nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Szabadidő
Milyen lesz egy vasárnapi ebéd 50 év múlva? – Góg Angéla food designerrel beszélgettünk

Milyen lesz egy vasárnapi ebéd 50 év múlva? – Góg Angéla food designerrel beszélgettünk

A múltba révedt az Emlékek Cukrászdája és a Vasárnapi Ebéd projekttel, de most A jövő ízében már azt kutatja, hogy mit és hogyan fogunk enni fél évszázad múlva. Góg Angéla food designer az ételek segítségével szeretne elgondolkodtatni minket és érzelmeket, emlékeket előcsalni belőlünk.
TóCsa
TóCsa
f Ajánlom

Egy belvárosi lakásstúdióban találkozom Góg Angéla food designerrel, akinek már a titulusa is sok kérdőjelet hagy maga után. Ételstylistokról már hallottam, de a food designer kifejezés még kissé újszerűen cseng a fülemben, ami nem is csoda, Angéla szerint ugyanis olyan ember, aki a teljes karrierjét a food designra tette fel, csak kevés van Magyarországon, és az egyikük Góg Angéla. Adódik a kérdés, hogy mi a különbség a ételstylist és a food designer munkája között? Angéla leírása szerint egy ételstylist a tálalással foglalkozik, a feladata az, hogy mondjuk egy fotózáshoz az ételt minél csábítóbbá, kívánatosabbá varázsolja. Vele szemben a food designernek fontos, hogy az étel minden részlete átgondolt legyen.

„Számomra fontos, hogy minden kérdésre tudjam a választ, és minden általam tervezett étel átgondolt és komplex legyen – mesélt munkájáról Angéla. – Munkáimat számos alkotótárs segíti, hol cukrászokkal, hol séffel dolgozom együtt. Fontos, hogy ne korlátozzák az ötleteim megvalósulását a saját ismereteim határai.  A Vasárnapi ebéd projektben elképzelt hengeres répa, vagy téglatest alakú rántott hús megvalósítását sok kísérletezés előzi meg, amihez nagy türelem és hozzáértés kell szakmai oldalról is. Magam is szeretem a kísérletezést, sütést és főzést egyaránt, és természetesen van olyan munkám, ahol a kivitelezés részét önállóan végzem. De általában az általam tervezett vacsorákat Stoller Mártonnal együtt hozzuk létre, a projektjeim desszert részét pedig az ÉdességLaborral együtt álmodjuk meg a tökéletesre. Munkáimat összművészeti projekteknek tartom, amihez számos elengedhetetlen szereplő, társ kapcsolódik. Az ételek kivitelezésén felül elengedhetetlen Forrai Ferkó munkája, aki a projektjeim vizuális megjelenéseit önti egységes kerek egésszé, illetve a kiállításaim és szinte minden munkám segítője. Tervezőként az üzeneteimet én az étellel tudom a legjobban átadni.”

Góg Angéla és Stoller Márton (Fotó: GOGA Studio)

József Attila desszertbe sűrítve

Az elméletet már tudjuk, de hogy néz ki mindez a gyakorlatban? Hogyan lesz egy ételből gondolatébresztő, művészeti alkotás? Megkértem Angélát, hogy magyarázza el nekem az egyik projektjét.

„Jelenleg is tart egy egyéves közös projektünk Forrai Ferkóval és az ÉdességLaborral, a Prizma, aminek részeit minden hónapban a GoodFood magazinban mutatjuk be. Jeles napok, jeles személyek alapján álmodtuk meg a sorozatunkat, melyben hónapról hónapra egy-egy jeles naphoz választunk ki egy számunkra fontos személyt. Az ő történetei, élete és munkássága inspirálja mind a süteményt, mind a tipografikát Ferkó részéről. A sorozat első süteményét a költészet napjára terveztük József Attila számára.”

A költeményeiben megjelenő szimbólumok, életének állomásai, történetei és versei alapján álmodtuk meg. Az alma ismétlődően jelenik meg alkotásaiban, ami hatására almás piskótát készítettünk a mignonhoz, hisz a »de szeretnék öt forintért kuglert venni« soraiban megjelenő vágyát szerettük volna teljesíteni.

„A kugler pedig a mignon másik elnevezési formája. Ugyancsak fontos információ, hogy rengeteg kávét ivott, ami később meg is betegítette, így kávés krémmel töltöttük meg a süteményt. A hatás érdekében, illetve József Attila életének és lelkének törékenységét pedig egy temperált csokoládéréteggel érzékeltettük, ami roppan egyet, mikor belevágunk a süteménybe.”

food design

Fotó: Kováts Dániel

„Jaj, hoztál sütit?”

