nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Szex
Hova tûntek a jófiúk?

Hova tûntek a jófiúk?

Folyton azon kesergünk, hogy becsapnak, elhagynak, átnéznek rajtunk egyes férfiak, pedig mi mindent bevetünk a siker érdekében. Ezt érezhetik a jófiúk is, akikhez vágyainkban szívesen kötnénk az életünket, a valóságban mégsem tudunk mit kezdeni velük.
Avatar
Bakos Zsuzsanna
f Ajánlom

Ha létezne definíció a rendes férfira, valahogy így hangzana: kedves, figyelmes, önzetlen, jószívű, hűséges, tisztelettudó, empatikus, gyengéd. Olyasvalaki, aki képes adni, anélkül, hogy bármit várna cserébe. Viszont a hiedelmekkel ellentétben nem azonos a papucsférjjel és a balekkal. Egyszerűen csak rendes. Ám ettől nem feltétlenül kelendő. Ki érti a nőket?






Ki rontja el a jófiúkat?

Azt hiszem, az elmúlt évtizedekben nem a nők és nem is a férfiak változtak, hanem sokkal inkább az értékrend. Ma már máshogy mérjük magunkat a társkeresés piacán. Persze a csinos nőknek és a jóképű férfiaknak mindig is könnyebb dolguk volt, csakhogy a mi mozifilmeken és überromantikus regényeken nevelkedett korosztályunk már mindent akar: mi, nők például a térdremegtetően ellenállhatatlan és izgalmas, mégis kizárólagosságot ígérő „rendes” férfit. Ritka párosítás. Merthogy valahol én is osztom Zizi elméletét, aki ezt írta a levelében: „Ha egy férfi rendes is és vonzó is, akkor ezt tudja is magáról. Ez pedig előbb-utóbb »megborítja«, tisztába kerül azzal, mi van a birtokában, és megszűnik rendesnek lenni. Mert vonzónak lenni könnyebb, mint vonzónak és rendesnek.”

Ugyanakkor ott vannak a másik oldalon a talán kevésbé hódító típusú, mégis rendes férfiak, akik szintén megunnak rendesnek lenni. Akárcsak Bálint: „Én rendes srácnak tartom magam. De úgy vettem észre, azzal, hogy nem hazudtam, nem hitegettem, nem csaptam be egyetlen nőt sem, eddig csak szívtam és szívtam és szívtam, mert ezt a nők csak kihasználták, és nem viszonozták. Most abban reménykedem, hogy egyszer majd kinövöm, mint valami betegséget, és aztán eggyel kevesebb rendes srác lesz a világban.”


Ha vannak, hol vannak?

Magam is meglepődtem, milyen gazdag a termés a neten, ha az ember rákeres a rendes férfiak szókapcsolatra. Ezekben a topikokban általában érvek és ellenérvek csapnak össze, vagyis az egyik tábor próbálja meggyőzni a másikat arról, hogy igenis létező fogalomról van szó.
Persze nem szép dolog zsákocskákba gyömöszölni a férfiakat, és címkéket aggatni rájuk, hogy ez most rendes, ez nem rendes, ez rosszfiú, ez jófiú, most mégis megteszem, ahogy megtették levélíróim is, akikkel azt próbáltuk megfejteni, miért nem örvendenek nagy népszerűségnek az olyan igazán rendes pasik.

Amikor a múlt héten felvetettem a témát, egy férfi – nem túl hosszú levelében – azt írta, hogy éppen az extrafeminista hozzáállás az, ami sok jófiút átállít a rosszak oldalára.

