias, sem kedves, a szex pocsék volt, és még lekezelően is bánt velem. Pedig addigra lehetett volna eszem, ha már 21 éves koromig vártam a dologgal” – (Emese, 33).

Bibók Bea: Ha egy párkapcsolatra vagy induló szerelemre igennel szavaztunk, akkor a fokozatos megismerés eredményeként a másikhoz kötődő érzelmi szálakat „növesztünk”, sokszor irreálisan. Hiszen akarjuk a kapcsolatot. Ez alapozza meg a párunkba vetett bizalmat, akár az egyéjszakás kalandok esetén is. Legalább abban bízzunk, hogy orgazmushegyek várnak ránk az elkövetkezendő esztendőkben! Ha a szerelem érzése is jelen van – és párunkkal el tudjuk képzelni a jövőt is –, akkor nagyobb érzelmi igényt támasztunk párunkkal szemben. Ha párkapcsolaton belül csalódás ér bennünket, akkor a megerősödött érzelmi szálakat „kihúzgáljuk” onnan, egy idő után elmúlik a varázs, és az érzelmi alapon meghozott döntéseket racionálisan átgondoljuk. A pozitív és negatív tételek alapján egyenleget vonunk. Ekkor sokszor nem értjük, hogy hozhattunk ilyen rossz döntést.

A(z) “Te mit bánsz?” című szavazás véget ért!
A szavazók többségének véleménye szerint:
Hogy kihagytam pár dolgot

„Hogy lehettem ilyen ostoba?!”

„Én az első szexet bánom: hullarészegen feküdtem le a város legtrágyább DJ-jével, aki rommá alázott, mert akkor még nem nagyon vágtam, hogy a lábam között is illik borotválkozni. Meglátta és kiröhögött. Sokáig kísértett ez a megalázó jelenet” – (Zsófia, 31).

Bibók Bea: A folyamat legnagyobb veszélye az önmarcangolás és makacs bűntudat érzése. Könnyű ebbe a csapdába belelépni, hiszen kényelmes abból a szempontból, hogy nem kell a megoldáson törni a fejünket. Az önsajnálat érzése azt az illúziót kelti, hogy dolgozunk ott legbelül. Pedig ez a belső munka nem történik meg. A megbánást a lelkiismeret-furdalás és az önmarcangolás teszi elviselhetetlenné és hosszan tartóvá. Ha ezt az energiát a jelen pillanatnak szentelnénk, akkor megnyílna a megoldás útja előttünk. 

A fejlődés útja

A negatív tapasztalatok is tapasztalatok, sok mindent tudunk meg magunkról. Megismerjük azt, hogyan viseljük, amikor kidobnak bennünket egy párkapcsolatból, hiszen ez nem a mi döntésünk, ezt kapjuk, és kezdeni kell vele valamit. Vagy mi jövünk rá egy nem működő kapcsolatban, hogy kihasználnak érzelmileg vagy testileg, és akkor mi mondjuk ki, hogy vége. Bármelyik esetben igaz az, hogy önmagunkról tudunk meg valamit: a határainkat, elvárásainkat, működésünket egy kapcsolatban, a szexuális igényünket, vagy azt, milyen tulajdonságot nem fogunk majd biztosan elviselni a következőnél sem. 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top