Szabadidő
Szponzorált tartalom

Naplemente előtt – Ujréti Lászlóval a főszerepben (x)

A közösségi oldalakon sokan támadták a József Attila Színházat, hogy Hauptmann Naplemente előtt című drámáját jutalomjátéknak titulálta, gondolván annak eredeti, anyagi természetű hagyományára. Pedig az alcím a szerep súlyára vonatkozott. Erről az előadásról beszélgettünk Ujréti Lászlóval.

Ujréti László

A jutalomjáték fogalma a két világháború közötti színházi világban volt érvényes. Utána a vidéki színházaknál volt jellemző: ha egy idős színész évtizedeket töltött egy intézményben, akkor kapott egy nagy szerepet – például a Hamletet –, ami a jutalomjátéka lett. Ennek azonban természetesen már nem ugyanaz volt az íze, mint amikor anyagiakkal is járt – más volt a csengése. Nagyon megtisztelő, hogy ezt mondják, de ez egy fantasztikus szerep, amit szeretnék jól eljátszani.

Hatalmas feladat elé állította Verebes István, hisz nagyon komplex a figura, akit alakít. Szerethető ez a Clausen tanácsos?

Igen. A családját nagyon szerető, az egész cégét, az egész egzisztenciáját a családjáért építő férfi, aki értük harcolt végig egész életében – el is mondja: amióta élek, csakis őket szolgáltam. A darab az 1930-as évek Németországában íródott, Hitler hatalomra jutása előtt, tehát arra a társadalmi konvencióra reflektál. Habár ez is fontos aspektus, azt hiszem, a mi előadásunk nem a társadalmi vetületével, a nagypolgárság akkori/mai fogalmával és az ezen belül húzódó ellentételekkel foglalkozik. Inkább az van középpontban, hogy kicsinyes vagyon- és örökségféltésből egy nagyon tehetős és értelmes embert a családja kikészít azért, ami tulajdonképpen csak egy gyűrű formájában jelenik meg a darabban. Semmi nem érdekli őket, mindent feláldozva az apjukat is kiirtják – mert végül is kiirtják.

Ön szerint a társadalmi normák miért ítélik el a nagy korkülönbséggel született szerelmeket? Tényleg nem lehet őszinte az érzés?

Ezt mostanában sokan kérdezik, főleg olyanok, akik ismerik a darabot. A pasi hetvenéves, huszonéves a lány. Szerintem létezhet őszinte szerelem egy ilyen helyzetben is, főleg ha azok az erők, akik körülöttük vannak, szeretettel viszonyulnak a kapcsolathoz, támogatók.

Meddig tartozik egy apa a gyermekei jólétéért felelősséggel?

Ez például nincs eldöntve a darabban. Clausen eladja a cégét, és elköltözik Svájcba, itt nincs szó arról, hogy az utolsó fillérig eldorbézolja a pénzt. Legalábbis addig semmiképp, amíg nem mérgesedik el a helyzet, és jelenik meg az ügyvéd.  A szülői féltés egy természetes dolog, annál természetesebb nincsen, az állat is félti a kölykét. Nem a gyerekei ellen akar fordulni, hanem hogy ami még hátravan – a darabban is benne van: az haladék, amit hetven után kap az élettől –, azt boldogan tölthesse. Ezt a haladékot teszik a kicsinyes anyagi szempontok lehetetlenné.

Inken és Clausen szerelme plátói?

Habár nincsenek együtt jelen a darab folyamán – csak az elején látjuk őket együtt, és aztán, amikor megtörténik az elborulás –, ez nem egy plátói szerelem. A lány beköltözik a szülői házba, de fontos az is, hogy soha nem hangzik el, hogy ki akarná semmizni Clausen gyerekeit. Úgy gondolom, tényleg nincs másról szól, mint hogy élvezni akarja a neki jutó „haladékot”.  

Önnek is vannak gyerekei, lányai. Ön is úgy tenne, mint itt Inken anyja? Lebeszélné a kapcsolatról?

Biztos nem lennék olyan, mint Anna. Az ember ilyenkor a társadalmi konvenciókat veszi elő. Hogy néz ki, hogy ekkora korkülönbséggel szeretik egymást, és – szintén elhangzik a darabban — néhány év múlva, amikor egyedül marad a lány, akkor mi lesz? Ez jogos, hisz a hetvenéves megy el előbb. Ez természetes óvó, féltő mondat, és ha a gyereked boldogságáról van szó, ez nem meglepő… de a „majd, ami ezután jön”-t , azt a „majd”-ot csak előlegezve tudjuk megkérdőjelezni… ez fontos. Szerintem az a jó szülő, akiben van féltés, és hagyja is, hogy a gyerekei hibázzanak. Mert ha az ember kategorikusan kijelent, tesz valamit, azzal megsérthet vagy megsebezhet valakit. Nem tudom, hogy létezik-e ideális aggódó szülő… ez más kérdés…

Hauptmann-nak a mai korra is reflektáló darabját a József Attila Színház tűzi műsorára. A Naplemente előtt című drámát Ujréti Lászlóval a főszerepben 2019. január 26-án láthatja először a közönség.

 

A fotókat Kállai-Tóth Anett készítette.

Szponzorált tartalom

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top