Tragikus sorsú erdélyi magyar grófnő volt II. Erzsébet ükanyja

Az Árpád-kori Aba nemzetségből származó Rhédeyek egyike volt a legpatinásabb, legnagyobb múltú magyar főnemesi családoknak. A címerlevelet még Mátyástól kapták 1446-ban, de a família igazán bő száz évvel később, Rhédey Ferenc végvári kapitány színre lépésével virágozott fel. Ez a vitéz Rhédey, miután valamivel kihúzta a gyufát a Habsburgoknál, inkább Erdélyben próbált szerencsét, ahol a Bocskai-szabadságharcban tüntette ki magát, szolgálatai jutalmaként pedig a fejedelem a felvidéki hadsereg fővezérévé nevezte ki, és az erdélyi főrendek sorába emelte. Bocskai István halála után Rhédey Ferenc még további három erdélyi fejedelem alatt bizonyult hűséges és megbízható alattvalónak, így nem csak rangot, címet és dicsőséget nyert magának és családjának, hanem jelentős birtokokat is.

A sikertörténet aztán néhány évszázadon keresztül még folytatódott: fia, az ifjabbik Ferenc II. Rákóczi György udvari tanácsosa lett, később kormányzó, sőt rövid időre még fejedelem is, majd a kissé dicstelenül véget ért uralkodói kaland után I. Lipót császár és magyar király emelte grófi rangra Magyarországon, amivel végre sikerült megnyugtatóan rendezni a Habsburgokkal való, korábban feszült viszonyt. Ami azt illeti, valójában olyan megnyugtatóan sikerült rendezni, hogy egy jeles 18. századi Rhédey, bizonyos János (a család egy másik ágáról) az elsők között ajánlotta fel életét, vérét és hűségét Mária Teréziának a nevezetes 1741-es pozsonyi országgyűlésen, amiért a királynő saját kezűleg írt levélben mondott köszönetet. De bármilyen eredményesen is kormányozták ezek a nagyszerű férfiak a Rhédeyek hajóját a történelem vad viharai közepette, a 19. század elejére valahogy elfogyott a lendület,  a mind jobban elszegényedő és megfogyatkozó család pedig lassan a jelentéktelenségbe szürkült. Aztán 1812-ben megszületett Klaudia.

Rhédey Ferenc erdélyi fejedelem (forrás: Wikipedia)

Rhédey Klaudia (vagy kicsit nemzetközibben: Claudia) gróf Rhédey László és Inczédi Ágnes bárónő gyermekeként látta meg a napvilágot Erdőszentgyörgyön. Mivel három testvére (két fiú és egy lány) nagyon fiatalon meghalt, szülei meglehetős aggodalommal követték egyetlen megmaradt gyermekük minden apró lépését. Talán a féltő gondoskodásnak is köszönhető, hogy a kis Klaudia egybehangzó vélemények szerint Erdély legszebb, legkáprázatosabb és legnemesebb szívű hajadonjává serdült, akit aztán 1830-ban, 18 éves korában a bécsi udvarba szólított I. Ferenc császár és király őfelsége, hogy töltse ott a báli szezont. A jobb császárvárosi társaságokban jóformán teljesen ismeretlen, távoli, barbár vidékről érkezett grófkisasszony az esélytelenek nyugalmával szédült egyik fényes estélyről a másikra, hisz azt az ő helyzetében aligha remélhette, hogy itt találja meg álmai hercegét. Ugyanakkor roppantul élvezte a világvárosi pezsgést, és úgy fest, Bécs is roppantul élvezte Erdőszentgyörgy és egész Erdély legbájosabb vadvirágának jelenlétét, hisz hamarosan már a fél város a lábai előtt hevert. És nemcsak holmi délceg katonatisztek udvaroltak neki hevesen, hanem egy igazi nagymenő is: az akkor harmincéves, a tömött bajuszával kétségkívül szívdöglesztően festő Sándor Pál Lajos (Alexander) württembergi herceg is, aki végül megkérte a grófkisasszony kezét.

A fiatalok bimbódzó románcát azonban sem Bécsben, sem Erdélyben nem nézték jó szemmel: az udvar és a württembergi királyi család mélységesen rangon alulinak, sőt egyenesen botrányosnak ítélte a tervezett frigyet, míg az önérzetes gróf Rhédey László azon sértődött meg halálosan, hogy neki, a nagy Aba Sámuel örökösének akarják megmondani valami uborkafára felkapaszkodott bohócok, hogy kihez mehet vagy nem mehet férjhez az egyetlen lánya. Úgyhogy a felek inkább a kivárásra játszottak, és egy éveken át tartó idegőrlő procedúra vette kezdetét, de mivel Sándor és Klaudia szerelme továbbra is változatlan hőfokon lángolt, végül aztán a dinasztikus regulákhoz mereven ragaszkodó Württembergék nagy kegyesen megadták a hozzájárulásukat, ám csak azzal a feltétellel, hogy a herceg lemond gyermekeinek trónutódlási jogáról.

