nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Szabadidő
„Szorongtam, hogy sosem szabadulok majd a fájdalomtól és feszültségtől”

„Szorongtam, hogy sosem szabadulok majd a fájdalomtól és feszültségtől”

Attila életerős, harmincas évei második felében járó férfi, aktív életet él, sokat utazik, káros szenvedélyei nincsenek, legalábbis nem nagyobb mértékben, mint bármelyik, átlagos kortársának. Bár üzleti területen diplomázott, eleinte orvosnak készült, így az orvosi egyetemen is elvégzett pár évet, mondhatjuk, hogy valamelyest tisztában van az emberi test működésével. Éppen ezért volt számára is meglepő, hogy a több mint három évvel ezelőtt egy szexuális együttlét után kezdődő, egyre erősödő hasi fájdalmainak valódi okára hosszú ideig mennyire lehetetlennek tűnt rájönni.
NLCafé
f Ajánlom

„Eleinte puffadáshoz hasonló érzés volt, majd az alhasi fájdalmak egyre erősebbé kezdtek válni” – mesélte a 38 éves, egyébként online marketinggel foglalkozó szakember. „Egy év telt el így, aztán, ahogy elkezdett egyre rosszabb lenni, kapcsoltam, hogy magától ez nem múlik el. Kérdezgettem az orvos barátaimat, de az efféle vándorló fájdalomra mindegyikük csak legyintett, vagy konkrétan kinevetett. Ez is elvette a lendületet a kutakodástól, de aztán, amikor a fájdalom állandósult, nekiindultam. És végigjártam az összes létező orvost, az ideggyógyásztól kezdve, urológus, proktológus, belgyógyász, gasztroenterológus, allergiavizsgálatok, ételintolerancia, kilégzéses vizsgálat, hasi ultrahangok, MR-vizsgálat és három különféle radiológus következett, egyikük sem talált semmi konkrétat. Erre másfél évem ment rá, addigra már konkrétan depressziós lettem az állandó fájdalomtól, attól, hogy a görcsök miatt nem tudok kimozdulni otthonról, hogy a gondolatok aköré szerveződnek, hogy mikor tudok végre elmenni vécére. Viszont, mivel az orvoslás diagnózisalapú, ha senki nem írta le pont ezt a tünetegyüttest, amit keresnek, soha nem fogják megtalálni rá a megoldást. Nincsenek dr. House-ok, erre kellett rájönnöm. De ennél is elkeserítőbb volt, hogy milyen erős arroganciával találkoztam, és hány helyen néztek hülyének annak ellenére, hogy elég szabatosan meg tudtam fogalmazni a panaszokat. Tavaly már konkrétan szorongtam, hogy az állandó fájdalom soha nem fog elmúlni, már az alternatív gyógyászatot (vagyis ahová háziorvos nem küldene) kezdtem próbálgatni. Na, itt viszont hihetetlen sarlatánságokkal találkoztam, a zsályás hátfelfüstöléstől kezdve a különféle elektromos bizsergetőkig, vagy a teljesen véletlenszerűen folytatott akupunktúráig, amit egy olyan, golyórágó méretű fekete gyógyszerrel akartak kiegészíteni, aminek nemhogy összetevőit, de még hatóanyagát sem tudta elmondani a dokinak mondott „szakember”.”

Attila ezután bukkant rá Kovács Bence gyógytornász-manuálterapeutára, aki már találkozott hasonló, rejtélyes tünetegyüttessel, amelyre a különböző szakorvosok nem igazán tudtak megoldást találni.

„Régi dolog, de nem foglalkoznak vele”

A szakember a titokzatos altesti fájdalmakat krónikus kismedencei fájdalom-szindrómának (Chronic Pelvic Pain Syndrome, CPPS) nevezi, amellyel kapcsolatban megoszlanak a vélemények a gyógyítás különféle képviselői között.