De nemegyszer találkoztam olyan megnyilvánulással is férfi részről: „A kedvesség és odafigyelés elvadítja és követelőzővé teszi a nőket.” Mert bizony ez a mai kőkemény taktikázás sem fekszik mindenkinek. Fárasztó, kétesélyes, idegőrlő, mégis érdekesebb az a pasi, aki hol eltűnik, hol felbukkan, mint az, aki ott van, csak ki kell nyújtanunk a kezünket érte. Ezt tudják a rendes férfiak is, akiknek már nincs kedvük (vagy soha nem is volt) megjátszani valami olyat, amivel nem rendelkeznek. Inkább elrejtőznek a négy fal közé, a monitorok elé, az irodák mélyére. Miközben mi elhamarkodottan és mégis bőszen hajtogatjuk, hogy nincsenek normális férfiak. Pedig csak csalódottak, és borzasztóan unják, hogy kihasználják, átlépik és eldobják őket.








Nincs bizsergés és nincs tisztelet

Míg egyesek évekig nem bukkannak rendes pasikra, vannak nők, akik kifejezetten vonzzák őket. „Almáspite” szerint azonban ez még közel sem elég a boldogsághoz:

„Viszonylag sok rendes fiú talál meg, csakhogy én mélységesen unatkozom mellettük. Mert nagyon aranyosak, figyelmesek, de amikor velük vagyok, az inkább olyan, mintha a testvéremmel lennék. Tudom, mire számíthatok, megvan a biztonság, de a bizsergés hiányzik. Picit talán sótlanok, és nem tudnak igazán megnevettetni, mert annyira józanul szemlélik az életet.
Az élet legtöbb területe így is túl van szabályozva, nem csoda, hogy a magánéletünkben szeretnénk valami olyannak a birtokában lenni, amitől felpezsdülhetünk. Azt hiszem, a rendes fiúknak egy kicsit több őrültséget és játékosságot kellene felszabadítaniuk magukban. Mert az én rendes fiúim mind végtelenül értelmesek és józanok voltak. Örültek az én őrültségemnek, energiámnak, de nem tudtam belőlük hasonlót kihozni. Velem tartottak, de lendület nélkül. És így én is lendületemet vesztettem. Ha egy kapcsolat már a legelején nélkülözi a meglepetést, a játékot, ha már a legelején tudjuk, mire számíthatunk, ha nincs várakozás, ha nem szabadít fel bennem pluszenergiákat, nem érzem magam többnek és jobbnak, csak az egykedvűségem és az elégedetlenségem nő. Sajnos.”

Hasonlóan vélekedik „Rőt Macska” is, csak éppen őnála más okból nem rúghatnak labdába a rendes férfiak. „Az a baj, hogy mi magunk sem vagyunk »rendesek«, vagy nem akarunk teljesen azok lenni – írja levelében. – Eddig már több rendes pasit »átpasszoltam« a barátnőimnek, mert a barátságon, a szimpátián, az együttérzésen és talán a megbecsülésen kívül nem éreztem irántuk semmit. A megbecsülés fontos, de akire tényleg rákattanok, azt valahol »tisztelnem« kell. Én azokat a »fenegyerek« típusú férfiakat tudom tisztelni, akik elviszik a balhét, másokat is meg tudnak védeni, és képesek felülkerekedni a nehéz helyzeteken. Ettől izgalmasak, ettől lehet vibrálni értük.”








Éljenek a rendes pasik!

Bea abszolút rendesfiú-párti, hiszen egy ilyen férfi személyében lelt igazi társra. „Sok férfival volt már dolgom, akadt köztük jó, de unalmas fiú, és ennek ellenkezője is, de egyikük mellett sem találtam meg a boldogságot. A mostani barátommal rengeteg csalódás után egy barátságként kezdődő kapcsolatból ugrottunk bele abba a gyönyörűségbe, amiben most vagyunk. Mindketten szerelemre, megértésre, figyelemre vágytunk. Őt is, engem is sok csalódás ért korábban.” Bea szerint attól, hogy egy férfi „normális” és érzékeny, még nem feltétlenül unalmas. „Az én párom egy valódi tündér, határozott, kreatív, és mindenféle izgalmas dologra kapható. Nem ilyen pasira vágyik mindenki? Nem kell ehhez tesztoszterontúltengésben szenvednie egy férfinak. Én például sosem bírtam a meccsbámulós haverokkal klikkesedő férfiakat. Ehhez nem vagyok elég toleráns. Úgyhogy éljenek a rendes fiúk!”


