Miki egér az ötvenes években kábítószert árult az afrikaiaknak

Az egyik legszórakoztatóbb náciellenes propagandafilmet a Disney készítette 1943-ban. A Der Fuehrer’s Face című nyolcperces, szürreális ámokfutásban Donald kacsa felkelés után szabályos karlendítést mutat be Adolf Hitler portréja előtt, szerény reggelije mellé a Mein Kampfot olvasgatja horogkeresztes karszalagban, beáll egy tűzoltózenekarba, amelyben Goebbels a harsonás és Mussolini üti a nagydobot, majd tüzérségi lövedékeket szerel össze a futószalag mellett – habár láthatóan nem nagyon élvezi az egészet. Szerencsére a végén kiderül, hogy mindez csupán egy rossz álom volt, és a matrózsapkás baromfi még mindig ugyanolyan kifogástalan amerikai állampolgár, mint korábban. Szóval Donald náci kalandja nem ejtett foltot a karakter reputációján, viszont amit neves kollégája, Miki egér művelt néhány évvel később egy képregényben, azt már nagyon nehéz lenne megmagyarázni.

Ugyanis a Miki egér és az orvosságos ember című, 1951-ben megjelent tanulságos kis történetben a Disney-birodalom feddhetetlen előéletű címerállata, valamint szárnysegédje, a szokás szerint tökéletesen agyalágyult Goofy rászoknak a Peppo fantázianevű, elég veszélyesnek tűnő pszichoaktív kábítószerre, amitől annyira bepörögnek, hogy fejjel szakítják át a plafont, és megkergült búgócsigaként verik szét az egész lakást. Ezután leszerződnek a gyártóval, a zavarosban szemlátomást előszeretettel halászgató üzletemberrel (akinek valamiért egy cirkuszi sátorban van az irodája), és teríteni kezdik a cuccot a harmadik világ szegényei közt valahol Közép-Afrikában, ahol többek közt komoly összetűzésbe keverednek a helyi drogkereskedővel (a falusiakat valamiféle főzettel benyugtatózó orvosságos emberrel), folyékony amfetaminnal tömik tele az alvó törzsfőnököt, a fináléban pedig az egér még egy hasbeszélőszámot is előad egy elefánttal, bár ez utóbbi valószínűleg ma sem lenne büntetendő cselekmény.

A teljes képhez azért hozzátartozik, hogy a különböző amfetaminszármazékokat (más egyéb serkentő és nyugtató drogok mellett) egészen a hatvanas évek elejéig teljesen legálisan, recept nélkül is lehetett kapni, ráadásul az ötvenes években kifejezetten népszerű terméknek számítottak Amerikában, ahol egyaránt szedték fogyasztószerként, antidepresszánsként, szorongás ellen vagy a munkához, az elcsüggedt háziasszonyok éppúgy, mint a vizsgáikra készülő orvostanhallgatók. Szóval Miki egér és Goofy – akik a sok megpróbáltatást követően végül az egész drogszállítmányt rásózták az afrikaiakra – természetesen nem követtek el semmilyen törvénytelenséget, noha ez a kolonialista gátlástalansággal levezényelt kábítószerexport erkölcsileg azért bőven kifogásolható. Az meg különösen gyanús, hogy az első Disneyland építését alig egy évvel később, 1952-ben jelentették be; még az is lehet, hogy innen volt rá a pénz. 

A képek forrása: erowid.org