„Körülbelül másfél éve jött hozzám először egy páciens, akiről először azt hittem, hogy a farokcsigolyájával van problémája” – magyarázta Kovács Bence. „De hamar kiderült, hogy nem ott van a gond, ezért elkezdtünk tovább kutakodni, így került a »látókörünkbe« a CPPS. Ez egy furcsa tünetegyüttes, ami akkor tekinthető önálló problémának, ha nincs más jellegű, kimutatható orvosi elváltozás, bakteriális fertőzés vagy hasonló. Férfiaknál előfordulhat fájdalom a heretájékon, gáttájékon, nőknél ez a vagina fájdalmával járhat, de mindkét nemnél okozhat vizelési ingert, égető érzetet vizeléskor, vagy gyakori éjszakai vizelést, az üléshez kapcsolódó, vagy a széklet ürítésekor erősödő alhasi fájdalmat, de jelentkezhet fájdalom a szeméremcsont felett, vagy a farokcsont körül. A szexuális együttlétkor is jelentkezhetnek fájdalmak, de napszakonként – reggel intenzívebb, estére enyhülő – hullámzó fájdalomérzetet, depressziót, szorongást is.”

Molnár Angéla gyógytornász (Fotó: Erdőháti Áron)

A szakember – aki felhívta a figyelmet, hogy a gyógytornász-manuálterapeuta nem egyenlő a csontkováccsal, előbbi szakemberek ugyanis 6 évig tanulnak, egyetemi szintű oktatási rendszerben – szerint gyakori probléma, hogy, amint Attila is említette, a saját szakterületükön jártas orvosok nem feltétlenül gyanakodnak erre, sőt, egyes orvosok a CPPS létezését is kétségbe vonják, annak ellenére, hogy például az Amerikai Urológustársaság (American Urological Association – AUA) számos kutatást is végzett ezzel a területtel kapcsolatban.

„Összességében ez egy multidiszciplináris dolog, aminek a diagnosztizálásához és megfelelő kezeléshez szoros csapatmunkára lenne szükség az egyes területek képviselői között” – mondta Kovács Bence. „Attól függően, hogy milyen jellegű panaszai vannak a páciensnek, szükség lehet urológus, nőgyógyász, de akár dietetikus és pszichológus vagy épp pszichiáter segítségére is. Ha ez megvan, akkor célzott szöveti terápiákkal, például az úgynevezett trigger point terápiával meg lehet kezdeni a kezelést.”

Bence eszerint kezdte meg Attila kezelését is, az izmok körüli kötőszövetek állapotának feltérképezésével, illetve azok kilazításával. Hamar kiderült, hogy más területen is akadnak problémák, így továbbküldte páciensét Molnár Angéla gyógytornász-manuálterapeutához, aki craniosacralis (kranioszakrális) terapeutaként dolgozik, de komplex manuális terápiával is foglalkozik.

„Amikor Attila hozzám került, azt érezte, hogy a hasában van valami feszültség, ami kisugároz a testében több helyre, a vállába, a lapockájába, a hasába” – magyarázta Molnár Angéla. „De mivel ő egy tudatosabb páciens, arra is felfigyelt, hogy ezek a fájdalmak valahogyan kapcsolatban állnak egymással. Erre lenne szükség a többi páciens esetében is, illetve arra, hogy szakorvosokkal, más területekért felelős szakemberekkel is egyeztessenek, hogy a lehető legpontosabb diagnózist lehessen felállítani.”

Míg Bence inkább az izmokkal, az izmok körüli kötőszövetekkel dolgozik, Molnár Angéla a mélyebb kötőszövetes képleteket, a belső szerveket burkoló hártyarendszereket kezeli. Utóbbi hártyákat viszcerális kötőszövetnek is hívják, amely szalagszerű nyúlványokkal kapcsolódik össze, illetve tapad a csontvázhoz, ez tartja a helyükön a belső szerveket.

