Krimi egy séftől, amely nem csak a képzelet szüleménye – interjú Hampuk Zsolttal

Hampuk Zsolt szép karriert futott be séfként: beutazta a világot, élt többek között Hongkongban és Svájcban is, főzött a brit királyi családnak és számos más hírességnek is. Ő azonban nem érte be ennyivel sem, és a kalandos élete folyamán megismert emberek és történetek hatására regényírásba fogott – idén augusztusban pedig napvilágot is látott első könyve, a Hatalomjátszma, amelyben a csendes, intelligens, konfliktuskerülő főszereplő, Francois Picoult a véletlennek köszönhetően egyik napról a másikra Krovtsik úr, a helyi maffiózó bűnszövetkezetének tagjává válik. De pontosan hogyan ismer meg egy konyhafőnök olyan embereket, akik ilyen történetet inspirálnak, és hogyan lesz ezután belőle első könyves író is? Többek között erről beszélgettünk a szerzővel. 

Sikeres séfként miért kezdtél könyvet írni?

Leginkább azért, hogy megőrizzem az emlékeimet. Nem vagyok az a naplóíró típus, és rengeteg érdekes, izgalmas emberrel és történettel találkoztam a munkám során. Nem akartam elfelejteni mindent, ezért azt gondoltam, hogy leírom őket. Eleinte nem is számítottam arra, hogy könyv lesz belőle. Sztorikat, karaktereket írtam meg. Családi és baráti unszolásra lett belőle végül könyv, mondván, a történetek izgalmasak, érdemes lenne folytatni őket.

Azt mondtad, hogy sok történet igaz, a karaktereket pedig létező személyekről mintáztad. Hogy találkozik egy menő séf alvilági figurákkal?

15-20 évig luxusgasztronómiával foglalkoztam. Hongkongtól Kanadáig számos helyen megfordultam a világban, rengeteg féle emberrel találkoztam, és nagyon sokukkal volt szerencsém beszélgetni a román milliárdostól az ázsiai üzletemberig. Sok megbeszélésből hallottam részleteket a vacsorák, rendezvények lebonyolítása alatt. Amikor egy luxusétterem séfje voltam Hongkongban, volt rá példa, hogy helikopterrel mentünk át kaszinózni Makaóba, ezek nem mindennapi élmények. Van Magyarországon is olyan kastélyszálló, aminek magánreptere van, és összesen húsz szállodai szobája, a vendégköre pedig ehhez mérten eléggé exkluzív. Járnak ide maffiózók, üzleti mogulok és politikusok egyaránt. Itt tárgyalnak, itt pihennek, a beszélgetéseik egy részét pedig, akár akartam, akár nem, hallottam. Ilyen környezetben egész más kapcsolat alakul ki a vendégekkel. Gyakran szivaroztam, boroztam együtt velük. Esetenként ki is lovagoltunk együtt, vagy a kastélyon kívül szerveztünk közös programokat. Az emberek pedig mesélnek az életükről mindenfélét.

Hampuk Zsolt (Fotó: Leéb Ádám)

A séf tehát olyan, mint egy pszichológus?

Egy kicsit igen. A vendéglátós félbaráti viszonyba sok minden belefér. Találkoztam egy férfival, aki a negyvenes évei közepén jár, ő például mindenféle megbízónak dolgozik, elvarrja a szálakat, megfélemlít embereket. Nemrég szabadult a börtönből, ahol súlyos testi sértésért ült, és a szabadulására rendezett partin én ott voltam. Persze beszélgettünk, és az ő történetei is helyet kaptak a könyvben. Érdekes, hogy a munkáját egyfajta szolgáltatásként fogja fel, a megrendelő megkeresi, megbízza, ő elvégzi a feladatát, aztán a felvétel levetítése után megkapja a pénzt érte.

Pontosan mit csinál?

Olyan, mint a Ponyvaregényben a takarító. Ha kell, akkor megver valakit, ha kell, akkor bizonyítékokat tüntet el. Szerinte ez teljesen rendben van. Ha lebukik, akkor pedig börtönbe megy.

Elég különböző emberekkel találkoztál…

Igen, de ne gondold, hogy csak bűnözőkkel. Megismerkedtem például Makaóban egy üzletemberrel, aki Indiában született, de a családja kitagadta azért, mert meleg. Így átköltözött Hongkongba, ahol eleinte cipőpucolással kereste meg a kenyerét. Amikor ott jártam, akkor még volt Hongkongban magyar konzulátus, és ő jóban volt a magyar konzullal, a paprikás csirkét és a hortobágyi palacsintát egyenesen imádta. Én gyakran főztem nekik, és beszélgettünk. Rengeteg munkával és kitartással lett milliárdos üzletember, alázatosan tanult és dolgozott. Később egy hongkongi filmsztárnak lett a szeretője, ez is segítette a karrierjét.

