A korhatárkarika és ami mögötte van

Az Egyesült Államokban, a filmes korhatárjelzések őshazájában idén ünnepelte fennállásának ötvenedik évfordulóját az MPAA (Motion Pictures Association of America), vagyis az amerikai korhatárbizottság. Persze az igény a filmek besorolására majdnem egyidős magukkal a filmekkel, de ez a tevékenység évtizedeken át kimerült a szimpla cenzúrában – ha valamit ártalmasnak gondoltak, egyszerűen nem engedték bemutatni –, vagy jobb esetben a film kapott egy Csak felnőtt nézőknek! figyelmeztetést. Az effajta cenzúra azonban rengeteg anyagi kárt okozott Hollywoodnak, és sokszor kiszámíthatatlanná tette a filmek sorsát, ezért a stúdiók hosszas politikai lobbitevékenységgel elérték, hogy egy önszabályozó testület felállításával kikerüljenek az állami cenzorok hatásköréből. Ez lett az MPAA, melynek az volt a dolga, hogy különféle korhatár-kategóriákba sorolva a filmeket jelezze a kiskorú nézőknek és szüleiknek, melyik filmre ülhet be a moziterembe a gyerek, és melyikre nem. Az USA-ban a korhatárjelzés több egyszerű figyelmeztetésnél: a mozik általában szigorúan betartják, és tényleg csak azokat engedik be a filmekre, akiknek szabad azokat megnézniük.

Önszabályozástól az állami szabályozásig

Korhatáros filmek gyerekkönyves stílusban

Magyarországon a mozgóképről szóló 2004. évi II. törvény hatályba lépésével jelent meg a mozis korhatár-besorolás, és vált a Nemzeti Filmiroda munkájává, vagyis az Egyesült Államokkal ellentétben a besorolás tevékenysége állami feladat lett, de ez nemcsak hazánkra, hanem az európai országokra is jellemző. A hazai alapelv sokban különbözik az USA-ban bevett gyakorlattól. Nálunk a kiskorúak védelmében a legfőbb szerep a családra és a közvetlen környezetre hárul, és csak a védelem második szintjén jelentkezik az állam, amelynek fő feladata a feltétel- és szabályrendszer kialakítása, valamint a biztonságos környezet megteremtése. „Mivel a korhatári besorolás hazánkban állami feladat, az eljárási szabályok vélhetően kötöttebbek, mint egy önszabályozó szervezet eljárásánál” – válaszolta kérdésünkre az NMHH kommunikációs igazgatósága.  Persze önszabályozás nálunk is létezik, csak nem a mozifilmek, hanem a televízióban játszott műsorok/filmek, valamint a videójátékok terén. „A médiahatóság klasszifikációs – azaz a helyes besorolást megkönnyítő – ajánlással segíti ezt a munkát, illetve ha a szolgáltatók kérik, előzetesen be is sorolja az adott műsorszámot a megfelelő kategóriába. Ezt viszont már nem a Korhatár Bizottság végzi, hanem az NMHH Médiatanácsa dönt az adott film korhatári kategóriájáról. Ezzel a lehetőséggel évente több szolgáltató is élni szokott” – jelezte nekünk az NMHH.

A 16-os vagy 18-as korhatár-besorolás akár még vonzó is lehet

Horrorfilmre ültek be a kétéves gyerekkel

Első körben hazánkban öt kategóriába (korhatárra tekintet nélkül megtekinthető, 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott, 16 éven aluliak számára nem ajánlott, 18 éven aluliak számára nem ajánlott, csak felnőttek számára ajánlott) sorolták a filmeket, melyekhez 2012-ben csatlakozott egy hatodik, a 6 éven aluliak számára nem ajánlott karika is. Mindennek a hátterében egyrészt az állt, hogy 6 és 12 éves kor környékén jelentős ugrás történik a személyiségfejlődésben, ezért ezek fontos állomások a gyermekek életében, a 16-os korosztály elkülönítését pedig a hatóság azzal indokolta, hogy a 12–16 év közötti időszak egy sérülékeny korszak, amelyben a példakövetés is hangsúlyos. A kiskorúak audiovizuális védelmével kapcsolatos fő ok, hogy a gyermekeket az életkori sajátosságukból és a hiányos élettapasztalatukból adódóan sokkal könnyebben sebezhetik a külső hatások. A jogszabályok elsősorban nem nekik, hanem a védelmüket ellátó személyeknek és intézményeknek, vagyis a szülőknek vagy az iskolának szólnak. Azt is tudni kell, hogy a korhatár-besorolás egyes kategóriái bizonyos korosztályban kifejezetten érdeklődést keltenek, például a tinédzserkor kezdetén egy 16-os vagy 18-as karikával ellátott film vonzó lehet egy gyerek szemében. Magyarországon ajánláson alapuló rendszer van érvényben, amely a mozikat nem kötelezi a néző életkorának figyelésére, illetve a nézők kitiltására, viszont segítséget nyújt a pedagógusoknak és a szülőknek a filmválasztásban.

