nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Szabadidő
Mi vezérli a nőket, akik sorozatgyilkosokba szerelmesek?

Mi vezérli a nőket, akik sorozatgyilkosokba szerelmesek?

Tudják, mit követett el vágyaik tárgya, mégsem érdekli őket, sőt van, akit kifejezetten ez vonz a börtönben ülő sorozatgyilkosokban. Pszichológus szakértőt kérdeztünk a jelenségről.
Nagy Cilkó
Nagy Cilkó
f Ajánlom

Nemrég mutatták be a Ted Bundy életét feldolgozó Extremely Wicked, Shockingly Evil, and Vile című filmet, amelyben Zac Efron alakítja a legalább 30 nővel végző sorozatgyilkost. A produkció meglehetősen megosztóra sikerült: sok kritika érte amiatt, hogy dicsőíti Bundyt, és nem mutatja be kellően gyilkosságai borzalmát.

Ted Bundy ugyanakkor magától is sokakat az ujja köré csavart a valóságban: jóképű, megnyerő modorú férfi volt, aki naponta szerelmes levelek százait kapta a börtönben. Sőt, Carole Ann Boone, akivel párszor randizott a letartóztatása előtt, feleségül is ment hozzá, miközben zajlott a pere, amikor pedig már rács mögött volt Bundy, terhes lett a férfi lányával. A nő egészen addig hitt partnere ártatlanságában, amíg az be nem vallotta a gyilkosságokat.

Miért rajonganak ilyen szörnyetegekért?

A sorozatgyilkosokat bálványozó nők viselkedésének több oka lehet. Egyesek azt hiszik, meg tudják változtatni a kegyetlen gyilkosokat, mások az egykor ártatlan fiút látják bennük, akiről gondoskodni akarnak. Természetesen olyan nők is vannak, akiket csak az vezérel, hogy ezzel híresek lehetnek, írhatnak egy könyvet, vagy készülhet róluk egy film. Nyolcvanévesen például Charles Manson is eljegyezte akkor 26 éves barátnőjét, Afton Elaine „Star” Burtont, de végül nem házasodott össze vele, mert kiderült, hogy a nő csak a pénzre utazott: Manson halála után a testét látványosságként akarta mutogatni.

De ha belegondolunk, ennél egyszerűbb előnyei is akadnak annak, ha a férjünk rács mögött ül: például biztosak lehetünk benne, hogy sokat gondol ránk, írhat sok szerelmes levelet, és nyugodtak lehetünk afelől is, hogy nem csal meg minket. Mosni, főzni sem kell rá, és a képzeletünk segítségével felcicomázott csodálatos személyiségéről szóló fantázia akár évekig is fenntartható. Egyes pszichológusok szerint ezek az önbizalomhiányos nők a hétköznapi életben nem találnak maguknak párt, és általában csak szerelemre vágynak, aminek nem része a testiség. Vonzódásuk ezekhez a szörnyetegekhez az extrém fantázia megnyilvánulása.

Manson és Star (Fotó: Profimedia)

Ennek jegyében hajlandóak órákat utazni és várakozni egy-egy rövid találkozóért, egyes esetekben elhagyják a családjukat, munkahelyüket is, sőt sokszor pénzzel támogatják választottjukat. Ezek a nők nem ritkán kifejezetten szép, tanult és sok esetben férjes asszonyok. Volt olyan, hogy ügyvéd, pszichológus vagy akár bírónő is szerelembe esett egy rábízott elkövetővel.

Rosalie Martinez négygyermekes ügyvédnő például elhagyta a férjét, hogy összeházasodjon Oscar Ray Bolinnal, aki tízrendbeli szexuális erőszak és három nő meggyilkolása miatt ült a halálsoron. A férfi ügyét közben újratárgyalták, és a két halálbüntetését még megtoldották egy életfogytiglani szabadságvesztéssel, ennek ellenére a nő a mai napig hisz benne, hogy ártatlan.

Nem látják, hogy gyilkosokról, szörnyetegekről van szó?!

Az ilyen kapcsolatokban élő nők általában harmincas, negyvenes éveikben járnak, és jellemzően hisznek szerelmük ártatlanságában még akkor is, ha megingathatatlan bizonyíték van a férfi bűnösségére. Más nők pedig tisztában vannak vele, hogy választottjuk elkövette a szörnyűségeket, de nem érdekli őket a dolog.