Fény derül a kínzó problémára

„Attila esetében ez, az úgynevezett viszcerális kötőszövet csípődött be, bár ez talán nem a legjobb kifejezés” – magyarázta Molnár Angéla. „Különféle feszültségek alakulhatnak ki ebben a rendszerben, tehát ezt nem úgy kell elképzelni, mint a gerinc esetében, ahol beakadhatnak, becsípődhetnek az idegek. Itt inkább arról van szó, hogy ez a hártyarendszer valamilyen stressz – lehet mechanikai stressz is – hatására megfeszül, és egy bizonyos irányba elkezd húzódni, emiatt, mivel ez a viszcerális kötőszövet pókhálóként veszi körbe a szerveinket, az egész rendszer kimozdul a természetes állapotából, közben viszont folyamatosan megfeszített állapotban marad.”

A szakember rámutatott, hogy a testet érő erőhatások csillapításáért is felelős kötőszövetek esetében sokáig akár tünetmentes is maradhat, ha valamilyen sérülés érte vagy ha külső behatásra deformálódott, esetleg becsípődött valahová.

„A testünk próbálja valamelyest helyrehozni a változást, vagy alkalmazkodni hozzá, de egy olyan helyzet vagy egy mozdulat hatására eljöhet az a pont, amikor már nem tud hová nyúlni” – magyarázta Molnár Angéla. „Egyelőre probléma, hogy ezeket a feszültségeket nem lehet műszeresen diagnosztizálni, mivel az ultrahangos és MR-vizsgálatok a lágy szövetek elváltozásait tudják diagnosztizálni. Ilyen esetekben viszont nincsenek olyan eltérések, amik problémára, betegségre utalhatnak, csak a kellemetlen tünetek. Ezért történhet, hogy az orvosok egymáshoz küldözgetik a pácienseket, mert mindenki csak a saját szervrendszerével foglalkozik. Ők csak kizárják a saját szakterületükkel összefüggésbe hozható problémákat és nem találnak semmilyen kiváltó okot. Komplex manuális terapeutaként, a mi rendelőnkben viszont egységben kezeljük a szerveket, és az alapján dolgozunk velük, hogy hol és hogyan tudnak összekapcsolódni.”

„Mi tudunk javítani az állapotán, de, hogy ez így maradjon, ahhoz már rá is szükség van”

Kovács Bence is hasonló nézeteket vall, rámutatva, hogy a helyzet tisztázását nehezíti, hogy elég szubjektív lehetséges tünetekről van szó.

„Ha ezek a hártyák összetapadnak, elmozdulnak, az mindenféle problémákat válthat ki, viszont ez mindenkinél kicsit más: van, akinél vizelési inger jelentkezik, van, akinél hullámzó fájdalom, de az viszont folyamatosan jelen van” – magyarázta Kovács Bence. „Sok esetben találkozom olyannal, hogy valaki felkeres egy urológust, ahol valamilyen fertőzésre gyanakodnak és antibiotikumot írnak fel. Ez pedig elnyújthatja azt az időt, amíg a páciensnél meg nem állapítják, hogy mi baja van, mert ugyan az antibiotikum nem segít, de egyes típusainak lehet gyulladáscsökkentő hatása, ami így ideiglenesen enyhíti a fájdalmakat.”

Viszcerális és craniosacralis terápia: nem varázslat!

Molnár Angéla hangsúlyozta, hogy nem gyógytornáról van szó – bár vannak olyan gyakorlatok, amelyek segítik a manuális terápia hatását és a változások beépítését, amelyeket a páciens maga is csinálhat – ha a manuális terápiáról beszélünk.

