A Föld megfigyelésére küldött űrhajó lehetett a különös objektum

Piramis méretű aszteroida tart a Föld felé

Az Oumuamua nevű objektumot 2017-ben fedezték fel a Hawaiin található Pan-STARRS 1 teleszkóp segítségével. A név a hawaii törzsek által használt nyelvből jön, annyit jelent: „futár, amely a távoli múltból érkezett”.

A különös, szivar alakú valami azóta is foglalkoztatja a csillagászokat, akik nem igazán találnak magyarázatot az objektum formájára és lehetséges származási helyére. Az Oumuamua ugyanis tízszer olyan hosszú, mint amilyen széles, sötétvörös színű objektum, amely 313 600 kilométeres óránkénti sebességgel száguld a mélyűrben. A kutatók eleinte üstökösnek hitték, aztán aszteroidának, mivel azonban még soha semmi ehhez foghatót nem láttak, saját kategóriát nyitottak az ehhez hasonló csillagközi objektumoknak.

Az Oumuamua az első ismert csillagközi objektum (Fotó: NASA)

Mesterséges eredetű objektum

Az Oumuamua-ról a közelmúltban publikáltak egy tanulmányt a Harvard Egyetem Smithsonian Asztrofizikai Központjának kutatói, akik szerint a hosszúkás objektum „mesterséges eredetű” is lehet.

„Elképzelhető, hogy az Oumuamua egy teljesen működőképes űrszonda, amelyet szándékosan küldött a Föld közelébe egy földön kívüli civilizáció” – írják az amerikai tudósok az Astrophysical Journal Letters szakfolyóiratban megjelent kutatási anyagban.

A kutatók elméletüket arra alapozzák, hogy az objektum mozgását vizsgálva különös, egy egyszerű, űrben sodródó szikladarabnál nem tapasztalt gyorsulási mintára lettek figyelmesek, ahogy az Oumuamua belépett a Naprendszerbe, majd idén januárban elhagyta azt.

Az Oumuamua különös mozgásmintájának modellje

„Ha valóban mesterséges eredetű, elképzelhető, hogy az Oumuamua egy úgynevezett napvitorla, egy fejlettebb technológiai eszköz egy levált darabja, amely csillagközi űrhulladékként sodródik” – írták a tanulmány szerzői, akik szerint a furcsa gyorsulásra a Nap sugarai jelenthetik a magyarázatot. A napvitorlával már a földi űrkutatók is kísérleteztek, egy ilyen rendkívül könnyű, de nagy kiterjedésű szerkezetet a fotonok becsapódása mozgat, és bár ez csupán kis mértékű mozgást tesz lehetővé, a napvitorlával felszerelt űrjárművek idővel rendkívül nagy sebességet tudnak elérni. Erre a tanulmány szerzői, Abraham Loeb csillagászprofesszor és Shmuel Bialy, az intézet posztdoktori hallgatója is rámutattak írásukban.

„Hasonló napvitorlákat már a mi saját civilizációnk is megtervezett és létrehozott” – írják a kutatók. „Elég csak az IKAROS-projektre vagy a Starshot Initiative-re gondolni. A napvitorla-technológia segítségével könnyen elképzelhető különféle rakományok szállítása bolygók, de akár csillagok között is.”

A tudósok szerint az Oumuamua nagy sebessége és különös röppályája arra enged következtetni, hogy az eszköz már nem rendeltetésének megfelelően működik.

„Ez magyarázatot adhatna az Oumuamua esetében tapasztalt anomáliákra, mint különleges alakja, alacsony hőkibocsátása, amely fényvisszaverő tulajdonságokra utal, emellett a kepleri röppályától való eltérései, anélkül, hogy ahhoz üstökösöknél ismert csóva vagy más hasonló jelenség kapcsolódna” – magyarázták a szakértők a tanulmányban.

Az üstökösök esetében elképzelhető nem várt gyorsulás, ahogy egy csillag közelében repülve az üstökös felszíne felhevül, belsejéből pedig különféle gázok szabadulnak ki. Az Oumuamua esetében azonban nem lehetett megfigyelni semmiféle gáz- vagy porfelhőt, amelyek észlelhetőek az üstökösök esetében. A különös objektumot több teleszkóppal három napon át követték, mielőtt az eltűnt volna szem elől.