„Kénytelen leszek seggfejként meghalni” – 65 éves Dieter Bohlen

Hazájában csak úgy emlegetik: Pop-Titan. Máshol mondjuk nem nagyon emlegetik így, mert ilyen beceneveket csak Németországban szokás kitalálni és használni, de ez nem azt jelenti, hogy ne ismernék, és ne rajonganának érte Európa más országaiban, köztük Magyarországon, sőt Ázsiában és Afrikában is. 65 éves lett Dieter Bohlen, a Modern Talking agya, életpályáját a jeles alkalomból (hogyan máshogy) sok képpel, zenével és aranyköpéssel idézzük fel – de előre szólunk, hogy a végére nem teljesen az az ember fog előttünk állni, akit a nyolcvanas évek klipjeiből ismerni véltünk.

A Munkásifjúságtól a munkás ifjúságig

Dieter Bohlen a nyugat-németországi Bernében jött világra Hans és Edith Bohlen első fiaként, Oldenburgban nevelkedett, és már gyerekkorában is zenélt: ezen a 16 éves korában készült képen például már harmadik zenekara, az Urvogel tagjaként (és az anyukája klipszével) látható. Ez persze nem olyan meglepő, az ilyesmit korán szokás kezdeni – az már inkább, hogy fiatalon tagja volt a Német Szocialista Munkásifjúság nevű szervezetnek, majd a Német Kommunista Pártnak is. Igaz, az érettségi után meglehetősen éles váltással elment inkább üzletvitelt tanulni.

A fő csapásirány mindenesetre a diploma megszerzése után is a zene maradt – de a poptitánságig vezető út elég hosszú és rögös volt. Dieter Bohlen a hetvenes évek második felétől lemezkiadók dalszerzőjeként, zenekari tagként és szólóelőadóként is próbálkozott, de sokra nem vitte: a Monza nevű duó, illetve a Sunday (lent) tagjaként és Steve Benson álnéven összesen hat kislemezt adott ki, melyek közül egyedül a Halé, hey Louise című Sunday-szerzemény vitte valamire (tehát valamire). És ami azt illeti, nem indult sikersztorinak az együttműködésük későbbi partnerével, Thomas Andersszel sem, ugyanis neki is hat olyan dalt írt együttműködésük első két évében, amelyek kivétel nélkül megbuktak.

Dieter Bohlen és a Sunday 1982-1983 körül (Kép: Wikipedia / Nosfaratu)

Jackpot

Hogy innen hogy jött az ötlet, hogy akkor ők ketten zenekart alapítsanak 1983-ban, az jó kérdés, de elég jó ötlet volt, hiszen a Modern Talking megalakulásával tényleg minden azonnal sínre került. Az új társ kiválóan tudott énekelni szinte teljesen rezzenéstelen arccal, ugyanakkor nagyon, nagyon átható tekintettel, és úgy állt neki a szemkontúr meg az ajakfény, mint senki másnak, Dieter Bohlen pedig pontosan tudta, milyen dalokat kell írni ennek az énekesnek, és nem derogált neki az sem (sőt), hogy a klipekben két ember helyett nyomja a mimikát, miközben úgy tátog kollégája dallamaira, mintha amúgy nem tudna énekelni. Sőt, le mernénk fogadni, hogy még a NORA-s nyakláncot sem irigyelte Anderstől.

A Modern Talking hőskora mindössze négy évig tartott, de az igazi sikerdalok – a You’re My Heart, You’re My Soul, a You Can Win If You Want, a Cheri Cheri Lady, a Brother Louie és az Atlantis Is Calling – még ennél is rövidebb idő, két év alatt születtek meg. A sztori vége igazából már lejtmenet is volt, de Bohlen soha nem is állította, hogy tévedhetetlen volna, pár éve a Bildnek például azt nyilatkozta:

(Igaz, máskor mondott olyat is, hogy ha Mozart élne, szerinte valami olyasmit csinálna, mint ő, de hát egyrészt kell az önbizalom, másrészt lehet, hogy Mozart is futott lyukra néha. Harmadrészt meg Dieter Bohlen is tudja magáról, hogy néha elég nagy az arca, de erről majd később.)

Kettőt előre, egyet vissza  

Irgalmatlan sikerek ide vagy oda, ha úgy vesszük, Dieter Bohlen csak a Modern Talking feloszlásával indult be igazán: a következő évtizedben többek között megalapította Blue System nevű saját zenekarát, írt betétdalokat a Tetthely című sorozathoz (!) és Chris Normannek a Smokie-ból (!!) , dolgozott C. C. Catchcsel (!!!) és Bonnie Tylerrel (!!!!), sőt a korszellemnek megfelelően gründolt fiúbandát is – ez volt a szép emlékűnek nehezen nevezhető, de pár éve természetesen amúgy is újra aktív Touché.

Persze közben nem kerülte el az újjáalakulósdi a Modern Talkingot sem. A fellépőruhák és frizurák tekintetében már elég visszafogott, 1998-ban startoló második kör egy évvel tovább, azaz öt évig tartott, és öttel kevesebb, azaz nulla maradandó slágert produkált, mint az első, de ettől még sikeres volt: mint Konfuciusz óta tudjuk, a slágerlisták élére nem maradandó slágerekkel is el lehet jutni, és ez többször sikerült is (jó, az egyik mégiscsak maradandó volt, a címe: You’re My Heart, You’re My Soul ’98, haha), a fellépéseket meg nyilván zabálta a közönség. Tanúnak szólítjuk a magyar publikumot az 1998-as Kapcsolat koncertről (ez is de rég volt, úristen, névadó szponzor a Westel 900!):

