Ők nyomoztak a nyolcvanas években: Derrick, Kojak, Petrocelli, Columbo és a többiek

A (hetvenes)nyolcvanas évek legendás szériái között a bűnügyi sorozatok előkelő helyet foglaltak el. A Magnum, a Polip, a San Francisco utcáin, a Derrick, a Columbo és a Kojak valami olyat mutatott, amire az összes jelenlegi bűnügyi sorozat együttvéve is képtelen: vér nélkül szórakoztatott.

Kojak, a nyalókázó görög

Kojak kopasz feje és a nyalóka egy életre egybeforrt a szarkazmust kedvelő, görög származású nyomozó alakjával. Theocrates „Theo” Kojak igazi dörzsölt New York-i detektív, aki nem riadt vissza még a maffiától sem, és a lehetetlen szó nem létezett a szótárában: addig ment, amíg fény nem derült a tettes kilétére. A lezser eleganciájával hódító nyomozó egy Buick Century Regallal járt, amitől a legkomolyabb macsódetektor is kiakadna. Jellegzetes szavajárása a „Picinyem” és a „Bébi”, amit ugyanúgy mondott a kollégáinak és a bűnözőknek is.

Telly Savalas, a Kojaket alakító színész a sorozat ideje alatt éppen azon dolgozott, hogy leszokjon a cigarettáról, emiatt nyalókázott. Az elején ugyan nem sejtették a sorozat készítői sem, hogy a nyalóka ennyire fog passzolni Kojak karakteréhez, de végül a dél-manhattani detektív alakjának elválaszthatatlan része lett.

Columbo, akinek mindig volt még egy kérdése

A fegyverektől irtózó Los Angeles-i detektív kopott ballonkabátjánál csak rozoga Peugeot 403-as cabriója volt rosszabb állapotban. Az állandóan szivarozó, első látásra naivnak tűnő nyomozó figyelmét a legapróbb részletek sem kerülték el. Hektikus és kispolgári megjelenése miatt a luxusnegyedben született gyilkosok alábecsülték, Columbo azonban minden ügyét megoldotta. A gyilkosok mindig elegánsan viselték a leleplezést, Columbo pedig képes volt akár tisztelni is az elkövetőket. Az olasz gyökerű detektív a munkája során folyamatosan a leggazdagabb emberek otthonait látogatta, a fényűzésre és a technika vívmányaira újra és újra rácsodálkozott. Imádott feleségével harmonikus kapcsolatban élt, és minden részben meg is említette őt, de látni soha nem láthattuk.

Peter Falk 50 éve leplezte le az első gyilkost Columbo szerepében, az 1968-as A recept: gyilkosság című egész estés fimben. A mozi óriási siker lett, így sorozat készült belőle, amit 1971-től heti egyszer vetítettek. A sorozat különlegessége, hogy az izgalom fokozását nem a gyilkos kilétére alapozták, ugyanis már rögtön az epizódok elején megtudtuk, ki az elkövető, hanem arra, ahogy Columbo felgöngyölítette a szálakat, és összerakta a mozaikot.

Derrick, a precíz német

A nyugatnémet sorozat elhozta a magyar képernyőkre az eleganciát és a német precizitást. Horst Tappert mint Derrick, a sötétített napszemüveges, kifogástalan megjelenésű nyomozó, és – Columbo után szabadon – ballonkabátos társa, Harry Klein, vagyis Fritz Wepper az egyik legsikeresebb sorozat főszereplői voltak. A szolgálati kocsijukkal – rendszerint a legújabb BMW-vel – járták Münchent és környékét, hogy a csalók, rablók és gyilkosok csuklójára karperecet tehessenek. Egy leheletnyivel rosszabb aránnyal dolgoztak, mint Columbo, ugyanis három ügyet lógva hagytak, de az életszagú történetekért és a bravúros fordulatokért cserébe ezek felett szemet hunytunk. Derrick amellett, hogy felderítette az ügyeket, a miértekre is kereste a választ, állandóan moralizált, eszmefuttatásait pedig az epizódok végén osztotta meg velünk.

