nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Szabadidő
Egy New York-i popzenekar alig két hónappal a terrortámadás előtt már figyelmeztetett 9/11-re

Egy New York-i popzenekar alig két hónappal a terrortámadás előtt már figyelmeztetett 9/11-re

1898-ben, 14 évvel a Titanic tragikus útja előtt jelent meg Morgan Robertson „A Titán végzete” című regénye, amelyben a szerző egy elsüllyeszthetetlennek tartott hatalmas óceánjáró, a Titán pusztulásáról írt. 100 évvel később pedig egy fura nevű, de rokonszenves amerikai zenekarnak sikerült hasonlóan hátborzongató módon beletenyerelnie egy közelgő katasztrófába.
Szabó Sz. Csaba
Szabó Sz. Csaba
f Ajánlom

Pedig az I Am The World Trade Center nevű együttes eredettörténete a legkevésbé sem hátborzongató, hanem inkább romantikus. A még ma is frissnek ható, cuki és slágeres elektropopot játszó zenekart egy szerelmespár, a lemezkiadóként is dolgozó zeneszerző-producer, Daniel Geller és az énekesnő, Amy Dykes alapította 1999-ben, amikor még álltak az egykor New York jelképének számító ikertornyok, úgyhogy a névhez – ami a tagok közti harmonikus, megbonthatatlan egység kedves allegóriájának volt szánva – nem tapadt semmiféle apokaliptikus asszociáció, noha kétségkívül figyelemfelkeltőnek bizonyult így is. A duó bemutatkozó albuma, az amúgy nagyszerű Out of the Loop 2001. július 17-én, azaz kicsit kevesebb mint két hónappal az egész Amerikát (és az egész világot) mélyen megrázó terrortámadás előtt jelent meg, szóval ekkor még valószínűleg senki nem tulajdonított túl nagy jelentőséget annak, hogy a lemez 11. dala éppen a September címet kapta.

Az I Am The World Trade Center az ezredforduló környékén (fotó: Myspace)

Pár héttel később azonban hirtelen minden megváltozott, a tragédia pedig természetesen a popipart sem hagyta érintetlenül. A rádiók például egy hosszú listát kaptak arról, hogy mely kislemezeket nem volna tanácsos lejátszani a 9/11-et követő érzékeny és felfokozott hangulatban: ezen elsősorban persze erőszakos szövegű dalok szerepeltek, de már azzal is fel lehetett kerülni, ha valaki egyszerűen a repülésről énekelt vagy esetleg közel-keleti utalásokat használt (mint mondjuk a Bangles az egyébként teljesen ártalmatlan Walk Like an Egyptianben).

A September ugyan nem volt rajta a listán (hisz egyrészt a szövegében semmi olyasmi nem szerepelt, ami ezt indokolná, másrészt párezer naprakész zenerajongón és újságírón kívül nem is nagyon ismerte senki a zenekart), de ettől függetlenül azért nem volt túl szerencsés Én Vagyok A World Trade Center néven, és mindjárt egy ennyire konkrét 9/11-es utalással indítani egy ígéretesnek tűnő zenei karriert. A tagok állítólag többtucat gyűlölködő és számonkérő levelet kaptak ebben az időben, ami nyilván nem az a fajta hírnév volt, amiről korábban álmodoztak, és egy rövid ideig óvatosságból vagy tapintatból inkább csak I Am The World néven turnéztak. A zenekarnak még két albuma jelent meg 2002-ben és 2004-ben, de igazán soha nem sikerült befutnia, bár ebben alighanem nagyobb szerepe volt az énekesnő Hodgkin-kórral való küzdelmének, mint a névválasztásnak és az első lemez katasztrofális dalsorrendjének. Bár lehet, hogy ha Geller és Dykes egy másik ikonikus New York-i épület után mondjuk I Am The Trump Towernek keresztelik el a duójukat és egy January című dalt raknak fel huszadikként a debütalbumra, akkor minden másként alakul.

De hallgassuk meg inkább az egyszerre sodró és melankolikus Septembert, mert még ma is olyan nagyszerű, mint 17 évvel ezelőtt:

Megosztás Facebookon