Az Éjszakai Lopakodóként is emlegetett Richard Ramirez 13 nőt ölt meg különös kegyetlenséggel. Szinte mindegyiküket megerőszakolta, majd leszúrta, meglőtte vagy nemes egyszerűséggel agyonverte őket. Ez sem riasztotta el azonban Doreen Lioyt, aki 1985-ben szerelmes leveleket kezdett írogatni neki, majd 1996-ban össze is házasodott vele a San Quentin börtönben, ahol Ramirez a halálbüntetését várta. A nő éveken keresztül fogadkozott, hogy ha szerelmét kivégzik, ő is megöli magát. Végül ugyan szakítottak, és Ramirez 53 évesen meghalt rákban, de a férfi akkor sem volt magányos, hiszen jegyben járt egy 23 éves írónővel.

A sátánista Ramirez az egyik legnépszerűbb sorozatgyilkos volt a nők körében, rengeteg olyan szerelmes levelet kapott, amiben a feladóról meztelen fénykép is volt, de ez a rajongás egyáltalán nem egyedülálló: ma is több olyan tematikus blog működik például a Tumblr felületén, amely sorozatgyilkosokat dicsőít, és bizony nagyon ijesztő, mikor a leghíresebb gyilkosok képei alá fiatalok dicsérő kommenteket írnak. Ramirez egyik fotója alatt például az olvasható egy lánytól: „Úristen, de szépek a pofacsontjai, elájulok!”

Richard Ramirez

A pszichológus válaszol

Hogy jobban megérthessük ezeknek a nőknek a lelkivilágát, megkértem Chikán Linda pszichológust, hogy avasson be a bizarr vonzalom hátterébe.

Hogyan képesek ezek a lányok és nők ilyen szinten rajongani egy szörnyetegért?

Ez a jelenség számomra is megdöbbentő, ugyanakkor majdnem minden sorozatgyilkos körül megjelenik egy ilyen rajongói kör, ezért érdemes a témával foglalkozni. Bár volt már olyan eset, ahol férfi rajongott egy elkövetőért, elmondható, hogy ez a jelenség leginkább a nőket érinti – Jeffrey Dahmer esetében a nőket még az sem tántorította el, hogy a férfi nyíltan homoszexuális volt.

A legtöbb adat ezekről a nőkről Amerikából származik, és leginkább interjúkon és esettanulmányokon alapul. Az biztos, hogy náluk a sorozatgyilkosokat nagy figyelem kíséri, legtöbbször már a nyomozás folyamatát is közvetíti a média, a tárgyalásaikról készült összefoglalók pedig a legnézettebb műsorok közé tartoznak. Ezek a férfiak a képernyőn karizmatikus személynek tűnnek, gyakran magabiztosan, mondhatni flegmán viselkednek, ugyanúgy felkelthetik a nőkben a vonzalmat, mint bármelyik más híresség.

Az egyik fő motiváció az szokott lenni az ilyen férfiakkal való kapcsolatfelvételnél, hogy a férfi figyelmétől a nő is rögtön különlegesnek érezheti magát: őt választotta ki ez a nem átlagos ember. Pont Ramirez esetében ebből baj is adódott, amikor a rajongó nők számára kiderült, hogy az elítélt másokat is kitüntet a figyelmével: többen egymásnak estek, illetve halálosan megfenyegették egymást. Ezek a nők élvezik a rájuk irányult figyelmet, szívesen nyilatkoznak különleges kapcsolatukról. De persze többféle motivációjuk lehet, a kiemelt, szinte sztároknak kijáró státusz csak az egyik.

Woody Harrelson és Juliette Lewis a Született gyilkosok c. filmben

Hogyan képesek ezek a nők elvonatkoztatni rajongásuk tárgyának rémtetteitől?

Egy részük meg van győződve a férfi ártatlanságáról, és ezen gyakran még az sem változtat, hogy az illetőt elítélik. Ezek a nők annyira belemerülnek ebbe a téveszmébe, hogy az előkerülő bizonyítékok sem győzik meg őket. Egy Veronica Compton nevű nő például odáig ment, hogy végre akart hajtani egy hasonló bűntettet, amíg a szerelme, a hillside-i fojtogatók egyike börtönben ült, hogy ezzel bebizonyítsa: nem a megfelelő férfit kapták el. A terve azonban nem sikerült, így ő is börtönben végezte.

A nők másik csoportja azonban egyszerűen ignorálja a férfi múltját. Tudják, mit követett el, de nem törődnek vele, amíg a férfi kielégíti az érzelmi szükségleteiket. Ezt sokszor azzal magyarázzák maguknak, hogy ők is kitaszítottak, kevés szeretetet kaptak, és megértik az elítélt magányát. Ezek a nők gyakran maguk is átéltek abúzust, ezért különösen érdekes ez a fajta reakció. Biztosan nem gondolnak bele, hogy Ramirez megerőszakolt áldozatai között 9 és 83 éves nő is volt. Egyszerűen távol tartják ezt az információt maguktól. Érdekes megfigyelni a velük készül az interjúkban, hogy a „tudom mit követett el, de nem érdekel” mondatot gyakran zavart nevetés követi.