Sándor ezt el is fogadta, ám erre meg Rhédey László makacsolta meg magát még jobban, és hazarángatta lányát Erdőszentgyörgyre. Sőt, bizonyos források szerint azt is kifogásolta, reménybeli veje egyáltalán nem beszél magyarul (bár ha minden igaz, később megtanult). Pontosan öt év telt el, mire mindenki megbékélt a helyzettel; az öreg Rhédey gróf állítólag a halálos ágyán bólintott rá végre a házasságra. Sándor és Klaudia tehát egybekeltek, sőt utóbbi még az előkelő csengésű (bár gyakorlatilag a semmiből kreált) Hohenstein grófnéja címet is megkapta az időközben trónra lépő uralkodótól, V. Ferdinándtól, akit teljesen elbűvölt a nehézségek ellenére is a végsőkig kitartó szerelmesek romantikus története, és különösen Klaudia személye.

Rhédey Klaudia grófnő (forrás: Wikipedia)

Ahogy aztán lassan elbűvölt mindenkit férje környezetében, még az eleinte tartózkodó főrangúakat is, hisz Hohenstein szerény és ragyogó grófnéjáért továbbra is nehéz volt nem rajongani. A párnak három gyermeke született, két lány és egy fiú, szóval úgy tűnt, hogy a továbbiakban már tényleg semmi nem állhat a boldogságuk útjába. Azonban 1841. szeptemberében, alig egy hónappal Klaudia  30. születésnapja előtt megtörtént a tragédia. Ugyan a pontos körülmények a mai napig nem tisztázottak, de az biztos, hogy egy szerencsétlen lovasbalesetben hunyt el. Az egyik verzió szerint éppen Grazba igyekezett túlságosan is sietve, mikor hintója az árokba borult, a súlyos belső sérüléseket szenvedett asszony azonban a következményekkel mit sem törődve lóra kapott, és folytatta az utat, majd a városba érve azonnal ágynak esett, és hamarosan meghalt. A másik történet szerint viszont egy katonai díszszemle alkalmával rendezett lovas parádén vett részt felvonulóként, de a hátasa megbokrosodott, és levetette magáról.

A vigasztalhatatlan Sándor herceg állítólag maga vezette a díszes menetet, illetve a gyászfogatot, ami a grófné földi maradványait szülőfalujába, Erdőszentgyörgyre, a Rhédey-kriptába szállította, a gyászoló férj pedig sem a kocsisoknak, sem tisztjeinek nem volt hajlandó átadni a gyeplőt, hisz, mint mondta: „Ő engem kért meg, hogy vigyem haza.” Hogy ez valóban megtörtént-e, azt nem tudjuk (ahogy azt sem, hogy egyáltalán volt-e ideje és lehetősége Klaudiának rendelkeznie a temetésének körülményeiről), de az biztos, hogy ez a kis anekdota jól jellemzi a házaspár meghitt kapcsolatát.  

Sándor württembergi herceg (forrás: Wikipedia)

Noha a Rhédey család a 19. század végére férfiágon kihalt, Rhédey Klaudia leszármazottait ma sem nagyon lehet kikerülni; még akkor sem, ha kifejezetten tudatosan törekszünk erre. Fia, Franz eredetileg a Hohenstein grófja címet viselte, de unokabátyja, I. Vilmos württembergi király 1856-ban neki adományozta a szédítő történelmi távlatokat rejtő, de egy ideje használaton kívüli Teck hercege címet, az újdonsült herceg pedig így már feleségül vehette Viktória királynő elsőfokú unokahúgát, Mary Adelaide cambridge-i hercegnőt. Négy gyermekük született, egy lány, és három fiú: a lány, Mária York hercegével, a későbbi V. Györggyel kötött házassága révén lett az Egyesült Királyság királynéja és Indiai császárnéja, a folytatást innentől meg valószínűleg mindenki ismeri.

A királyi pár idősebb fia, VIII. Eduárd alig egy év után egy rangon aluli, de annál nagyobb szerelem kedvéért lemondott a trónról, a helyébe öccse lépett VI. György néven, akit aztán a lánya, a jelenleg is uralkodó II. Erzsébet követett. Bár a mindig fantasztikus ruhakölteményekben mutatkozó, mozgalmas 92 éve ellenére is nagyszerű formát mutató Erzsébetet mintha nem foglalkoztatta volna különösebben ez a téma, a korosodó trónörökös, Károly herceg  az utóbbi bő évtizedben már nagy hévvel kezdte el felfedezni erdélyi gyökereit, úgyhogy még az is lehet, hogy trónra lépésével (ha ez egyáltalán megtörténik valaha) Rhédey Klaudia alakja is jobban reflektorfénybe kerül majd.  

II. Erzsébet brit királynő 2015-ben (forrás: Wikipedia)

És azért van még más is: az erdőszentgyörgyi református templomban, a Rhédey-kripta szomszédságában 1905 óta ott a falon egy nagyméretű fekete márványtábla, amelyen magyarul és angolul egyaránt olvasható a felirat:

Rhédey Claudia grófnő

Hohenstein grófnő

Sándor Württembergi herceg

ő királyi Fensége hitvesének emlékére.

Meghalt 1841. évben.

Emeltette unokája:

Victoria Mária Walesi herczegnő

forrás: Pivárcsi István: Híres magyar asszonyok kalandjai, fokusz.info