Akik harmincévesen sem akarnak felnőni – Hernádi Judit új filmjének forgatásán jártunk

Fine dining kontra kantáros nadrágos, fröccsözgető bácsikák – Az Ízig-vérig alkotóival beszélgettünk

A meghívóm egy Gellért-hegyi zsákutcában található, több lakásra felosztott villa egyik lakrészébe szól. Itt rendezték be A legjobb dolgokon bőgni kell című film fő helyszínének számító lakást, melyben a cselekmény legnagyobb része játszódik. A filmben a lakás persze nem a Gellért-hegyen van, hanem valahol egy belvárosi bérházban, de ez az illúzió szempontjából mit sem számít. A nagy, de az összegyűlt stábtagok miatt mégis zsúfolt lakásba belépve szinte úgy érzem magam, mint aki tudtán kívül egy időgépbe szállt be, és egy olyan lakásba került, ahol valamikor a kilencvenes évek első felében megállt az idő. Grosan Cristina első filmjének sztorija szerint ez a hely egy idős néni otthona, akit a film egy pontján a főszereplő Maja és gyerekkori barátnője, Sára holtan találnak. Amíg arra várnak, hogy a hullaszállítók eljöjjenek a holttestért, az elhunyttal való összezártság megérinti és elgondolkodtatja őket az eddigi életükről. A film kiindulópontja ráadásul valóban megtörtént: Grosan Cristinával esett meg még évekkel ezelőtt, és már akkor tudta, hogy egyszer még kezdeni szeretne vele valamit.

Egy megkésett felnövéstörténet

Bár a fent leírtak alapján A legjobb dolgokon bőgni kell szomorú filmnek tűnik, Stalter Judit producer (a filmet gyártó Laokoon Filmgroup képviselője) szerint ez nem teljesen így van.

„Ez nem egy szomorú film, hanem egy jó hangulatú, pozitív dramedy, amin egyszerre lehet nevetni, és elgondolkodni a mélyebb rétegeken. A nézőn múlik, hogy kibontja-e őket” – mondja a producer. És hogy mik ezek a mélyebb rétegek? Rainer-Micsinyei Nóra forgatókönyvíró-főszereplő annak idején azzal kereste meg Grosan Cristinát, hogy írjanak közösen egy filmet arról, amiben élnek, erről az állapotról: nők harmincévesen, a felnőtt- és gyerekkor között. „Hasonlóan éljük meg ezt mind a ketten, és azt látom, hogy a körülöttünk állók is” – meséli Nóra.

Rainer-Micsinyei Nóra – Fotó: Laokoon Filmgroup

Stalter Judit producert is leginkább az vonzotta a sztoriban, hogy ez egy megkésett felnövéstörténet: „A film által feszegetett generációs kérdéseket izgalmasnak találtam. Ez nemcsak magyar, hanem Európában is általános jelenség. Sok mindenben kéne igazi döntéseket hozni és elköteleződni, de ez a mai fiatalok számára kitolódott.”

Bár a filmben ábrázolt főbb szereplők nők, Rainer-Micsinyei Nóra szerint ez nem jelenti azt, hogy a harmincas férfiak annyira más cipőben járnának.

Azt gondoltam, hogy férfiaknál ez a jelenség másképp működik, mert nincs ott az a nyomás, hogy a harmincas évei elején mindenki azt kérdezi, mikor lesz már gyereke. Aztán sok férfi ismerősömmel beszélgettem erről, és kiderült, hogy ott van. Ugyanúgy nyomasztja őket ez az életkor és az, hogy hol tartanak ennyi idős korukra.

Beszélgetés, sztorizgatás és rengeteg kávé

5 retró fotó a ma 62 éves Hernádi Juditról

A legjobb dolgokon bőgni kell a felnövéstörténet mellett egy barátság története is. Amikor kint vagyok a forgatáson, épp egy olyan jelenetet vesznek fel, amelyben a két barátnő, Maja és Sára együtt fürdőznek és beszélgetnek a nagy kádban. Amikor arról érdeklődöm, a film mennyiben tükrözi vissza a két forgatókönyvírója barátságát, izgalmas választ kapok. Grosan Cristina és Rainer-Micsinyei Nóra a valóságban nem voltak gyerekkori barátok, onnan ismerik egymást, hogy Nóra szerepelt Cristina két kisfilmjében is.

Grosan Cristina – Fotó: Laokoon Filmgroup

„Rájöttem, hogy tökre érdekelnek a témák, amik Cristit is foglalkoztatták – meséli a színésznő. – Aztán megkerestem, hogy nem írnánk-e egy filmet közösen, de igazán mély barátság csak e filmen dolgozva alakult ki köztünk.”

Cristina eleinte nem is nagyon tudott mit kezdeni ezzel a megkereséssel:

Szerettünk együtt gondolkodni, közös témákról beszélgetni, és rájöttünk, hogy ugyanazok a dolgok foglalkoztatnak minket. Nóra húzta a kezemet, hogy csináljunk valamit együtt, én meg nem igazán tudtam, hogy mire gondol. Ez így is volt sokáig, nem is gondoltam arra, hogy lehet ebből valami, aztán egyszer előállt azzal, hogy írjunk együtt nagyjátékfilmet. Úgy született meg ez a forgatókönyv, hogy nagyon sokat beszélgettünk, sztorizgattunk, és közben rengeteg kávét ittunk meg.

