Orgazmusok dömpingje

Mítoszok az orgazmusról

Anatómiailag, biológiailag teljesen természetes, hogy a férfiaknál együtt járjon az orgazmus a magömléssel. Ennél fogva mindig is természetes volt a férfiak kéje, és évszázadokon át nem is tartották fontosnak, hogy a partnerüknek is valami jót kellene okozniuk. A szexuális forradalom beindulásával a nők viszont reklamálni kezdtek, és a huszadik század második felében hangot is adtak hiányérzetüknek. Elkezdték a férfiakat minősíteni, s ezzel egy időben szinte követelni az orgazmust, mint járandóságot.

Ebből alakultak ki az orgazmusmítoszok, melyek szerint:

• a szexualitás célja az orgazmus, tehát alapkövetelményként jár minden nőnek

• ennek minden szexuális együttlétkor be kell következnie

• ideális és tökéletes állapotban a két fél orgazmusa egy időben történik meg

• az orgazmus egy olyan felfokozott állapot, mely tudatmódosulással is jár, és szinte az eszméletvesztéshez hasonlít

Pozitív és negatív változások

A nők feleszmélésével együtt természetesen bizonyos pozitív változások is bekövetkeztek, mivel a férfiak elkezdtek jobban odafigyelni a partnerükre. Igyekeztek figyelmesebbek lenni, gyöngédebbek, érzelmesebbek is lettek. De sajnos ezzel egy időben sok férfi elvesztette a határozottságát, kiengedte a kezéből az irányítást, és bizony sokan elvesztették „férfiasságukat” is, azaz egyre többen váltak korai magömlésessé, s egyre többen kezdtek merevedési zavarokkal küzdeni.

A nők okozták ezt követeléseikkel… S az eredmény egyik fél számára sem lett megfelelő: sok nő kudarcként kezdte megélni a kéj hiányát, a férfiak pedig kötelességként a teljesítést. (A hétköznapi nyelvben ezt úgy fogalmazzuk meg, hogy a szexuális együttlét „nem sikerült”. Pedig talán jó is volt, „csak” a nő orgazmusa maradt el.)

A nők görcsösen kezdtek figyelni arra, hogy a „nekik járó” orgazmus jeleit felfedezzék magukon, s a többféle orgazmus közül is leginkább a hüvelyben megéltet helyezik előtérbe, mintha az jóval értékesebb lenne a többinél. A rózsaszín, romantikus regények alapján várják az eszméletvesztéshez, tudatmódosuláshoz hasonló transzállapotot, s egész testüket szeretnék feláldozni a szerelem oltárán, minden porcikájukban szeretnék átadni magukat – nem a partnernek -, hanem a kéjes állapotnak.

A férfiak pedig leblokkolódtak attól a tudattól, hogy nekik most teljesíteniük kell. A mai nőknek már van tapasztalatuk, összehasonlítási alapjuk, és tudják a férfiak, hogy ha nem felelnek meg az elvárásoknak, bizony le lesznek cserélve…

Ráadásul saját férfiasságuk hiányának veszik, ha partnerüknek sikerül örömöt okozni. Nem, hölgyeim! Nem elsősorban arról van szó, hogy annyira szeretik a partnerüket, és azért akarnak számára kellemes állapotot, hanem elsősorban a saját teljesítményüket mérik vele! Ezért aztán az sem ritka, hogy a nő orgazmusának elmaradását saját kudarcukként élik meg, és szívesen keresnek könnyebben feloldódó partnert.

Mítoszok helyett a valóság

Változtassuk át az elvárásokat valóságos szempontokká!

• A szexuális együttlétnek egyáltalán nem az orgazmus a célja, hanem az ölelésben való teljes feloldódás. Ez nem egy női vagy férfi járandóság, hanem jutalom, ajándék, ami a szeretetteli ölelésben automatikusan bekövetkezik. Az ajándékot pedig nem szoktuk követelni, nem jár, hanem örülünk neki, ha kapjuk.

• Egyáltalán nem kell az orgazmusnak minden együttlétkor bekövetkeznie. Még a férfiaknál sem! Minél érzékenyebb egy férfi, annál nagyobb esély van arra, hogy a magömlése és a kéje elválik egymástól. S a legtökéletesebb orgazmuskészségű nőknél sem következik be az érzés minden alkalommal. (Az egy alkalommal bekövetkező több orgazmus meg végleg nem elvárás!)

• Az egyidejű orgazmus egy ideális állapot, de nem elvárás! Ha mégis bekövetkezik, akkor az nagy ajándék, kimagasló élmény, de nem jellemző a mindennapokra.

• Az orgazmus mind a nőknél, mind a férfiaknál nagyon különböző élmény. Van, aki extázisként éli meg, más pedig csöndesen, halkan, finom rezdülésekkel. Mégis orgazmusnak nevezhető mind.

Tehát érdemes a mítoszokról fellebbenteni a fátylat, megváltoztatni a fejekben az elvárásokat, a görcsösségből áttérni a csendes nyugalomra, feloldódásra. Sokkal hamarabb bekövetkezik a várt érzés.