Krúdy Gyula tanyája és a Gestapo főhadiszállása is volt az Astoria Szálló

Minden régi épületnek vannak titkai, így a 104 éves Astoria Szállónak is. Bejártuk hát pincétől a padlásig, hogy megtudjunk egyet s mást.

Fotók: Hernád Géza

A 18. század elején a Hatvani kapu közelében vásárolt telket Unger Benedek kovácsmester, pontosan a Kossuth Lajos utca és a Múzeum körút kereszteződésénél. Az Unger család szépen gyarapodott, nem véletlenül nevezték el róluk a szomszédos utcát Magyar utcának. Miután a Hatvani kaput lebontották, 1824-ben megnyílt a mai Astoria Szálló elődje, a Zrínyi Kávéház és Vendégfogadó, ami a pesti irodalmi élet egyik központja lett, politikusok és írók találkoztak itt rendszeresen. Petőfi Sándor is lakott a fogadóban, sőt a János vitéz egy részét is itt írta.

Az Astoria Szálló végül három telekre épült, az Unger, az Elek és a Takács család telkeire, akik még a tervező személyében sem tudtak megegyezni, így egyszerre két építész dolgozott az épület rajzain. Hikisch Rezső a Magyar utcai részt tervezte a Kossuth Lajos utcáig, Ágoston Emil a Múzeum körútit.

Az 1914. március 14-én megnyílt Astoria Szállót nem a tulajdonosok működtették, hanem egy bérlő, Gellér Mihály, így ő volt a szálloda első igazgatója. Gellér Mihály ismert vendéglátós volt, aki előtte New Yorkban a Waldorf Astoria vezetőjeként dolgozott, és annyira szerette volt munkahelyét, hogy arról nevezte el a magyar szállót is.

Megnyitásakor az Astoria elképesztően modern épület volt, olyan kuriózumokkal felszerelve, mint a központi porszívó, a modern lift vagy a központi fűtés. Elegáns, drága és nagyon exkluzív volt, éppen ezért tehetős vendégkörrel rendelkezett.

A nyitás után Krúdy Gyula is gyakori vendég volt a szállóban, az Astoria folyosója című publicisztikájában így ír róla: „A háború kitöréséig itt laktam. Vadonatúj volt minden a hotelben. Szőnyegek, rézágyak, telefonok. Sok lámpás mindenütt. Körbefutó folyosók, amelyekről nem talált ki a vidéki. Meredek, keskeny lépcsők. A szobák kicsinyek, mint egy babavárban. Centiméterre kellett itt kiszámítani még a csizmahúzót is, hogy elférjen. Azt mondták, hogy Pest legdrágább telkén épült a hotel. Tízforintos bankókkal lehet kirakni a telek árát, még akkor sem fér rá minden bankó a telekre. Ha egyet köhintettem, a szomszédom kiugrott az ágyból. Ha karmolta a tollam a papírost, a harmadik szobában is hallatszott. Ha nászutasok érkeztek a gőzhajóval, az egész folyosó ébren volt. Nem lehet ebben a hotelben titokban csinálni semmit.”

A legenda szerint Krúdy azért szeretett az Astoriában lakni, mert a személyzet a központi porszívónak köszönhetően nagyon csendesen takarított, és így a lumpoló író akár délig is nyugodtan alhatott. A rossz nyelvek szerint azonban neki magának épp a vékony falak miatt kellett végül átköltöznie innen egy másik szállodába, ugyanis amikor felébredt, ő rendkívül hangos volt, és akár hajnalban is akkora zajjal és társasággal tért haza, amitől visszhangzott a szálloda. Így aztán szépen megkérték, hogy menjen el máshová lakni.

1918. október 30-án Károlyi Mihály gróf innen szónokolt az odasereglett tömegnek, gyakorlatilag ezzel vette kezdetét az őszirózsás forradalom. Az első emeleti különterem azóta is a Károlyi-terem nevet viseli, és a miniszterelnök sokáig itt is lakott feleségével, Andrássy Katinkával a negyedik emeleten. A Magyar Nemzeti Tanács székhelye is az Astoria lett.

A szálló a két világháború között szárnyalt a leginkább, a Horthy-korszakban, aztán a második világháború idején a Gestapo főhadiszállása lett. Az akkori tulajdonos, Unger Ödön visszaemlékezései szerint a németek egyszerűen besétáltak, és közölték, hogy mindenkinek két órája van távozni. Az alagsori pinceborozó innentől fogdaként és vallatószobaként működött.

A háború végére a két bombatalálatot is kapó épület romokban állt, Unger szerint mindössze egy ablak maradt épen, a hallban pedig tüzet raktak ajtókból – a visszatérő tulaj még egy német hullát is talált az ágy alatt az 504-es szobában. A szabad rablás idején a környékbeli lakók ráadásul a bútorokat is elhordták az üresen álló épületből, de ezeknek egy része később visszakerült (igaz, ma már egy sincs meg közülük), a Jóvátételi Hivatal pedig elkezdte rendbe hozni az Astoriát.

Végül 1946. december 15-én újra megnyitott a szálloda, két évvel később pedig a teljes újjáépítésre is sor került. Hamarosan azonban államosították az Astoriát – a legenda szerint Unger Ödön mindössze két pezsgőspohárral távozott, és még örült is, hiszen legalább azt engedélyezték neki, hogy külföldre emigrálhasson.

Rossz nyelvek szerint a szálloda lobbijában épült álgaléria azért volt nagyon praktikus, mert a lehallgatóberendezéseket ott helyezték el az átkosban. Soha nem találtak egyébként erre utaló nyomokat.

Rákosi és felesége is gyakran vacsorázott az Astoria éttermében.

Itt, az étteremben áll az a porcelán váza, amely a jénai csata egyik jelenetét ábrázolja. Értéke több millió forint.

Bár maga az épület 104 éves, annyiszor tették tönkre és építették teljesen át, hogy csak nagyon kevés részlete valóban régi. 

Az Astoria ma 138 hangszigetelt, külön fürdőszobás és légkondicionált szobával, öt lakosztállyal és négy konferenciateremmel várja a vendégeket.

A padlásról nagyszerű kilátás nyílik mindkét irányba.

 A vendégek és a személyzet kedvenc helyisége a félemeleti társalgó a gyönyörű fényablakkal.

Az Astoria Szállóban több építészeti irányzat is keveredik, a francia empír és a neobarokk is megtalálható itt.

Aki szívesen megnézné a szállodát a saját szemével, és kíváncsi az épület építészeti titkaira is, maga is regisztrálhat vezetett sétára.