Ha ez sikerült, minden sikerülhet

Szabó Simonnal, Reviczky Gáborral jön a sikergyanús, új magyar vígjáték

Cristina és Nóra számára lényeges volt, hogy A legjobb dolgokon bőgni kell egy személyes mozi legyen. Maja karakterét a kettejük tapasztalataiból építették fel. Írás közben Cristina dobta be, lenne-e kedve Nórának eljátszani Maját, és onnantól kezdve Nórára kezdték építeni a karaktert. Nóra elmondása szerint ha valaki majd megnézi a filmet, nemcsak Maját, a filmes karaktert, hanem Rainer-Micsinyei Nórát is megismerheti belőle. „Szándékosan nem akartuk elemelni a karaktert, pont a kicsi, nagyon személyes részletekben rejlenek az értékei. Még a saját gyerekszobámban is forgattunk, ennyire személyes számomra ez a történet.”

Fotó: Laokoon Filmgroup

Grosan Cristina a forgatókönyvet egy semmiféle írói tapasztalattal nem rendelkező színésznővel együtt írta meg, de elmondása szerint ez semmivel sem nehezítette meg a közös munkát. Gyorsan kialakítottak egy közös munkamódszert, élőben és gyakran online is dolgoztak, amikor Cristina távol volt, vagy Nóra két próba között épp nem ért rá.  „Én írtam egy jelenetet, ő szerkesztette át, vagy fordítva. Ilyen fifti-fifti munkám még nem volt soha” – emlékszik vissza Cristina a közös munka gördülékenységére. Nórában máig élénken él a kép, hogyan reagált sok ismerőse, amikor bejelentette nekik, hogy nagyjátékfilmet ír.

Helyből magasugrás volt. Én nem vagyok író, és amikor mondtam embereknek, hogy írok egy nagyjátékfilmet, csak néztek rám furcsán. Hagyjuk már, színészek nem szoktak írni. És mégis sikerült. Csomószor eszembe jut, hogy ha ez sikerült, akkor annyi minden más is sikerülhet.

A legjobb mellékszereplőkön is bőgni kell

Segítség, nem engednek felnőni a szüleim, pedig már harminc is elmúltam!

A legjobb dolgokon sírni kell elsősorban Maja története, őt viszont nagyon is meghatározzák a kapcsolatai. Ezek közül a legfontosabb a gyerekkori barátnője, Sára, akivel idővel ugyan eltávolodtak egymástól, de a lány pont akkor tér vissza Maja életébe, amikor rátalál a holttestre. A Sárát játszó Huzella Júlia is kint van az érkezésem napján a forgatáson, és a kádjelenet miatt egy nagy fürdőköpenyben fogad.

Sára egy színésznő, aki kisgyerekkel van otthon, és készül vissza a pályára. Ez én vagyok. A civil életemben is pontosan ez van, két kislányom van, és épp mostanság vagyok visszatérőben

– meséli. – Amikor felkértek, ez még csak egy egy-két napos, pici szerep volt. Utána két barátnő szerepösszevonásával és a szerep kibővítésével vált nagyobbá. Sokat improvizáltunk még a forgatás előtt, felépítettük a két karakter közös előéletét egészen az óvodától kezdve.”

A Maja édesanyját alakító Hernádi Judit számára is vonzó volt, hogy ez egy olyan filmforgatás, ami előtt volt lehetőség próbálni. „Nagyon élveztem, hogy voltak próbák, ráadásul ezek nagyon hasznosak voltak. Rögtönzések voltak bizonyos helyzetekre, amikben tulajdonképpen megismertük egymást. Ezek a helyzetgyakorlatok nagyon sok mindent tisztáztak számomra, és volt olyan is, amit ebből Nóra utólag beleírt a jelenetekbe, és általuk finomodott a forgatókönyv.” 

Hernádi Judit – Fotó: Stalter György

Hernádi Judit tíz éve szerepelt utoljára mozifilmben, de elmondása szerint ezt szinte észre se vette.

A munka, az munka. Rengeteget dolgozom forgatások nélkül is, így nem nagyon vettem észre a hiányukat. Egyáltalán nem hiányzott. Olyan alkat vagyok, hogy nem szokott hiányozni, ami nincs.

Hernádi egy pillanatra sem gondolkodott el azon, elvállalja-e a munkát, hiszen nagyszerű szerepet kapott, bonyolult, élő, lélegző karaktert írtak neki. Grosan Cristina már azzal levette őt a lábáról, hogy megnézte előtte színházban, ami egyáltalán nem számít szokványosnak a rendezők között. „Amikor már tudták, hogy én fogom játszani a szerepet, kicsit olyanra is írták, amilyen én vagyok.”