Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Szabadidő

Az év híre: ezentúl kevésbé leszel másnapos az ország legnépszerűbb sörétől

Szétnéztünk a Dreher legendás kőbányai gyárkomplexumában, ahol nemcsak modern gépeket találtunk, hanem századelős építészetet és ipari horrorfilmes díszleteket is. Ha már ott jártunk, szakmai alapon bele is ittunk ráncfelvarrt slágersörükbe.

Aki azt hiszi, hogy csak ebben a kegyetlen modern kapitalizmusban a napi rutin részei kishal–nagyhal típusú kőkemény üzleti manőverek, felvásárlások, a kartell, a konszern, a profitoptimalizálás és a konkurenciától való kreatív megszabadulás, és ilyesmik a frakkos, cilinderes időkben nem voltak, vagy legalábbis másképp néztek ki, úriemberek tartották magukat az adott szóhoz, az elvek és az erkölcsök domináltak, az nem ismeri a 19. századi Nagy Sörháború történetét. A Dreher család például egy generáció alatt úgy vált világméretű cégbirodalommá, hogy a tulajdonosi és érdekeltségi háló feltárása egy a mai nepotizmuson (vebben a nepotizmusról – a szerkesztő) edzett nyomozócsoportnak is a torkán akadna.

Forrás: Wikipedia

Ez most azért került elő, mert éppen most újul meg a Dreher: maga a márka egyre prémiumabb (ha nincs ilyen szó, akkor most már van), a klasszikus, zöld dobozos alapsör pedig egy fél kategóriával finomabb és természetesebb lett, ami nem mindegy, mert a cég évi ötszázmillió korsó sört ad el, ez több mint harmada a teljes magyar forgalomnak. Erre még visszatérünk, most azonban lássuk magát a sörgyárat, ahova beengedtek egy csapat újságírót. A nagyon fehér köpenyes termekbe nem mehettünk be, de egy régi, felújítás előtt álló gépházat azért mutattak (ezt eddig senki nem láthatta, aki nem ott dolgozik), mi pedig kőkemény és kimerítő indusztriálpornó-képsorozatot fotóztunk össze.

Fotó: Neményi Márton

A képek mellé össze is gyűjtöttünk pár érdekességet a legendás sörgyárról, ami a követhetetlen céges összeolvadások, kiválások, tragédiák és egyéb üzleti kavarások ellenére egyszerre jellemző és elképesztően izgalmas korrajz. Mibe, hogy nem tudtad például ezeket:

  • A láger sört konkrétan ők találták fel, még konkrétabban idősebb Dreher Antal fejlesztette ki az akkor (az 1850-es években) különlegesnek számító alsó erjesztésű sertípust, amit el is keresztelt Lagerbiernek.

Fotó: Fortepan

  • Antal Európa-szerte szívta magába a tudást (és a sört), illetve nem csak magába: a sörfőző mesterektől elcsent mintákat üreges sétapálcájába töltve csempészte haza, hogy otthon kielemezzék őket.

Fotó: Fortepan

  • A Dreher a köztudatban mindig is kőbányai illetőségű volt, de nem ők kezdték itt, hanem a Kőbányai Serfőző társaság. Alapítója, Schmidt Péter annyira ügyes sörmester volt, Kőbánya adottságai pedig annyira jók, hogy az akkor még csak éledező Dreher gyár kénytelen volt agresszíven felvásárolni az egészet.

Fotó: Neményi Márton

  • Kőbánya pedig azért volt tökéletes, mert az ottani kutak bőséges vize tökéletes söralapanyag volt, a híres barlangrendszerben pedig nagyszerűen lehetett érlelni.

Fotó: Neményi Márton

  • Arról a barlangrendszerről van szó, amelyet a nagy pesti árvíz utáni mészkőkitermelés hozott létre, és amelyet a mesterséges, szabályos tárnák miatt tényleg mintha eleve a sörgyárak rendeltek volna meg.

Fotó: Neményi Márton

  • Az ambíciókat jól érzékelteti, hogy 1890-ben 1,2 millió hektoliternyi sört készítettek, azaz nem volt konkurenciájuk, hiába próbálkoztak többen. (Például a ma is piacképesen csengő Polgári, illetve Királyi sörfőzde.) 2017-ben 2,3 millió hektoliter sört adott el a Dreher.

Fotó: Neményi Márton

  • Mindezt úgy, hogy akkor, a 19. század második felében a sörivás a polgári és a nemesi réteg hobbija volt, a munkások és a szegényebbek inkább bort ittak. A hetvenes-nyolcvanas évek filoxérajárványa fordított ezen, a Dreher pedig gyorsan és határozottan reagált arra, hogy a sör maradt az egyetlen nem gyilkos töménységű, nagyüzemben gyártható alkohol.

Fotó: Neményi Márton

  • Közben felkapaszkodott az Első Magyar Részvény Serfőzde is, amelynek épületében ma a Dreher található, csak hogy egyszerű legyen a sztori. A versengésnek Trianon vetett véget, amikor is a söripart is elcsatolták Magyarországtól.

Fotó: Neményi Márton

  • Válaszul 1923-ban megalakult a Dreher-konszern a három egykori nagy gyár összefogásával. Beköltöztek a Részvény gyönyörű, eklektikus, már akkor is nagyon korszerűnek számító gyárába, és a harmincas évek közepére majdnem egyeduralkodók lettek.

Fotó: Fortepan

  • És hol van a Kőbányai, ha a Dreher van Kőbányán? – kérdezhetitek most jogosan. Hát ugyanott: az államosítás után a Dreherből átnevezett Kőbányai Sörgyár a Magyar Országos Söripari Vállalat része lett. A Dreher ezzel el is tűnt.

Fotó: Neményi Márton

  • Ez a Dreher tehát már nem az a Dreher (vállalati szinten legalábbis – szellemiségében annál inkább, állítják.) ’87-ben piacra dobtak egy új Drehert, amelyet aztán megvett egy dél-afrikai cég, 2017-ben pedig a japán Asahi vásárolta fel a vállalatot.

Fotó: Neményi Márton

Most pedig, amikor már túl vagyunk a kézművessör-forradalmon, annyira, hogy még a Dreher is piacra dobta a saját felső erjesztésű, pale ale sörét, megújul a klasszikus zöld dobozos láger. Ezentúl Dreher Goldnak hívják majd, utalva a kicsit karakteresebb színére; a lényegi változás az, hogy végre kihagyják a gyártásból a minőségisör-fetisiszták mumusának számító kukoricagrízt. Erről azt kell tudni, hogy bár jóval olcsóbb, hasonlóan erjed, mint a maláta, ezért erőszeretettel alkalmazzák a kommersz gyártók, cserébe plusz enzimeket kell adniuk az erjesztőbe. Ezért rossz az olcsó sörök szaga, ezért hagynak maguk után utóízt, és ezért leszünk tőlük másnaposak. A Gold ugyanannyiba kerül majd, viszont tényleg finomabb, mint a korábbi Classic, a másnaposságról egyelőre nincsenek információk, ehhez a gyártó által juttatott termékmintánál behatóbb tesztelésre lesz szükség. Mindenképpen jelentkezünk, amint megvan az eredmény.