Ismét a pusztát járja a viharban félig megvakult ugartyúk

Megmentettek és néhány hét lábadozás után sikeresen szabadon engedtek egy sérült ugartyúkot a Kiskunsági Nemzeti Park munkatársai. Az igen ritka, fokozottan védett madár valószínűleg nekirepülhetett egy fának vagy oszlopnak egy viharban, de szerencséjére a Böddi-széken zajló természetvédelmi program munkatársa, Németh Ákos még időben rátalált.

A szerencsétlenül járt ugartyúk még április végén szenvedett sebesülést, feltehetően egy viharban sérült meg. A sebesült madarat azonnal a Kecskeméti Vadaskertbe szállították, ahol megvizsgálták, megröntgenezték és ellátták a sebeit. Törése nem volt, de az egyik szemét elveszítette a balesetben.  A vadaskertben töltött idő alatt szépen evett és annyira felerősödött, hogy a múlt héten a szakemberek úgy döntöttek, visszaviszik megtalálásának helyére, a Dunatetétlen melletti Böddi-székre. A madarat jó kondícióban, röpképes állapotban, színes gyűrűvel megjelölve engedték szabadon a megmentői: a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, a Kecskeméti Vadaskert és a Kiskunsági Madárvédelmi Egyesület munkatársai.

Csinos kis gyűrűt kap a megmentettet ugartyúk. Forrás: Kiskunsági Nemzeti Park

Minden példány számít

Ugartyúkból a becslések szerint csupán 50-100 pár fészkel Magyarországon; állománya fogyatkozóban van. Ahogy neve is utal rá, a rövid füvű, szinte kopár területeket kedveli, ahol a homokos vagy szikes talajon egy béleletlen mélyedésbe rakja két, néha egyetlen tojását. A négy hét alatt kikelő ugartyúkcsibékről a szülők együtt gondoskodnak.

Felékszerezve, kissé tanácstalanul. Forrás: Kiskunsági Nemzeti Park

Valójában nem is tyúk

Neve ellenére az ugartyúknak nem sok köze van a tyúkfélékhez: a lilealkatúak rendjéhez tartozó, érdekes megjelenésű madarak. Hosszú lábuk, csőrük és szemük citromsárga, tollazatuk földszínű, szürkés-barnás árnyalatú, amely olyan kiváló rejtőszín, hogy gyakran nem is lapulnak le veszély esetén, hanem egyszerűen mozdulatlanná dermednek, és ezzel valóban szinte láthatatlanná válnak. Népies neveik, a bagolyfejű lile vagy bagolyszemű sneff, arra utalnak, hogy fejük és szemük testükhöz képest nagyon nagy. Az ugartyúkok alkonyatkor és hajnalban járnak táplálék után. Étrendjük rovarokból, gyíkokból, apró gerincesekből áll, akár egy egeret is meg tudnak fogni. Hazánkat többnyire októberben hagyják el, hogy útra keljenek afrikai telelőhelyeik felé, ahonnan az első példányok márciusban érkeznek vissza.

Csupán 50-100 pár fészkel Magyarországon. Forrás: Kiskunsági Nemzeti Park

Az ugartyúk és más földön fészkelő madárfajok, mint például a túzok, megmentésének kulcsa a legeltetéses állattartás visszahozása az alföldi gyepeken és a szikes tavak környékén. Legelő állatok híján ugyanis ezek az élőhelyek elszegényednek, a szikes tavak környékét elfoglalja a nádas-zsiókás mocsári növényzet, megszűnik a szikpadkák, szikfokok, hátak és mélyedések változatossága.

Élőhely-helyreállítás a Böddi-széken

Az utóbbi évtizedekben a Böddi-széken is felerősödött ez a kedvezőtlen folyamat, de a szakemberek bíznak abban, hogy ez még visszafordítható. A területen jelenleg a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság legnagyobb tájrehabilitációs programja zajlik az Európai Unió LIFE+ nevű természetvédelmi alapjának támogatásával. A szikes tavat kettészelő csatorna áthelyezése mellett legeltetéssel állítják helyre a szikes tó és környéke eredeti élővilágát, ami remélhetőleg kedvezően hat majd az ugartyúkok, a túzokok, a bíbicek és a többi földön fészkelő madárfaj állományára.

Visszakapott szabadság. Forrás: Kiskunsági Nemzeti Park