Angéla nem született a gasztronómia szerelmesének, nem tartozott a gyerekkori álmai közé, hogy ételekkel foglalkozzon, sokáig tartott, mire rátalált az útjára. Ötvösként végzett a Práter utcában, aztán elment tárgyalkotó szakra az egyetemen, és onnan jelentkezett át formatervezőnek. Úgy érezte, hogy ott sokkal több dolgot próbálhat ki.

„Mindig valami újat és mást szerettem volna kipróbálni, így hosszas kísérletezés után találtam rá, hogy mivel is szeretnék leginkább foglalkozni. Mi az az anyag és terület, amiben önmagam lehetek. Nem megszokott dolog, hogy formatervező szakon valaki ételekkel foglalkozzon, de a projektjeim átgondoltságával és komplexitásával meg tudtam győzni az egyetemet is. Munkáimat hosszú tervezési és kutatási folyamat előzi meg, így érzékelhető és meggyőző az azokba fektetett munka.”

Bár máig akad, aki megkérdezi, ha az egyetemen találkozunk, hogy van-e nálam sütemény?

Mielőtt belevágott volna a projektjeibe, a vendéglátáshoz akkor került a legközelebb, amikor édesanyjával, valamint a nővérével egy közös kávézót üzemeltettek.

Fotó: GOGA Studio

„Számomra nagyon izgalmas és szerethető a vendégül látás. Mások kedvében járni, másoknak ételt adni és azokon keresztül kapcsolódni hozzájuk. Fontosak voltak számomra azok a pillanatok, amikor egy vendég elé tehettem az általam készített süteményt vagy kávét. Az ebből jövő visszajelzések, intenzív érzetek miatt is kötődtem egyre jobban a gasztronómiához.”

Ráadásul azáltal, hogy Angéla food designernek állt, és nem bútorokat tervez, azt látja, hogy a munkája mindenkihez szól, bárkit meg tud érinteni, mert enni mindenki szeret. „Az én kiállításaimon mindenki otthon érezheti magát” – mondja, és igen, jól olvasta a kedves olvasó. Egy food designer is ugyanúgy kiállítást tart, mint mondjuk egy festő, azzal a fontos különbséggel, hogy itt a kiállított darabokat meg lehet enni.

Emlékszem, na de nem egészen

Góg Angéla neve a köztudatban leginkább az első nagy projektjével, diplomamunkájával, az Emlékek cukrászdájával forrt össze, amit már több mint négy éve csinált. A témájához több mint négyszáz történetet gyűjtött össze emberektől a kedvenc édességeikről, és az ehhez kapcsolódó élményeikről. Az így szerzett információkat aztán táblázatban rendszerezte, és az volt a célja, hogy általuk egy olyan süteménysort alkosson meg, amely mindannyiunkban fel tudja idézni gyerekkorunk jellegzetes ízvilágát. Angéla nem nosztalgiázásban utazik, nem az a célja, hogy egy az egyben újrateremtse a klasszikus édességeket, inkább játszik az ízekkel és a formákkal, hogy finom utalások segítségével idézze elő a kóstolókban az emlékeket. A balatoni fagyizásét, a születésnapi tortáét vagy a krémesét a sarki cukrászdából. A projekt hatalmas sikernek bizonyult, és a folytatásaként született meg a Vasárnapi ebéd. Abban Angéla már azt kereste, hogy mit jelent számunkra a vasárnapi ebéd, kiből milyen ízek és formák hozzák elő a nagy, családi ebédek emlékeit.

Vasárnapi ebéd kiállításmegnyitója (Fotó: GOGA Studio)

Például azért fehér porcelánon tálalja az ételeket, mert szinte mindenki az arany szélű fehér porcelánt kapcsolja a régi, vasárnapi ebédek emlékeihez. Vagy azért jelenik meg a fagyis tölcsér forma az Emlékek cukrászdája projektben, mert ehhez mindenki kapcsolni tudja a gyerekkori nyaralásait. Felmerül a kérdés: ennyire egyformák lennénk? Ugyanazokkal az ízekkel és formákkal mindenkiből hasonló emlékek csalogathatók elő?