Azt is hiszik esetleg, hogy majd az ő szerelmük megváltoztatja a gyilkost? Tudat alatt meg akarják menteni, hogy ők maguk ezáltal egyfajta hősnővé váljanak?

Sokszor inkább a veszély közelsége izgatja őket. A félelem érzete itt szexuális vonzalommal párosul. Gyakran a borzongással vegyes izgalom után a kapcsolatfelvételkor kiderül, hogy a sorozatgyilkosnak is teljesen hétköznapi vágyai, hobbijai vannak, például ő is szereti a kutyákat és a könyveket – sőt a legtöbbjük udvariasan is viselkedik a találkozók során. Izgalmas az a gondolat, hogy itt egy férfi, aki bármire képes, bármelyik pillanatban vadállattá változhat, de velem egészen más, gyengéd és udvarias. A veszélyes férfiról szóló fantázia egyébként közkeletűnek tűnik, elég csak végiggondolni a nemrég oly nagy sikert aratott, nőknek szóló erotikus regények narratíváját.

Ugyanakkor az is igaz, hogy az ilyen nagy figyelmet kapó „bűnösök” vonzzák az őket feloldozni vágyókat. Nem ritkán különböző egyházak képviselői is felfigyelnek az ilyen népszerű elítéltekre. Ted Bundyt például a halálsoron egy nagy hírű konzervatív, evangélikus író és pszichológus látogatta, hogy többek között Istenről és a bűnbocsánatról beszélgessenek. Nem mellékesen azt is elérte, hogy Bundy az utolsó, kivégzése előtti nagy interjúját neki adja.

Egyes szakemberek szerint előfordulhat, hogy emögött a számunkra érthetetlen vonzalom mögött az áll, hogy ezek a nők egy erős alfa-hímet keresnek, akivel majd életképes utódot nemzenek. Tényleg lehetséges, hogy egy sorozatgyilkos „rosszfiú” a rémes tettei által azt az érzetet kelti egy nőben, hogy státuszt és védelmet adhat neki?

GIF

Az evolúciós pszichológia valóban adott egy ilyen magyarázatot a vonzalomra. Ugyanakkor minden eset más és más, ez csak egy indok a sok közül. Legtöbbször ezek a férfiak valójában gyáván viselkednek, fegyverrel támadnak védtelen emberekre, ami nem az alfa-hím sajátossága. Védelmet pedig a rács mögül nem igazán tudnak biztosítani. De az elvitathatatlan, hogy az ismertség egyfajta státuszt ad nekik.

A hibrisztofília a bűnözők iránt érzett vonzalom. Lehet, hogy egy hibrisztofil nő számára egy rács mögött ülő agresszív, félelmetes gyilkossal kialakított kapcsolat azért „ideális”, mert az illető be van zárva, így nem kell félni attól, hogy erőszakos hajlamait rajta éli ki?

A statisztikák szerint az ilyen nők többségének alacsony az önbizalma, és maguk is átéltek abúzust gyermekkorukban vagy valamelyik párkapcsolatuk során. A szeretetigényük nagy, amit eddig valós, hétköznapi kapcsolat nem tudott kielégíteni. Egy ilyen nőnek valóban ideális egy nagyrészt romantikus fantáziáláson alapuló kapcsolat, amely levelezésre, telefonálásra és ritka látogatásokra korlátozódik, rendkívül kontrollált körülmények között.

Mivel a realitással sosem kell konfrontálniuk ezt az idilli képet, ezért nehéz kiábrándulni az ilyen szerelmekből. Mindkét fél megkapja, amire vágyik: a nő egy férfit, akire gondolhat, aki szerelmes levelekkel halmozza el, mivel más dolga sincs a börtönben, de nem kell vele fizikai kontaktusba kerülni, hiszen a legtöbbször ezeknek a súlyos bűnelkövetőknek nem engedélyezett a „házastársi látogatás”. A férfiak érzelmi szükségletei szintén kielégülnek, sőt nagyon gyakran a nők anyagi támogatást is nyújtanak nekik. Ráadásul a megcsalás veszélye sem áll fenn, bár a nők szoktak szakítani azért, mert kiderül, hogy a férfi mással is levelezik.

Megosztás Facebookon