„Ez gyakorlatilag minden olyan módszert jelent, amit kézzel meg lehet csinálni” – magyarázta a szakértő. „Aki hozzánk eljön, azt csak egy alapos kivizsgálás után kezdjük el kezelni. Ez pedig jóval részletesebb, mint egy általános orvosi vizsgálat, legalábbis ami a tartásra, a mozgásra, a feszültségekre irányuló panaszokat illeti. Ha úgy látjuk, hogy valami nem oké vagy ha nem jól mozdul, akkor kézzel kimozgatjuk, finomabb, majd határozottabb fogásokkal. Azért sem gyógytornáról beszélünk, mert ilyenkor mi dolgozunk a páciens kezelésén. Persze megbeszéljük, hogy mivel tudna segíteni, amivel meg lehet változtatni a szövetek közti feszülést – egyensúly-változtatásra, jobb tartásra, ilyesmikre gondolok. A kezelés egyik célja, hogy a kötőszöveti, illetve az izomrendszer egyensúlyát, illetve a test működésének az egyensúlyát megtámogassuk, de ehhez a páciens is kell. Mi tudunk javítani az állapotán, de, hogy ez így maradjon, ahhoz már rá is szükség van. Ilyenkor megkérdezzük azt is, hogy egyébként mozog-e valamit, ha igen mit és hogyan, esetleg tanácsot adunk, ha valami olyan mozgásformát végez, amit adott esetben nem kellene.”

A kötőszöveteket érintő viszcerális terápia mellett Angéla az úgynevezett craniosacrális terápiás módszereket is alkalmazza, akárcsak Kovács Bence. Ezzel a gyengéd érintésen alapuló kezeléssel a csontokon – koponya, gerinc keresztcsont – keresztül “megdolgozható” a koponyán és a gerinccsatornán belül lévő hártyarendszer, ez pedig az agyat és gerinvelőt tápláló agyi-gerincvelői folyadékból és az azt körbevevő hátryarendszerből álló craniosacralis rendszer működését vizsgálja és javítja. Az itt kialakuló blokkok feloldásával helyreállítható az agyi-gerincvelői folyadékkeringés, a koponyán belüli keringés, de javítható a központi idegrendszer, vagy az immunfunkciók működése, feloldhatóvá válnak a kötőszövetes rendszerek kórós feszültségei és elősegíthető az izmok relaxációja.

„Nagyon sok feszültség lecsapódhat a vegetatív idegrendszerben, viszont ha a craniosacralis rendszert kezeljük, ezt a stresszt is képesek vagyunk oldani, enyhíteni” – magyarázta Molnár Angéla. „Ilyenkor változnak a szövetek, kicsit lenyugszik a rendszer, ez pedig még akár pozitív hormonális változásokat is elő tud idézni. Sajnos a mai kor embere folyamatosan felfokozott állapotban, stresszben van, valaminek, valakinek mindig meg kell felelni. A felfokozott állapot mellé viszont szükség lenne az ellazult állapotra is, hogy egyensúlyba kerüljünk. Ahogy pedig gyűlik-gyűlik bennünk a feszültség, egy idő után mindenre hatással lesz, minden inger jobban fog érvényesülni. Ez egyben különféle, megfoghatatlan tüneteket tud produkálni – a szorongáson felül – amelyeket aztán tényleg nem lehet szervi okokkal megmagyarázni. Így a folyamat idővel pedig öngerjesztővé is válhat.”

„Aki hozzánk eljön, azt csak egy alapos kivizsgálás után kezdjük el kezelni. Ez pedig jóval részletesebb, mint egy általános orvosi vizsgálat.”

 

A pszichológia is fontos eleme a gyógyulásnak

Molnár Angéla és Kovács Bence is rámutattak, hogy a kezelés sok esetben akkor lehet teljes, ha a fizikai problémák mellett a mentális vagy lelki feszültségeket is sikerül feloldani, ehhez pedig sok esetben más szakember segítségére is szükség lehet.