Hagyjátok már játszani

A Modern Talking végül 2003-ban állt valószínűleg örökre földbe, és Dieter Bohlen megint jól jött ki a dologból, sőt. Amellett, hogy folytatta a produceri pályafutását, akkor már egy éve ott ült az American Idol német variánsaként elindított Deutschland sucht den Superstar zsűrijében, és egészen megdöbbentő módon azóta sem kopott ki belőle, viszont 2007-ben beült az akkor debütáló Das Supertalentbe is (ez a germán Got Talent), és ott is ő az egyetlen állandó ítész a mai napig. Plusz természetesen az ő keze alól került ki a legtöbb „zupersztár” és „zupertálent” is, akiknek aztán persze dalokat is ír – ezek után nem csoda, hogy Németországban ma már sokkal inkább popmogulként, zsűritagként és producerként, vagy egyszerűbben Simon Cowell helyi inkarnációjaként tekintenek rá, mintsem egykori szépfiúként. Bár ebben alighanem szerepet játszik valami más is, tudniillik amikor ekézni kell (vagy akár csak lehet) a jelentkezőket, Bohlen még a tehetségkutatók gonosz pápáján is túltesz az övön aluli megjegyzéseivel.

Dieter Bohlen a Deutschland sucht den Superstar 14. évadának nyitóadásában, 2017. április 8-án (Fotó: Profimedia / Alamy)

Ezeknél a beszólásoknál pedig érdemes is egy kicsit elidőzni. Íme néhány gyöngyszem a teljesség igénye nélkül:

Úgy énekelsz, mint egy beekizett kertitörpe.

Benned tényleg minden megvan, amire nekünk itt semmi szükségünk.

Ami az én véleményemet illeti, épp az imént süllyesztetted el másodszor is a Titanicot.

Pont ilyen hang jön ki a kutyámból, amikor feldugok a seggébe egy Currywurstot.

Egyetlen hangot sem találsz el, ritmikailag meg olyan vagy, mint egy darab sajt.

Au, au, au, au, au.

Grumpy old man

Az iménti intermezzót már csak azért is érdemes volt beiktatni, mert ehhez hasonló gyilkos megjegyzésekből nemcsak a poppalántáknak jut ki a Poptitántól, hanem a volt kollégáknak és pályatársaknak is: a 2002-ben a könyvírásra is rákapó Bohlen második kötetével (összesen öt van neki) elérte, hogy Thomas Anders beperelje, a Boney M-et és a Milli Vanillit összehozó (illetve utóbbit ki is csináló) Frank Farian pedig válaszkönyvet írjon róla. Mentségére legyen mondva, hogy magát sem kíméli: az életéről szóló rajzfilm (Dieter: Der Film) például kőkemény szatíra, amelynek a végén pénzéhsége miatt pokolra jut, egyszer pedig kerek perec kimondta azt is, hogy

Persze a vén gazember – a fentiek fényében talán maradhatunk ennél a titulusnál – minden genyósága ellenére kicsit sem savanyú alak. Mondjuk, miért is lenne az, amikor hatgyerekes apa, aki eleve úszik a pénzben, de közben a mai napig sikerrel zsűrizik, producerkedik, és írja a dalokat (a tehetségkutatós győzteseken túl például Andrea Berggel is többször szétverte a német és osztrák slágerlistákat), ráadásul nagyon úgy néz ki, hogy a magánéletben is révbe ért – természetesen – 30 évvel fiatalabb partnere, Fatma Carina Walz oldalán. Vele már 2006 óta vannak együtt, egy kislány és egy kisfiú szülei, a Bild tavaly novemberi riportja szerint pedig a tévében epés megjegyzésekben tobzódó Bohlen minden este mesét olvas a kicsiknek, énekel is velük, és a családtervezést sem tekinti feltétlenül lezárt sztorinak, sőt úgy érzi, hogy annak egyik elsődleges előfeltétele, „a szex csak jobb lett” az elmúlt bő egy évtizedben.

Dieter Bohlen és az utolsó (?) Cheri Cheri Lady, Fatma Carina Walz (Fotó: Profimedia / Insight Media)

Persze amikor mindezt 65 évesen produkálja valaki, óhatatlanul is felmerülnek az emberben a szokásos kérdések: mégis hogy csinálja, mi hajtja még stb. stb. Zárásul két választ is hoztunk, az egyiket a javíthatatlan cinikus Dieter Bohlen adta a Bilanz nevű svájci magazinnak az 59. születésnapja körül, amikor a motivációit firtatták: „Csak a pénz számít. Nemrég Moszkvában és Szentpéterváron jártam, és rajongók tízezrei előtt játszottam a régi Modern Talking-slágereket, közel egy tucat koncertet adtam. Amikor a színpadon állok, az jár a fejemben: 1000 Euro, 2000, 3000… Aztán 300 ezernél lejövök, azt mondom magamnak:»ez jól ment«, és már el is felejtettem az egészet.”

A másikat viszont arra a kérdésre felelte érezhetően halál komolyan a t-online.de-nek, hogy mivel viszonozza a feleségének a munkájában és a magánéletében kapott rengeteg segítséget, és ha komplett nyálgépnek az iméntiek fényében már elég nehéz is volna tartani, ez azért elég nyilvánvalóvá teszi, hogy nem póz az a rengeteg, hát, irtózatosan romantikus dal sem. Csak hát Dieter Bohlen szimplán ilyen kettős személyiség:

Dieter Bohlen Matthias Koeppel Ihr Superstars kommet… című festményén (Kép: © Mathias Koeppel / Profimedia / AKG)

Kiemelt kép: Dieter Bohlen az ausztriai Henndorf 2017-es karácsonyi vásárában (Fotó: Profimedia / Alamy)