A kapszulás kávé sírba viszi a klasszikus kotyogóst

Ezért nem mindegy, milyen kávét iszol

Az Euronews még kedden számolt be róla, hogy komoly veszteségeket kellett elkönyvelnie az olasz Bialetti Groupnak, amely sok kávérajongó szerint a világ legjobb „kotyogós” kávéfőzőit gyártja. Ez nem véletlen, ugyanis az eredeti mokát Alfonso Bialetti találta fel 1933-ban.

A harmincas évek Olaszországának lakói a bőrükön érezték a gazdasági világválság hatásait, Bialetti találmánya emiatt lehetett népszerű, mivel a kisméretű kávéfőző elérhető alternatívát kínált azoknak, akiknek nem volt pénzük beülni egy kávézóba. Bialetti jellegzetes kávéfőzői ezután annyira népszerűek lettek, hogy még a New York-i Museum of Modern Art, illetve a London Science Museum kiállítási tárgyai közé is bekerültek. Amikor pedig Alfonso fia, Renato Bialetti 2016-ban elhunyt, hamvait – kissé talán morbid módon – egy nagyméretű Bialetti mokában helyezték örök nyugalomra.

A Bialetti reklámplakátjai műalkotásként is megállják a helyüket (Fotó: Tumblr)

A vég kapszulába csomagolva érkezik

A cég az elmúlt évekig töretlen sikerrel működött, azonban az IRI piackutató statisztikái szerint a kotyogós kávéfőzők forgalma 2017-ben több mint 5 százalékkal esett Olaszországban, miközben a kávékapszulák értékesítése 16,8 százalékkal nőtt.

A Bialetti nem csak hazájában küzd nehézségekkel – a cég bejelentése szerint az idei év júniusáig mintegy 15,3 millió eurós veszteséget halmoztak fel, ezzel összesített adósságuk elérte a 68 millió eurót, ez komoly kétségeket ébreszt a vállalat jövőbeni működését illetően.

„A kávékapszulák értékesítése gyors ütemben növekszik, miközben a darált kávé eladásai még itt, Olaszországban is csökkennek, pedig itt a háztartások 70 százalékában van kotyogós kávéfőző” – tette hozzá Francesca Arcuri, a Filicori Zecchini kávékereskedő cég kommunikációs igazgatója.

Sokáig magasan szárnyalt, most zuhan (Fotó: Tumblr)

A kapszulás kávé minek van?

Eddig a hír, amelynek láttán nagyon elszomorodtam. Egyrészt a Bialetti miatt, amely valóságos intézmény a kávézás világában, bár tény, hogy Magyarországon jóval olcsóbban is lehet kapni jól használható kotyogóst, szóval ez még nem feltétlenül lenne dráma, de azért kár lenne érte.

Ennél azonban sokkal elszomorítóbb a kapszulás kávéfőzés elmúlt években szemmel is jól látható térhódítása. Persze, mindenki azt főz és iszik, amit szeretne, nem is célom megmondani senkinek, hogy ilyen vagy olyan kávét fogyasszon. A jelenséggel magával még nem feltétlenül lenne gond, ügyes üzleti húzás volt, csinos, kompakt, dizájnos főzőkkel és a szivárvány összes színében pompázó kapszulákkal gyorsan lehet kávét főzni, ezt kár is lenne tagadni. Az azonban már nekem is bántja a szememet – pedig nem vagyok egy lánglelkű Greenpeace-aktivista – hogy a kapszulás kávé milyen irgalmatlan mennyiségű szemetet termel. Ezt persze ki-ki intézheti lelkiismerete szerint, lehet szelektívezni, lehet cserébe fákat ültetni, biciklivel járni, satöbbi.

A kapszulás kávék nem érhetnek fel az „igazi” kávékhoz (Fotó: Tumblr)

Ami nekem az igazi bajom, hogy a kapszulás kávék leginkább amolyan kávéutánzatok – olyan az ízük, az illatuk, a színük, de valahogy mégsem ugyanaz, mint egy csésze éjfekete presszókávé – direkt írtam presszókávét espresso helyett, nem az eltartott kisujjal ristrettót szürcsölegtő kávésznob beszél belőlem. Szóval a kapszulás kávék esetében én még nem találkoztam olyannal, ami a kellemes kávéíz mellett a kávé egyik legfontosabb jellemzőjét, a koffeintartalmat is üzembiztosan tudta volna szállítani. Hiába a hangzatos barista, forte, cortado és hasonló szavakkal teleírt dizájnos kapszulák, a reggeli indító lökést még egy duplától is nehezen kapja meg az ember.

Egyébként nem kávézó ismerősöm foglalta össze tökéletesen a kapszulás kávé intézményének lényegét: sem ő, sem a felesége nem kávéznak, mégis vettek egy ilyen készüléket, mert „ha vendégek jönnek, nincs vele sok macera”. Ennyi. Legalábbis szerintem a kapszulás kávék nagyjából erre jók: valamit oda lehet lökni a vendégek elé, ami ízre és színre hasonlít a kávéra, viszont nem kell hozzá egy csomag minőségi kávét megbontani, aztán – ha nem kávéznak a tulajdonosok – rakosgatni ide-oda, amíg ki nem dobják.

Biztos sokan nem értenek egyet velem, én pedig nem is akarom elvitatni senkitől, hogy élvezze és szeresse a kapszulás kávékat, egyszerűen csak nekem mint megrögzött kávéfogyasztónak ezek a termékek nem tudják pótolni azt az érzést, amit egy jó erős igazi kávé tud nyújtani. Ma viszont már egyre több helyen csak ilyen kapszulás izékkel lehet találkozni, még a szerkesztőségünk épületében is egy ilyen automatából lehet vásárolni a kapszulákat, amiket aztán ugyanazon automata egy másik nyílásába betömködve lehet hozzájutni a kész italhoz. Ha más nincs, akkor megteszi ez is, de azért én részemről maradnék a valódi kávénál. Mindenki másnak egészségére!