A sorozatot 1974-től 14 éven keresztül gyártották, és nemcsak itthon, hanem a világ több mint 100 országban is sikeres lett. A nagy nézettséget produkáló sorozatnak  Horst Tappert vetett véget, ugyanis elérte azt a kort, amit saját magának kitűzött mint pályája végét, és felhagyott a filmezéssel. A magyarosított főcímzenét Korda György énekelte.

Cattani és társai, a legvalóságosabb tévés nyomozók

Az Ennio Morricone zenéjével fémjelzett Polip sokunk kedvence volt a nyolcvanas években. Az olasz sorozatot erős társadalombírálat jellemezte, miközben a maffia elleni küzdelem sokszor rögös és magányos útját igyekezett bemutatni. A szicíliai alvilág akkoriban a való életben is rettegésben tartotta Olaszországot, így a vesztegetések, a zsarolások, valamint a rideg, manipulatív és mindent maga alá gyűrő irányítás nemcsak a tévé képernyőjéről volt ismerős az olaszok számára. A sorozat kifejezetten aktuális és hiteles momentumokat jelenített meg, amitől különös atmoszféra lengte be az epizódokat. Ugyan a Polip 17 évadában több nyomozó is megfordult mint főszereplő, a legemlékezetesebb Corrado Cattani felügyelő, azaz Michele Placido volt. A film hangulatát az Ennio Morricone szerezte főcímdal tökéletesen érzékeltette:

Keller és Malden, a nagy páros San Francisco utcáiról

A hetvenes években készült, de nálunk később sugárzott sorozatból megismerhettük San Francisco meredek utcáit és a veszettül jóképű Michael Douglast, miközben figyelemmel kísértük a gyilkossági osztályon dolgozó páros, a veteránnak számító Mike Stone (Karl Malden) hadnagy és fiatal, lelkes kollégája, Steve Keller nyomozásait. A sorozat mindaddig sikeres volt, amíg Michael Douglas ott nem hagyta, neki azonban időközben a Száll a kakukk fészkére című film producereként sikerült megalapoznia filmes karrierjét, és távozása után a San Francisco utcáin becsődölt.

Petrocelli, a bliccelő olasz

A parkolási díjak notórius bliccelője, Anthony J. Petrocelli eredetileg ügyvéd volt, azonban ügyfelei érdekében magánnyomozó barátja, Pete Ritter oldalán rendszeresen nyomozott is. Barry Newman, azaz Petrocelli rendszerint emberölési ügyekben védte ügyfeleit, és sikert sikerre halmozott, azonban feleségével, Maggie-vel mégis egy lakókocsiban éltek a csak a sorozatban létező városban, San Remóban. A lakókocsinak volt létjogosultsága, ugyanis a fiatal házaspár a történet szerint éppen leendő otthonát építgette, amely mindig újabb és újabb feladatokat adott számukra.

Az 1974 és 1976 között készült sorozat dramaturgiájának érdekessége, hogy a történéseket és vallomásokat visszaemlékezések formájában jelenítette meg: a gyanúsított, az ügyész és végül Petrocelli is előadta a saját verzióját, bizonyítékkal alátámasztva. Itthon a nyolcvanas és a kilencvenes években sem tudtuk megunni Petrocellit.

+1: Magnum, a forrónacis magánnyomozó

A bajszos, dús mellkasszőrzettel megáldott Magnum, aki elképesztően apró rövidnadrágokban egy még elképesztőbb tűzpiros Ferrariba pattant, nálunk már a rendszerváltás utáni időszak emléke, de eredetileg a nyolcvanas években született, és a békebeli nyomozók táborát is gyarapítja. A humoros sorozat főszereplője, Tom Selleck, aki a Magnum előtt leginkább reklámfilmekben szerepelt, sok nő vágyálma volt annak idején. Magnum, a magánnyomozó Hawaiin tengeti életét a titokzatos író, Robin Masters rezidenciáján a házsártos Higginsszel, aki a birtok rendjéért felelős, valamint Masters két dobermanjával. A nyomozásokban Magnum segítségére van Higgins, a nagyszájú helikopterpilóta TC és a dzsigoló kinézetű Rick is.

A sorozatot 1980-tól 1988-ig forgatták, amikor Tom Selleck úgy döntött, inkább filmes karrierjére koncentrál. De Magnum szerepéből nem igazán sikerült kitörnie, mivel még ma is a hawaii mintás ingben hódító nyomozó jut róla eszünkbe.