nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Szabadidő
Ápolatlanok, hangosak, hozzánk érnek – hol a határ elviselhetetlen utastárs kategóriában?

Ápolatlanok, hangosak, hozzánk érnek – hol a határ elviselhetetlen utastárs kategóriában?

Mindenkinél máshol húzódnak a határok. Az azonban biztos, hogy egyikünk sem örül, ha folyamatosan hozzánk ér egy idegen, vagy fogdos. Esetleg büdös vagy udvariatlan…, mindre van példa.
Sz.N.
f Ajánlom

Mint megírtuk, egy az ausztráliai Brisbane-ből Sydney-be tartó Tigerair-járaton az egyik női utas arra panaszkodott, hogy igen különös utastársat fogott ki. Szomszédja, egy húszas éveiben járó, lófarkas férfi, aki alkoholtól bűzlött és az egész utat napszemüvegben és fülhallgatóban töltötte, nem sokkal az érkezése után elkezdte a nemi szervét simogatni, és ez a foglalatoskodás az útja legnagyobb részét kitöltötte. Egy másik repülőúton egy másik utas húsz percen keresztül simogatta a mellette ülő nő lábát, aki rémülten tűrte a zaklatást, mert még durvább reakciótól tartott. Végül ki tudott menekülni a vécére – írja a Daily Mail.

Nincs mese, a repülőgépen oda kell ülnünk, ahová a jegyünk szól, akár tetszik a mellettünk ülő, akár nem. Pedig nagyon nem mindegy, hogy ki mellett töltünk el hosszú órákat. Az egyik legjobb barátnőm Sydney és Budapest között szokott repkedni, szóval elég sokat utazik egyhuzamban, még az átszállások ellenére is. Hát, neki sincs mindig szerencséje…

A legutóbbi utazásnál egy olyan pacák ült mellettem, aki gyorsan berúgott, és éktelen horkolás mellett el is aludt. Ezzel még nem is volt semmi gond, bedugtam a fülem, és én is megpróbáltam aludni. Nem nagyon ment, tekintve, hogy a pasi feje állandóan az én vállamon landolt, és egyre kínosabb volt, mert meg sem rezdült. Amikor már vagy tizedszer biccentettem vissza a fejét, akkor elfogyott a türelmem. Ráadásul annyira közel volt, hogy a borgőzös leheletét is éreztem. Szóltam az utaskísérőnek, aztán együtt felkeltettük, és elnézést kért. Ez vigasztalt kicsit, de fél óra múlva már ugyanúgy a vállamon feküdt, azon a ponton feladtam. Kárpótlásul viszont az átszállás után egy világhírű kosaras mellett ültem, aki nemcsak jó pasi volt, de iszonyú kedves is, és remekül elbeszélgettünk. Döntetlennek értékeltem ezt az utazást, és napirendre tértem a dolgok felett. Visszaúton egy kisfiú piszkált tíz órán keresztül, átmászott rajtam percenként, bökdösött a játékaival, és úgy általában az agyamra ment. Az a helyzet, hogy nem rajongok úgy általában a gyerekekért, a cuki kölyköket szeretem, de ez a gyerek rohadt idegesítő volt. Hiába vetettem neheztelő pillantásokat a szüleire, eszük ágában sem volt rászólni. Maradt a magamra erőltetett nyugalom.

Katinak mázlija van, mert a hosszú repülőutakat eddig megúszta, a gyerekei és a férje mellett ült, de a buszon néha nagyon rosszul érzi magát, mert akadnak olyan utastársak, akikkel – finoman szólva – nem élmény egymás mellett üldögélni.

A kedvencem egy nagyon büdös pasi volt, aki állandóan megérintett, pedig már iszonyú kicsire összehúztam magam a széken, hogy biztosan ne érjünk egymáshoz. Hol a combomat fogta meg, és kért nagy mosollyal elnézést, hol a hosszú hajamhoz ért véletlenül hozzá, a tizedik ilyennél rászóltam, hogy most már elég, legyen szíves nyugton maradni. A hetyke és büdös szájszagú mosoly lehervadt, én meg inkább felálltam. De volt olyan is, amikor a mellettem ülő nő azt mondta, hogy azonnal kapcsoljam ki a telefonom, mert elviselhetetlen az üzenethang. Lenémítottam. Aztán vannak azok az idős emberek, akik a helyüket követelik, mert éppen ott szoktak ülni, és hiába van hely, ők akkor is csak ott tudnak utazni… Szó nélkül csúszom beljebb, már nem is vitatkozom. Aztán ott vannak a kedvenceim, akik üvöltve telefonálnak, politizálnak, és persze nyugodtan csinálják csak, de kisebb hangerőn. Egyszer a könyvtárban mellettem ült egy fiú, és elmélyülten nyomogatta az arcán a sárga, undorító pattanásait, pont mellettem… Öklendezve kerestem másik asztalt, de mivel vizsgaidőszak volt, nem találtam helyet. Inkább hazamentem.

Az alapvető udvariassági és ápoltsági szabályok betartásával utazókkal nyilván nincs senkinek semmi baja, de egy kettős ülésben helyet foglalni egy idegesítő idegennel vagy egy ápolatlan emberrel rém kellemetlen. A fogdosást pedig soha, semmilyen helyzetben sem szabad eltűrni, mindig lehet szólni valakinek, főleg, ha egy buszon vagy éppen egy repülőn történik. Az, aki így akar ismerkedni, nemcsak szánalmas, de szexuális zaklatást követ el, ami büntetendő. Ideje megtanulni!

Veled történt már hasonló?

Megosztás Facebookon