Inkább rosszfiú legyen, mint unalmas

„Annak a férfinak, akiben minden megvan, ami számunkra fontos, sok mindent megbocsátunk. Ha nem annyira »rendes«, azt is – írja Cilike, aki nem éppen egy jófiúba szeretett bele. – Egyet nem tudnék soha elfogadni: egy olyan férfit, akinek egyetlen »száma« van, és amikor először énekli, még esetleg jól cseng, de többet nem tud, az ismétlés pedig egyre idegesítőbb. Ha egy férfi unalmas, ha nem érdeklődő és nem is érdekes, annál nincs rosszabb. Az, hogy rendes-e, az csak ezután, a második körben kerül megvizsgálásra, és ott már lehetőség van bizonyos fokú rugalmasságra: ha csak négyötödre áll rendességből, de a fontos tárgyakban színötös, és nagyon igyekszik, akkor megkaphatja a kitűnőt.”







Melinda szerint a rendes pasik azért vannak hátrányban, mert gond van a kisugárzásukkal. „Ha egy pasinak hosszú ideig nincs senkije, de már nagyon vágyik egy kapcsolatra, rendes pasiként fog viselkedni, ha talál valakit, mert értékeli azt, ami korábban nem adatott meg neki. De láttam én már olyat, hogy valaki öt évig »rendes« volt, mindenki irigyelte a barátnőjét, illetve a későbbi feleségét, aki aztán várandós lett, a rendes pasi meg egyre később járt haza, mert időközben összemelegedett egy kolléganőjével. Vagyis egy rendes pasiból is előbújhat a rosszabbik énje.”






Megszólal egy illetékes

Sok rendes fiú a csalódásai hatására dönt úgy, hogy változtat a nézetein, és igyekszik megfelelni a mai elvárásoknak, még úgy is, ha ezáltal nem teljesen önmagát adja. Batuka nevű levélíróm egyelőre a kétségbeesés fázisában tart, és nagyon remélem, hogy megmenti valaki, vagy megmenti ő saját magát, mielőtt beállna az említett sorba.

„Nincs mese, változtatni kell a hozzáállásomon, vagy tényleg egyedül maradok. Elmúltam 30 éves. Néhány kapcsolaton már túl vagyok, de ezek inkább laza kapcsolatok voltak. Most már vágynék egy igazán komoly (és viszonzott) szerelemre, de a kezdeteknél mindig elrontom, pedig könnyen ismerkedem, biztatóan indulnak a dolgok. Pár hete kikezdett velem »álmaim nője«. Kicsit megijedtem a helyzettől. Elkezdtem gondolkozni kettőnkről, ahelyett, hogy csak a jelennel foglalkoztam volna. Ma már úgy gondolom, teljes erőből le kellett volna támadnom, de én csak enyelegtem vele. Egyszer csak szinte mindenfajta kommunikációt megszakított velem. Rövid együttlétünk során (szexre nem került sor!) egyáltalán nem ismertük meg egymást, valószínűleg nem voltunk őszinték egymáshoz. Itt maradtam szerelmesen és egyedül.” Csoda, hogy Batuka nem akar „rendes” maradni?





Szólj hozzá a jövő heti témához!

„Szeretőt akarok!”
Meg lehet-e érteni, el lehet-e fogadni ezt egy olyan nőtől, aki kapcsolatban él, és nem szeretné feladni azt? Milyen indítékok állhatnak a háttérben? Meddig tartható fenn egy ilyen titkos viszony? Elsősorban azok történeteit várom, akik érintettek a témában, de bárki írhat, akinek van véleménye a témáról. A leveleket a hét végéig erre az e-mail címre várom: zs.bakos@sanomabp.hu
Megosztás Facebookon