A hatóság az elmúlt időszakban évente mintegy 700, a korábbi években akár 900 filmet, mozielőzetest, filmsorozatot sorolt be. A filmek legnagyobb része két kategóriába, a 12-esbe és a 16-osba sorolódik. A hatodik, kizárólag felnőtt nézőknek ajánlott kategóriába kerül messze a legkevesebb mozifilm (pl. ide sorolták nem is olyan rég a Bőrpofa című horrort, A texasi láncfűrészes mészárlás sokadik részét), már csak azért is, mert ha egy filmet a Korhatár Bizottság ebbe a kategóriába sorol, vagy ha egy forgalmazó úgy érzi, hogy a filmje ebbe a kategóriába kerülhet, azt inkább be sem mutatják, ugyanis ezeket a pornográfiát vagy szélsőséges és indokolatlan erőszakot bemutató produkciókat vagy kizárólag felnőtt nézőknek szóló terjesztői hálózatban lehet játszani, vagy nyilvános vetítőhelyeken este tíz és hajnali öt óra között, ami szinte lehetetlenné teszi a nyereséges vagy legalább nullszaldós forgalmazást.

A texasi láncfűrészes (2003)

Amikor a filmkészítők önszabályoznak

Az USA-ban bevett szokás, hogy a filmkészítők a gyártás során egyeztetnek a kívánt kategóriákat illetően, hogy mindenképpen a célközönség számára megfelelő besorolással rendelkezzen egy film. Magyarországon ilyen gyakorlat nem alakult ki, itthon inkább az jellemző, hogy a film elkészítése után szeretnék a terjesztők elérni, hogy a film alacsonyabb kategóriába kerüljön, miközben az alkotás tartalma, jelenetei indokolják a magasabb kategóriába sorolást. Ha ilyen esetben a terjesztő megvágatja a filmet a készítőkkel, új korhatár-besorolási eljárást is kell indítaniuk. „Volt már arra példa a Filmiroda történetében (2012 előtt, azaz mielőtt az NMHH-hoz csatlakozott volna), amikor a filmterjesztő 12-es kategóriát javasolt és szeretett volna, de 16-os kategóriát kapott. Mivel csak egy jelenet volt, ami a kategóriát megemelte, így a probléma könnyen orvosolható volt a filmkészítő és a filmterjesztő egyeztetése alapján. A filmet megvágták, ismét benyújtották, és már megfelelt a 12-es kategória kritériumainak” – kaptuk az információt az NMHH-tól.

Az esetek többségében ugyanakkor a hazai mozifilmek nem egy jelenet miatt, hanem az egész alkotást figyelembe véve kapnak magasabb besorolást, így nem szoktak vágáshoz folyamodni. Inkább a már korábban említett televíziós klasszifikáció során bevett gyakorlat, hogy a tévécsatorna megvágja a mozifilmet: a vágás célja ebben az esetben a főműsoridőre lehetőséget adó sugárzás, mint például a Sherlock Holmes vagy a Herkules című filmeknél, amelyek ennek köszönhetően 12-es korhatár-besorolást kaphattak.

Csak a szex meg a szipu?

Idehaza a Korhatár Bizottság legfeljebb 28 tagból állhat, tagjai a törvényben meghatározott végzettséggel és tapasztalattal rendelkeznek (pl. pszichológiai, pedagógiai). Az eljáró – azaz az egy-egy filmet megnéző és besoroló – Korhatár Bizottság legalább hét tagból áll, a döntést határozat formájában hozzák meg. A filmeket adathordozón kapják meg a kérelem mellékleteként a forgalmazóktól, kivéve a nagy stúdiók filmjeit, akik filmvédelmi okokból nem adják ki azokat a kezükből adathordozón: ezeket a filmeket a bizottság tagjai külön mozivetítéseken szokták megnézni, biztonsági intézkedések mellett (hogy senkinek se jusson eszébe kamerázni).

A nézők a témával kapcsolatban általában egyből az erőszakra és a szexualitásra koncentrálnak, azonban a korhatár-besorolás szempontjai ennél azért változatosabbak. Egy filmet alapvetően meghatároz a műfaja, a típusa és a témája, amely minden korosztálynál fontos szempont az életkori sajátosságokat, érettséget figyelembe véve. A kisgyermekeknél arra is kell figyelni, hogy van-e a műben félelemkeltő tartalom, káros magatartásminta, milyen a nyelvezete, mennyire intenzívek az audiovizuális hatások. A tizenkét éves korosztálytól már a szexuális ábrázolást, droghasználatot, kirekesztő magatartásmintát bemutató jelenetekre is fokozottan oda kell figyelni, ezen belül pedig azok ábrázolásmódjára, mértékére, ami a további, magasabb kategóriákat is meghatározza.

Az NMHH korhatár-besorolása

Egy hatóság, amelynek a munkájára kevés panasz érkezik

Érdekelt, vajon a hazai Korhatár Bizottság mennyiben támaszkodik a hasonló külföldi szervezetek döntéseire, de az NMHH Kommunikációs Igazgatóságától jött válaszból az derült ki, hogy a nemzeti és kulturális sajátosságok és eltérések miatt ez nem igazán járható út, ráadásul ma már egyre több filmet mutatnak be egyszerre a világon, szóval a döntés idején sokszor még nem is áll rendelkezésükre információ arról, hogyan sorolták be az adott filmet más országokban.

A munkájukra ritkán érkezik panasz, ráadásul ezek többsége nem a film besorolására szokott vonatkozni, hanem a filmek előtt vagy a mozi előterében látható mozielőzetesekre. Évente mindössze néhány panasz érkezik mozifilm klasszifikációja miatt, és a sajtóban is nagyon ritkán fordul csak elő, hogy kritizálják egy-egy döntésüket. A filmterjesztőknek amúgy jogukban áll fellebbezni a hatóság döntés ellen, azonban azzal is tisztában vannak, hogy a döntés fellebbezésre tekintet nélkül azonnal végrehajtható, vagyis a másodfokú döntés lezárultáig a forgalmazónak a hatóság besorolását kell alkalmaznia.