2013. Május 02.

30 éves, és még szűz…

Sokak számára meglepő lehet, hogy a nagykorú lakosság három százaléka egyáltalán nem szexelt a 18. születésnapja óta, egyesek pedig azt megelőzően sem. Soha. Nem egészségügyi okokból vagy vallási megfontolásokból vállalták az önmegtartóztatást. Nem vállalták. Egyszerűen csak így jött ki.

P.P.

Nem kellenek bonyolult statisztikák ahhoz, hogy lássuk, mára a hagyományos életutak rendesen összekuszálódtak: akad, aki ötvenévesen házasodik először, mások a harmadik gyerek után kezdik el az egyetemet, de vannak olyanok is, akik a negyvenes éveikben vállalnak gyermeket – vagyis a korábban rögzítettnek tartott életesemények időpontjai óriási változatosságot mutathatnak. Talán az első randi és az első szex időpontjáról alkotott elképzelés az, ami egyezik. Sokan azonban ennek a sémának sem felelnek meg, az „elvárt” időpontban még nem érintették őket – vélt lemaradásuk miatt óriási szégyenérzettel küzdenek.

„Bocs, szűz vagyok!”

A „kifutottam az időből”, illetve a „nem vagyok normális” gondolata bénító hatású, idővel az érintettek egyre tehetetlenebbnek érzik magukat: „Szüleim mindig azt mondogatták, hogy első a tanulás, csajozni bőven ráérek később is – meséli a 33 éves László, akinek még sohasem volt intim kapcsolata. – Amikor bekerültem az egyetemre, nem is mertem bevallani, hogy félek a lányoktól, csak az járt a fejemben, hogy te jó ég, a többiek nyilván már hármasban csinálják és egyéb, meredek műfajokkal próbálkoznak, én meg csókolózni sem tudok. Emiatt aztán nem jártam sehová.” László történetéből is látszik, a felnőtt szüzek visszahúzódóbbak, társaságban gátlásosabbak, s ha észreveszik, hogy a lemaradásuk miatt egyre inkább különböznek a többiektől, beindul az ördögi kör, és még jobban elhúzódnak a társaságtól, ami persze tovább erősíti a viselkedéses gátakat.

A felnőtt szüzek mivel sohasem próbálják ki magukat a gyakorlatban, társas helyzetekben, dumájuk, viselkedésük sem alakul vagy finomodik a közösség elvárásainak megfelelően, és emiatt tűnhet úgy, hogy nehezebben kapcsolódnak másokhoz, rosszabb szociális készségekkel rendelkeznek. „Sohasem tudtam igazán pasizni – meséli Sára (23). – Valahogy nem vettek észre a férfiak, vagy ha mégis, két mondatnál többet nem bírtam kipréselni magamból. Most meg? Hogy álljak le bárkivel beszélgetni? Az én koromban már mindenki túl van két-három komoly viszonyon, sőt házasságon is. Én meg jelentsem be, hogy bocs, szűz vagyok?”

Felnőtt testbe bújt gyermeklelkek

Valamennyi megszólalóban közös, hogy nem sikerült átlépniük a gyerekkort a felnőttkortól elválasztó szimbolikus határt: „Lehet, hogy saját vállalkozásom van, és egyre több az ősz hajszálam, de így, hogy a szüzességemet nem vesztettem el, voltaképpen csak kamasz vagyok. Egy öregedő testbe szorult, esetlen tizenéves!” – mondja László.

A gyermekkorból hozott szégyenlőséget és a másokkal való összehasonlításkor érzett „lecsúszottság” érzését gyakran tetőzi a negatív testkép: dagadt disznó, gusztustalan féreg, baltásarcú: az öngyűlölettel átitatott önjellemzés is a felnőtt szüzek jellemzője, ami csak erősíti helyzetük reménytelenségét. Az önmagukkal szemben táplált harag persze tovább mélyíti az önsorsrontás negatív spirálját: mivel eleve úgy gondolkoznak magukról, hogy undorítóak, ezért „sohasem kellenek senkinek”, az esélyt sem adják meg maguknak, hogy bebizonyosodjon elvárásaik ellenkezője.

Kutatásokból tudjuk, akik nem tudnak kilépni az ördögi körből, úgy alakítják életüket, hogy ne kelljen konfrontálódniuk problémájukkal: például szívesebben választanak maguknak olyan lakókörnyezetet, ahol nyugdíjasok élnek, vagy olyan munkahelyet, ahol még véletlenül sem találkozhatnak a másik nem képviselőivel – nehogy kiderüljön, hogy mégsem úgy áll minden, ahogy azt önmagukkal kapcsolatban, a fekete szemellenzőn keresztül elképzelik. A végeredmény megjósolásához nem kell pszichológusdiploma: egyre erőteljesebbé válik a frusztráltság, a düh, az elhagyatottság, a szomorúság és a depresszió érzése.

Esetükben a világhálón való ismerkedés, az anonim chat vagy épp a cyberszex sem jelentenek megoldást: ők a való élethez hasonlóan a virtuális térben is gátlásosak, visszahúzódóak, és inkább érzelmi támogatást keresnek, mint kézzelfogható megoldást a problémára – nevezetesen egy szexuálisan fogékony partnert, aki hajlandó volna lefeküdni velük. A probléma orvoslását az életkeserítő gyökereknél kell kezdeni, az önbeteljesítő jóslatok és életkeserítő körök gyökerénél, az önbecsülés helyreállításánál, illetve a reális énkép kialakításánál kellene elkezdeni a bajok orvoslását. Nyilvánvalóan hosszú menetelés, de ha a mérleg másik serpenyőjébe egy szex nélkül végigélt életút kerül, akkor alighanem megéri a befektetett munkát!