Szóval ezekből az emberek és történetekből táplálkoztak a karakterek. Ki a főszereplőd?

„Bárki bármikor kiköthet az egyik könyvemben” – interjú Robin Cookkal

Ő a leginkább kitalált figura a könyvben, egy kicsit benne vagyok én magam is. A regényemben szereplő helyszínek majd mindegyikén jártam, a dátumok, időpontok, a távolságok – ezek mind-mind hiteles adatok. Szinte mindennek utánajártam, aminek csak tudtam. Amikor az egyik fontos karakter az égboltot nézi, és én erről írtam, akkor előtte megnéztem, hogy annak az évnek azon a napján milyen volt a hold, szóval sok kutatómunka van mögötte. Ahogyan a konyhában is fontos, hogy ismerjünk minden részletet és tényezőt, ahogyan séfként is mindenre figyelnem kellett, pont úgy írtam a könyvet is.

Kik lektoráltak?

Elolvasta a feleségem, és elolvasták a barátaim is. Mikor már valamennyire könyvszerűvé állt össze, megkértem Havas Henriket, hogy ő is véleményezze, majd elmentem egy kiadóhoz, ahol kaptam egy telefonszámot, egy állítólag keménykezű lektorét, ő is elolvasta. Tájékozódtam, vajon kiadásra érdemes-e a könyv. Mindnyájan biztattak, így jelent meg augusztusban.

„A vendéglátós félbaráti viszonyba sok minden belefér” (Fotó: Leéb Ádám)

Élvezted magát az írást?

Az írás egyfajta terápia, az ember levezeti a feszültségét, kiírja az összes frusztrációját. Két év alatt készült el a Hatalomjátszma, de ebből csak 3-4 hónap volt az effektív írás, akkor viszont szinte végig dolgoztam rajta éjszakánként. Sokáig úgy éreztem, hogy kusza, ezen sokat csiszoltam. Már a könyv felénél jártam, amikor még mindig nem tudtam, mi lesz a vége.

Vannak jelenetek, amelyeket annyira érzékletesen írsz meg, mintha ott lettél volna. Az erőszakos jelenetekre gondolok.

Van egy csomó kamaszkori élményem, amik szintén belekerültek a könyvbe. Én Kaposváron nőttem fel, és nem messze tőlünk volt Taszár, ahol rengeteg amerikai katona megfordult. Ettől Kaposvárra elkezdett rengeteg pénz ömleni, 7-8 éjszakai szórakozóhely nyílt ripsz-ropsz, menő éttermek lettek szerte a városban, és persze megérkezett hozzánk az alvilág is. Akkor voltam tini, jártuk a várost éjszakánként, sok mindent láttam, hallottam.

Félelmetes volt?

Akkor inkább izgalmasnak találtam, de volt benne kétségtelenül zűrös és félelmetes részlet is. Azért mondom, hogy belőlem nagyon sok minden bekerült a könyvbe. Amikor elkészült, először úgy gondoltam, hogy karácsonyi ajándék lesz a barátaimnak, nem is kell kiadni. Végül másként alakult, de hidd el, egy első könyves írónak nem egyszerű kiadatnia a munkáját. Sokáig az is kifogás volt a munkámmal szemben, hogy nincs benne elég szexjelenet, ezeket utólag biggyesztettem bele.

Lesz folytatás?

Igen, már dolgozom a második részen, de ezt másként csinálom. Profibban láttam neki, ha szabad ilyet mondani. Van storyline, és ennek a mentén haladok. Bevallom, szokatlan ez így, viszont így elkerülhetem a kezdeti kuszaságot. Meglátjuk, milyen lesz, majd hozok belőle egy példányt.

„Ahogyan séfként is mindenre figyelnem kellett, pont úgy írtam a könyvet is” (Fotó: Leéb Ádám)

Séfként van erre időd, türelmed?

Kicsit távolabb léptem a konyhától, ugyanis kaptam egy nagyon jó ajánlatot, amit balgaság lett volna visszautasítani. Jelenleg termékfejlesztési igazgatója vagyok egy élelmiszeripari cégnek. De nem hagytam abba a gyakorlati munkát, egy londoni és egy magyar étteremnek továbbra is én vagyok a kreatív séfje, ezért elég sokat utazom.

Mit csinál a kreatív séf?

Segít összeállítani az étlapot, az itallapot, a konyhatechnológiát. Ez egy nagyon izgalmas munka, és persze ezeken a helyeken a nagyobb rendezvények levezénylésében is segítek, elsősorban a menü összeállításában. Nemrégiben egy hercegi esküvőnél kérték a segítségemet, ami szerencsére remekül sikerült.

Mit gondolsz, mit csinálsz majd tíz év múlva?

Remélem, hogy lesz egy saját éttermem, és sokat ülök majd a teraszon a legújabb könyvemen dolgozva.