nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Szabadidő
Szerencsés vagy, ha Picasso neked is küldött képeslapot

Szerencsés vagy, ha Picasso neked is küldött képeslapot

De nemcsak azért, mert ezek sokat érnek, hanem azért is, mert nagyon jól néznek ki.
Szabó Sz. Csaba
f Ajánlom

Pablo Picassónak már a korai évei is igen mozgalmasan teltek: Madridban egy újságíró barátjával anarchista fanzine-t szerkesztett (ez volt a manapság nem túl sokat emlegetett Arte Joven), aztán melankolikus kék portrékat festett, később rózsaszínben játszó, habár az élénkebb szín- és témaválasztás ellenére különösebben harsánynak továbbra sem nevezhető bohócokat, majd pedig az elsők közt kísérletezett a primitív afrokubizmussal. Eközben mindvégig visszajáró vendég volt a századforduló művészeti és szórakoztatóipari központjában, Párizsban, ahol 1904-ben telepedett le végleg (vagy legalábbis nagyon hosszú időre), és ahol rögvest fejest ugrott a nagystílű társasági életbe, így számos új ismeretséget szerzett, természetesen a lehető legautentikusabb, legpárizsiasabb helyeken, az akkoriban fénykorukat élő Montmartre és Montparnasse negyedek bohém forgatagában.

Picasso 1908-ban

Legendás, művészileg is gyümölcsöző barátság fűzte például a szürrealizmus pápájához, a kubizmus elsőszámú apologétájához, a költő Guillaume Apollinaire-hez; ennek a kapcsolatnak bizonyosan az volt az egyik csúcspontja, amikor 1911-ben mindkét férfit meggyanúsították azzal, hogy lenyúlták a Louvre-ból a Mona Lisát (ami akkor még nem a világ legismertebb festménye volt, csak egy reneszánsz remekmű a sok közül), a bírósági tárgyaláson pedig pont úgy viselkedtek, mint a komplett idióták. De Párizsban ismerte meg Gyagilevet, az excentrikus orosz balettigazgatót, akinek szürreális színpadi jelmezeket és díszleteket tervezett, Alfred Jarryt, az Übü király szerzőjét, a fáradhatatlan polihisztor Jean Cocteau-t, az amerikai születésű műgyűjtőt, Gertrude Steint és még egy sor nagy művészt, Sztravinszkijtól André Bretonon át Georges Braque-ig.

De nemcsak a vitán felül remek társaság miatt volt érdemes Picassóval barátkozni, hanem azért is, mert a festő rendkívül lelkes és kreatív levelezőnek bizonyult, ismerőseinek küldött, sajátos helyesírással megfogalmazott képeslapjait pedig előszeretettel dobta fel különböző illusztrációkkal. Ezek a darabok ma már természetesen kisebb vagyonokért cserélnek gazdát az árveréseken.

Az egyik kedvencünk ez a Guillaume Apollinaire-nek szóló kézműves képeslap, amelyen az éppen kutyát sétáltató író karikatúrája látható, valamint a rövid és lényegbevágó üzenet, miszerint: Már nem nagyon látlak. Meghaltál?

Levél Jean Cocteau-nak: a balkon eredetije állítólag a Rue d’Anjou 10-ben található, ahol Cocteau édesanyja élt.

Az utolsó képeslap Apollinaire-nek 1918 szeptemberéből. A címzett egy hónappal később elhunyt spanyolnáthában. 

Újévi üdvözlőlap Henri Defossé karmesternek, bájos csendélettel díszítve. 

Levél tájképpel.

Gertrude Stein ennek a művészien összefirkált képeslapnak örülhetett.

Meg többek közt ennek a levélnek. Ezen ugyan nincs semmilyen rajz, de a (legalábbis konkrét kontextus nélkül mindenképpen) talányos szöveg azért érdemes a figyelemre: 

Nem, Gertrude. Nincsenek legyek, és egy moszkitónál többet nem is láttam, egyébként pedig azt is megöltem. Írj, ha van kedved. A legjobbakat neked és Toklas kisasszonynak. Üdvözlettel: Picasso

képek forrása: flashbak.com/flickr/wikipedia/library.yale.edu

Megosztás Facebookon