Címlapokra illő divatfotókat készítettek a bűnözőkről a húszas évek ausztrál rendőrei

Nem tudunk ugyan túl sokat a húszas évekbeli sydney-i alvilágról, illetve a bűnüldöző szervek akkori működéséről, de az új-dél-walesi rendőrkapitányság impozáns fotógyűjteménye alapján az a benyomásunk támadt, hogy a jazzkorszakban az ausztrál rablók és pandúrok ahelyett, hogy a hagyományos forgatókönyvet követve egymással kergetőztek volna a bűnös nagyvárosok mocskos sikátoraiban, inkább valamiféle nagyszabású divatanyag megalkotásán fáradoztak közösen. Persze, elegáns, jól öltözött gengszterekkel tele van már a padlás, és pláne tele volt az azóta mitizálódott és kismilliószor feldolgozott húszas-harmincas években, a szervezett bűnözés és a puhakalaphoz hordott Thompson-géppisztolyok aranykorában, de az ausztrálok archívuma akkor is egészen más kategória.

Ezeken a káprázatos rabosítási fotókon a modellek (akiket szinte sértés lenne gyanúsítottaknak vagy elkövetőknek nevezni) annyira stílusosak, mintha most rángatták volna őket ide egy pompásan sikerült koktélpartról, olyan lehetetlenül rajzfilm- és képregényszerűek, hogy egy Dick Tracy– vagy egy Betty Boop-epizódból sem lógnának ki, és olyan fesztelenül pózolnak a fényképezőgép előtt (néha csípőre tett kézzel vagy cigarettázva, esetleg még valami szívdöglesztő mosolyt is bedobva), hogy akár azt is hihetnénk, éppen egy Vogue-címlapfotózás folyik.  Mindez persze mit sem érne a névtelen fényképész (vagy fényképészek) zsenialitása nélkül, aki nem elégedett meg a kemény bűnözők és a piti szabálysértők puszta nyilvántartásba vételével: képei egyszerre nyers szociodokumentumok, sikkes divatfotók, hollywoodi autogramkártyák és művészi igényű, nagy műgonddal beállított portrék, amelyeken az alanyok néha annyira szuggesztív és beszédes tekinteteket villantanak, hogy azoktól nehéz szabadulni. Nem vitás, a sydney-i rendőrségen olyan lázas és ihletett alkotómunka folyt, mint egy reneszánsz műhelyben.

Noha a férfiak is remekül festenek, a fotóarchívum igazi sztárjai mégis a nők. A húszas években jelent meg a nyugati világban (így nálunk is) a mai értelemben vett modern, öntudatos nő, aki fűzőt már nem hord, de sokat mutató szoknyát annál többször, rövidre vágatja a haját, iszik, cigarettázik és autót vezet, előszeretettel gyakorolja a promiszkuitást és a romantikus zongoradarabok gyakorlása helyett inkább reggelig táncol a jazzre valami kétes hírű klubban; ez az új nőtípus pedig természetesen ebben a válogatásban is nagy számban képviselteti magát. És mivel az ilyen ún. flapper lányokban eleve van valami veszélyes és izgató törvényenkívüli chic, nyilván egy rendőrségi nyilvántartásban (pláne egy ennyire csodásan fotózott rendőrségi nyilvántartásban!) mutatnak a legjobban; mintha csak hazaértek volna. Alább látható néhány kedvencünk:

A csupán 15 éves Valerie Lowe-ot 1922-ben vették őrizetbe, mivel a gyanú szerint barátjával betörtek a hadsereg raktárába, ahonnan 29 font 3 schilling értékben tulajdonítottak el különböző ruhadarabokat, majd kiraboltak egy lakást.

A lenyűgöző frizurát viselő, átható tekintetű Vera Crichton 1924-ben egy illegális abortuszban segédkezett volna egy barátnőjének. De az is lehet, hogy ez egy lemezborító. 

A vérforralóan dögös Fay Watsont 1928-ban 10 ausztrál fontra büntették kokainbirtoklás miatt.

Mary Harris 1923-ban. Hogy mi volt pontosan a bűne, azt nem tudjuk, de az biztos, hogy nagyszerűen áll rajta a szőrmekabát. 

 B. Smith, Gertrude Thompson és Vera McDonald, akiket egy razzia során vettek őrizetbe 1928-ban. A vád szerint notórius tolvajok, míg ők azt állítják, hogy csak rosszkor voltak rossz helyen. 

Sajnos arról nincs információnk, hogy ki ez a pengeajkú, villogó szemű delnő, viszont a fotó legalább nagyszerűen sikerült. 

Hazel McGuinness az anyukájával kokainozott 1929-ben.

Doris Winifred Poole ékszereket és ruhákat lopott 1924-ben; bizonyára mind nagyon elegáns és drága volt, ahogy az egy ilyen nőhöz illik. 

És a végére két igazi flapper lány 1929-ből: Edna May Lindsay és Edna Parker, akiket rablással, testi sértéssel és hamisítással gyanúsítottak.

További képeket és élettörténeteket többek közt a sydneylivingmuseums.com.au oldalon lehet nézegetni és olvasgatni.