„Nem minden emlék működik mindenkinél, viszont egy ilyen többfogásos ebéd elfogyasztásánál mindenki talál magának egy olyan részletet, ami benne is elindít egy folyamatot. Például a főtt hús mellé adott szószoknál – amiket egy tésztaburokban rejtettem el – hármat választottam ki: a kaporszószt, meggyszószt és a tormaszószt, de amikor Marosvásárhelyen voltam a munkámat bemutatni, ott sokan hiányolták a paradicsomszószt, mert ők azzal szokták enni a főtt húst. Szerintem ez amúgy egy szép kiszámíthatóság, mert azt mutatja, mennyire hasonlóak vagyunk. Én sem számítottam arra, hogy a petrezselymes krumpli–rántott hús duó és a húsleves szinte mindenkinél előjön majd. Az én húslevesem pont azért készül marhából és csirkéből is, hogy egy általánosan vett, kollektív választ adjak, amihez mindenki tud kapcsolódni.”

Az emlékek íze kiállítás grafikákkal kiegészítve (Fotó: GOGA Studio)

Múltból a jövőbe

„Az elmúlt négy évben főleg emlékezéssel foglalkoztam. Mind az Emlékek cukrászdája, mind a Vasárnapi ebéd projekt az emlékezésről szólt. Szerettem volna most továbblépni.”

A Vasárnapi ebédről jutott eszembe, hogy milyen lenne, ha egy olyan vasárnapi ebédet terveznék, ahol mindenkinek az allergiáját, a diétáját és a különböző szokásait is beépíteném, és milyen lenne egy vasárnapi ebéd ötven év múlva.

„Ebből a gondolatmenetből indult ki a kutatási területem. Sokan foglalkoznak a témával világszerte, léteznek előrejelzések arra vonatkozóan, hogy mi várható.”

A jövő íze projektben más munkamódszerrel dolgozik, de itt is fontos számára az emberek véleménye. Mert nagyon jó tudni, hogy a bogarakból is kinyerhetők azok a fehérjék, melyekre szükségünk van, de vajon mennyire fogjuk mi elfogadni ezt, és tényleg bogarakat enni? Szóval itt is fontos az emberi tényező, csak itt sokkal nehezebb megfelelő válaszokat kapni. Itt inkább tudományos alapon azt kell megtudnia, hogy mondjuk egy agrárkutató, egy élelmiszeripari mérnök vagy egy orvos mit gondol erről. „Az a célom a projekttel, hogy felhívjam a figyelmet különböző problémákra, és ezzel vitára késztessem az embereket, már ha lesz a projektnek egyszer egy valóban kóstolható része. Egyelőre csak a téma körüljárásánál tartok.”

 

food design

Fotó: Kováts Dániel

 

 

Minden csoda három napig tart?

Egy ilyen kaliberű projekt elkészítése a kutatómunkával együtt jó egy évbe telik, de persze ez idő alatt nemcsak ezzel foglalkozik, ennél kisebb kaliberű munkái is akadnak bőven. Gyakran hívják őt különböző megnyitókra, kiállításokra vagy születésnapokra, ahová mindig egy különleges installáció készül. A Design Terminál aukciós vacsoráját például már évek óta ő tervezi, de tervezett már különleges ételinstallációt egy új autó bemutatójára is. Persze ezekre a projektekre általában csak pár hét a felkészülési idő, de ez sosem jelentett neki problémát – saját bevallása szerint amúgy is folyton új ötleteken, új terveken jár az agya. Ráadásul, amióta megnyitotta nővérével közös belvárosi stúdióját, már lehetőség van sok egynapos projektje megvalósítására is, így van nála filmklub, vásár, sőt még farsangi bál is.

food design

Fotó: Kováts Dániel

Angéla láthatóan mindig szeret újdonságokba belevágni, nem ül a babérjain. Valószínűleg megtehetné, hogy minden vasárnap Vasárnapi ebédet készít, és bőven lennének érdeklődők, de nem szeretné, ha hakni lenne belőle. Persze időnként előveszi, és leporolja egy-egy régebbi projektjét, de ez mindig csak néhány alkalomról szól.

Fontos számomra, hogy mindig mindent teljes odaadással és odafigyeléssel végezzek el. A vacsorák, ebédek kapcsán is fontos a jelenlétem, egy-egy fogás felvezetésénél. Ahhoz, hogy ezek teljes mértékben kerek egészet alkossanak, hagynom kell időt magamnak a felkészülésre, ráhangolódásra is.

 

Ha érdekelnek Góg Angéla munkái, keresd a stúdió Facebook oldalát, ahol a kiállításairól is találhatsz információkat!

Civil Díj 2019 Bakonyi csillagászok, szívószál-mentesítés, női kőművesek, kórházakban tanító tinik, focisták a gyerekekért, vonatot előző csiga… neked melyik a legszimpatikusabb civil akció? Ki a legjobb azok közül, akik végre tesznek másokért és egy élhetőbb világért? Te melyik szervezetnek adnád a közönségdíjat?


Szavazok!

Megosztás Facebookon