„Ha az orvosok nem találnak megoldást, gyakran azt mondják, hogy pszichés problémáról van szó és pszichológushoz vagy ideggyógyászhoz küldik a pácienst” – mondta Molnár Angéla. „Sajnos, manapság – tisztelet a kivételnek – az orvosok, amint kijönnek az egyetemről, már csak »feldarabolva« látják az embert, nagyon kevés az olyan szakember, aki egységben néz egy emberi lényre. Az orvosok általában a fizikai oldalról szokták megközelíteni a problémákat, az ember viszont nem csak fizikai lény. Egyre inkább úgy gondolom, most, hogy már 20 éve foglalkozom emberekkel, hogy nem véletlen, hogy valakinek milyen fizikai problémája alakul ki, vagy ha éppen akkor jelentkezik valamilyen tünet, ha valamilyen erős stresszhatás éri. Ezt is kezelni kell, mert ha valakinek például fáj a válla, hiába próbálom meg kezelni, ha utána ugyanolyan hatások érik. Mi abban tudunk segíteni, hogy a fizikai feszültségek kezelhetőbbé váljanak, emellett pedig megbeszéljük, hogy mit tud még tenni a páciens. A mi technikáinkkal picit befelé is hatunk, picit talán tudunk segíteni abban, hogy ő maga hogyan tudja kezelni a helyzetet. De emellett nem árt, ha valamilyen relaxációs technikát is elsajátítanak. Én is szoktam mondani, hogy a pszichológus segíthet, de ezt nem mindenki fogadja meg. Ugyanakkor, a szöveteken, a feszültségeken keresztül előfordul, hogy valaki a kezelés során szembesül vele, hogy milyen lelki vagy egyéb okai vannak a problémáinak. Vannak erre is eszközök, előfordul, hogy miközben a szöveteket próbáljuk lazítani, egyfajta terápiás beszélgetésre is sor kerül. Sokszor már a felismerés, vagy annak megtapasztalása is sokat tud segíteni.”

„Én is azt mondom, hogy a pszichológiai rész nagyon fontos, a pszichét is rendezni kell” – tette hozzá Kovács Bence. „Általában van ugyanis egy rossz reflexkör, amiből a páciensek sokszor nem tudnak kiszállni. A pszichológus ilyenkor segít, de ez önmagában nem fogja megoldani a dolgot, de a pszichés behatás nagyon fontos, mert, ahogy stresszel az egész szervezet, befeszül az idegrendszer, ez pedig azzal is jár, hogy befeszülnek a szövetek is, ha pedig nem tud relaxálni a páciens, ez a folyamatos túlfeszítettség állandósulhat. Úgy is el lehet ezt képzelni, mintha egy pohárba folyamatosan töltögetnénk a vizet – ez a stressz – ami egy idő után túlcsordul. Ha dolgozunk rajta, akkor kijön valamennyi »víz« a rendszerből, de aztán az újabb stressz hatására újra túlcsordulhat. Azt tapasztaltam, hogy a pszichológiai munka segít rájönni a probléma gyökerére, a mechanikai terápia pedig ki tudja mozdítani a betegeket az állapotukból. Ha folyamatos a fájdalom, könnyen kialakulhat a depresszió. De szükség lehet például dietetikusra is, mert van olyan eset, amikor a táplálkozástól alakul ki valamilyen tünet – például puffadás. Volt olyan páciensem is, akiről kiderült, hogy laktózérzékeny, onnantól, hogy ezt megállapítottuk, a többi terápiás kezelésre is sokkal jobban reagált.”

Kit érinthet a CPPS, és mennyi ideig tart a kezelés?

A két szakember egybehangzó véleménye szerint a krónikus kismedencei fájdalom-szindróma főleg a mostani harmincas-negyvenes korosztályt érinti igazán, mivel ők vannak a legjobban túlpörgetve, nekik kell a legtöbb téren megfelelni, helytállni.

