Mentett magyar vizsla a recepciós egy olasz sípályán

Pár napos síelés várt rám Olaszországban, az osztrák határ közelében. Alig vártam, hogy Carnia szívében a családias hangulatú sípályán állhassak végre. Se telefon, se e-mail, se munka, csak a napfény, a havas sípályák, remek kávék és még remekebb pizzák, wellness és gyógyfürdőben való kényeztetés meg pihenés. Ravascletto – Monte Zoncolan, egy igazi családias, barátságos síterep. Onnan pár kilométerre, a szállodám ajtaján egy plakát hirdette négy nyelven:

„szeretettel látunk a kutyáddal együtt!”

A recepciós pultnál a személyzet mellett egy vidám, kajla, fiatal magyar vizsla lányka fogadott.  Sikerült nagyon gyorsan összebarátkoznom ezzel a kis zsemleszínű szélvész lánnyal, pedig aligha magyarságomat és közös gyökereinket vélte felfedezni bennem. 

Nala fogadja a vendégeket. Fotó: Vizslamentés

Gazdájával már az első este sikerült beszélnem, kiderült, hogy ő maga a hely tulajdonosa. Igen érdekes dolgokat tudtam meg, és hosszasan beszélgettünk, holott eredetileg csak arról érdeklődött, ízlik-e a pizza. A pizza is jó volt, ám az, ahogy a szállodatulajdonos gazdi látja az ő vizsláját, a magyarországi vizslák életét, és a Vizslamentés munkáját, akiktől Nalát örökbe fogadta, az csodálattal töltött el. Az ötlet pedig, amit kitalált, egyenesen lenyűgözött.

„Évekkel ezelőtt alig néhány magyar fordult csak meg nálunk. Kutyás vendéglátásban pedig egyáltalán nem is gondolkoztunk. Aztán jött Brownie, egy vizsla, és szezonról szezonra visszatérő gazdája. Ők változtattak meg bennünk valamit. Ezek a magyar vizslák a bámulatos intelligenciájukkal mosolyt csalnak az emberek arcára, és képtelenség ajtót mutatni nekik. Brownie vizsla viselkedése értette meg velünk, hogy az igényes vendéglátás összeegyeztethető a kutyákkal, pláne ha azok jól neveltek.

Aztán persze kisvártatva mi is szerettünk volna egy vizslát. Nem volt kérdés számunkra, hogy a szívünkben és az életünkben biztos helye lenne. Semeddig nem tartott volna egy kutyát megvásárolni, ám mert kicsit utánanéztünk a helyzetüknek, rájöttünk, hogy inkább örökbe fogadnánk.  Igen, ahhoz ragaszkodtunk, hogy az »őshazából« érkezzen. Ez volt az egyetlen kikötésünk, hogy Magyarországról jöjjön, és mentett vizsla legyen. Brownie is mentett vizsla, gazdája szívesen segített. Hát így került hozzánk Arta Termébe a Vizslamentéstől Nala.”

Nala nem fázik, nem éhezik már soha többet, és simogató kezekben sincs hiány körülötte. Az időről időre felbukkanó magyar vendégeknek köszönhetően pedig lassan már két nyelven is ért. A gazdái rajongásig imádjak a szintén mentett agarukkal, Guannával  együtt, aki kicsit depressziós, mi több, apatikus volt éveken át, ám Nala társasága és bohémsága meggyógyította minden lelki gondját, hiszen Nala nemcsak nyitott lélek, de feltétlen szeretet árad belőle a világ minden teremtménye iránt.  

A magyar vizslájáért hálás szállodatulajdonos azóta minden olyan vendége után, aki vizslamentéses vizslával érkezik, egy-egy zsák tápot küld az állatvédőknek.