„Egyre gyakrabban látom, hogy a harmincasoknál jönnek elő ezek a panaszok” – mondta Molnár Angéla. „A karrier, az életpálya építése, a külső elvárásoknak való megfelelés miatt az emberek egyre nehezebben találják meg az egyensúlyt. Nem lehet egész nap ülni az irodában a számítógép előtt és elviselni a folyamatos számonkérést, néha kicsit ki is kell engedni. Az a legfontosabb, hogy ezt felismerjük és tanuljunk belőle. De ott vannak a mostani tizenévesek is, akik most vannak a növekedési szakaszban, viszont sokan folyamatosan görnyedt testhelyzetben vannak, nem tudom, hogy ők hogy fognak kinézni huszonéves korunkra, de valószínűnek tartom, hogy a mi szakmánk egyre kelendőbb lesz. Szerencsére azért egyre több ember kezdi ezt kapiskálni és már eleve úgy jönnek, hogy kéne valamit tenni. De ez mindenkinek mást jelent, mindenkinek meg kell találni azokat az utakat, amelyek segítenek. Van, akinek ez a kirándulás, a sport, vagy épp a színház vagy egy mozi, egyszóval bármi, ami picit segít egyensúlyba kerülni. Természetesen, ha valaki eljön hozzánk, akkor személyre szabottan meg tudjuk beszélni, hogy mi az, ami segíthet és hogy van-e például olyan mozgásforma, ami nem javasolt. Sajnos sok olyan ember is van, akik inkább fejben élnek és a testi dolgokkal nem foglalkoznak. Ezen pedig nem segít az a hozzáállás, hogy ha valami fáj, bedobnak egy fájdalomcsillapítót és részükről el van intézve a dolog. Pedig a fájdalom fontos figyelmeztető jel a test részéről, hogy valami nincs rendben. De sokan úgy állnak hozzá, hogy nem a tablettát szeretnék bevenni, hanem a megoldást – mi viszont ezekkel a módszerekkel csak azoknak tudunk segíteni, akik hajlandók maguk is tenni a gyógyulásért.”

Fotó: Erdőháti Áron

„Én is találkozom azzal, hogy az emberek az orvosok helyett egyből hozzánk jönnek, a megoldást keresve” – tette hozzá Kovács Bence. „Volt olyan páciens, akiről kiderült, hogy se urológusnál, se neurológusnál nem járt még. Beszélgettünk egy jót, aztán elküldtem különféle szakorvosokhoz és kiderült, hogy pont egy olyan bakteriális problémája van, ami antibiotikummal kiválóan kezelhető. Ezért is mondom, hogy orvosi együttműködés és csapatmunka nélkül ezt a problémát nem lehet megoldani. Ha ugyanis van egy krónikus prosztatagyulladása a páciensnek, akkor kialakul egy túlfeszült, hegesedett állapot, ilyenkor először a gyulladást kell megszüntetni. De ugyanígy, nőgyógyászati, neurológiai problémák esetében is fontos, hogy fel legyenek tárva az okok, ha pedig minden más kizárható, akkor valószínűleg CPPS-ről beszélhetünk, de ehhez kellenek az orvosok is, hogy biztosan kizárják a többit.”

Az alapos szakembereknek és a körültekintő kezelésnek köszönhetően Attila mostanra sokkal jobban van, újra teljes életet tud élni. Kovács Bence szerint, bár nagyon eltérő lehet, de ha valakinél hasonló probléma jelentkezik, a sikeres kezelés – ha a páciens is tesz érte – egy-másfél évig is eltarthat. Ami azonban ennél is fontosabb, hogy tisztában legyünk azokkal a jelekkel, amiket a testünk küld és ha esetleg azt mondja az orvos, hogy nincs ötlete, mi okozhatja a gondot, ne higgyük, hogy elmentünk a falig.

„Az volt a legmegdöbbentőbb, hogy simán előfordulhatott volna, hogy nem jutok el soha Angélához és Bencéhez, még úgy sem, hogy az orvosi tanulmányaim miatt pár panasz okát azért felismerném, a hivatalos megoldásrendszerben. Ráadásul az egykori kapcsolatok miatt is jóval több információhoz volt gyorsan hozzáférésem” – mondta Attila. „A folyamatos hasi fájdalmak, és persze a vele járó állandó rossz közérzet és felfújódás miatt majdhogynem kényszeres lettem, és szorongtam, hogy nem tudok majd megszabadulni ettől. Fontosnak érzem, hogy mások is tudjanak róla, hogy az ilyen, elsőre rejtélyesnek, hosszú távon reménytelennek tűnő esetekre is megoldást jelenthet egy jó manuális terapeuta az egész testet egyben vizsgáló rálátása és tapasztalata, és hogy tényleg nem szabad feladni, akkor sem, amikor évek múltán csüggedni kezdenénk.”

Megosztás Facebookon