nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Szabadidő
Megkínozta Jennifer Lawrence-t, majd kért tőle egy közös szelfit

Megkínozta Jennifer Lawrence-t, majd kért tőle egy közös szelfit

A Vörös veréb című kémfilmben rengeteg magyar színész kapott lehetőséget. A legnagyobb szerep viszont Pethő Kincsőnek jutott, aki egy kőkemény orosz kihallgatótiszt szerepében keserítette meg Jennifer Lawrence életét, akivel két napot dolgozott együtt. Erről a nem mindennapi élményről beszélgettünk.
TóCsa
TóCsa
f Ajánlom

A londoni díszbemutatóra nem hívtak meg?
Nagyon szívesen mentem volna, de tényleg csak a legfontosabb szereplőket hívták meg. Ott volt Jennifer Lawrence, Joel Edgerton, Matthias Schoenaerts, Jeremy Irons és talán még Mary Louise Parker és Joely Richardson. Szóval nincs bennem tüske. (nevet)

Mikor forgattál együtt Jennifer Lawrence-szel?
Még tavaly áprilisban. Januárban volt a meghallgatás, és nem sokkal később meg is tudtam, hogy enyém a szerep. A stáb négy hónapos budapesti forgatásának utolsó két magyarországi napján dolgoztam velük, és ők utána még egy hétre mentek tovább Londonba és Bécsbe.

A Vörös veréb forgatásán készült szelfi

Beszélhettél erről bárkinek?
Mindenről hallgatnom kellett. Nemcsak a forgatásig, hanem még azután is. Csináltam egy közös szelfit a rendezővel meg Jenniferrel, de ezeket sem tehettem ki sehová a film megjelenéséig. Most is felhívtam biztonság kedvéért a forgalmazót, hogy szabad-e megmutatnom őket. De őszintén szólva magamtól is félve beszéltem volna róla. Amíg nem hívtak be a szinkronba, hogy magamat magyaríthassam, addig fogalmam sem volt, hogy a felvételeimből mennyi marad a filmben. Simán előfordulhatott volna, hogy az összes jelenetemet kivágják. Tudok olyan magyar színészkollégáról, aki sokkal többet forgatott annál, mint ami végül benne maradt. Szerencsére én az összes jelenetemet viszontláthattam.

A meghallgatáson magával a rendezővel, Francis Lawrence-szel beszéltél?
Nem, de azt tudom, hogy a felvételek alapján személyesen ő választott ki. Angol és magyar színészek is voltak versenyben.

Hogyan jutottál el egyáltalán a meghallgatásig?
Két casting direktor, Csutak Zsolt és Borsoviczky Gabi hívott fel, mert úgy gondolták, jó lehetnék a kihallgatótiszt szerepére. Pont azt a jelenetet adták oda, amit a filmben is látni lehet. Pár nappal a meghallgatás előtt átküldték a forgatókönyv részletét a szövegemmel, szóval volt időm rendesen felkészülni. Ilyenkor vannak mindenféle biztonsági intézkedések, alá kell írni, hogy hallgatok róla, és ha végeztem, vissza kell küldeni a szöveget a 20th Century Foxnak. A meghallgatáson aztán mázlim volt, mert a dialógusoknál általában csak a casting direktor szokta a kamera mögül beolvasni a másik fél szövegét, de ebben az esetben ott volt egy másik színésznő is, aki leült velem szemben, és felváltva segítettük egymást.

Fotó: Rácz Tamás

Magáról a karakterről kaptál valami háttérinfót, vagy csak a dialógusok alapján kellett felépítened magadban róla egy képet?
Szerencsére járt mellé néhány instrukció. Mondták, hogy ez egy ilyen rezzenéstelen arcú figura, egy kegyetlen nő, aki egy picit élvezi a kínzást. Körülbelül ennyi. A casting direktor még annyit kért, hogy ne látszódjon túl sok érzelem az arcomon. Sőt, amikor bementem a forgatásra, a rendező még ebből is visszább vett: előfordult, hogy még egy szemöldökhúzás is túl sok volt neki.

Nehéz ennyire visszafogottan játszani?
Igen. Nem csinálhatsz sokat, miközben bíznod kell abban, hogy elég a gondolat meg a tekintet.

Fotó: Rácz Tamás

Mikor találkoztál először a rendezővel?
Az első forgatási napom reggelén. Tudtam, hogy kik lesznek ott, ami jó érzés volt, de egyben egy kicsit stresszes is. Bementem a díszletbe, Francis bemutatkozott, kedves volt, elmondta, hogy nagyon tetszett neki a casting videóm, és máris arról kezdett beszélni, hogyan lesz majd a jeleneteimnek valami íve. Az volt a feladatom, hogy elkezdem vallatni a nőt, és eljussak odáig, hogy elmondja, amit akarok. Ezt az ember próbálja egyre erősebben kérni. Viszont nem neki kell erőt kifejteni, hanem az embereinek, akik egyre nagyobb ütéseket mérnek Jennifer Lawrence figurájára.

Sosem volt arról szó, hogy a te karaktered is megüsse Jennifer Lawrence-t?
Nem, de arról sem volt szó, hogy lőnöm kell majd, mégis kellett. Az a rész tervezett volt, hogy Jenniferre fegyvert emelek, de az a videó, amit mutatok neki, eredetileg nem szerepelt a forgatókönyvben. Lement a forgatási nap, lesminkeltem, és elindultam haza, amikor utánam szólt az asszisztens, hogy a rendező kéri, hogy menjek vissza. Sokat számít a filmben, hogy egy másik szereplőt lelövök, mert a kínzásnál ez egy lélektani fordulópont. Ettől Jennifer Lawrence karaktere végre elhiszi, hogy ez akár vele is megtörténhet. Bementem, korábban még sosem fogtam pisztolyt a kezemben, szóval kaptam egy gyorstalpalót, és már lőhettem is le a kollégát.

Azzal az angol színésszel, Douglas Hodge-dzsal, akit végül fejbe lősz, azért a felvétel előtt volt bármilyen interakciód?
Szinte semmi. Képzeld, hogy lesminkelnek, beülsz az autóba, és utánad szólnak, hogy gyere már vissza, még lődd le az egyik kollégát. (nevet) Emlékszem, jókat nevettem a rendezővel meg vele, hogy „Bocsi, de ezt most muszáj”.

A szerephez orosz akcentussal kellett beszélned angolul. Ehhez kaptál segítséget?
Egy nagyon kedves angol hölgy volt a dialogue coach, akivel sokat gyakoroltam. Pont emiatt jobban is szeretem az eredeti nyelvű változatot, mert a magyar szinkronban sajnos nem hallhatók ezek a finomságok.

Francis Lawrence rendező mutatott be Jennifer Lawrencenek?
Igen. Az első nap még szigorúan csak a munkára hagyatkoztunk. Nagyon el voltunk foglalva azzal, hogy Jennifer szájából a vér a megfelelő mennyiségben és helyre buggyanjon ki, meg olyasmikkel, hogy én milyen szögből hajoljak le hozzá, amikor egyre közelebb megyek stb. A második nap vettük fel azt a jelenetet, amikor úgy csinálok, mintha lelőném. Akkor már volt alkalmam beszélgetni vele egy kicsit. Megvártam, hogy ő kezdeményezzen, én nem akartam. Úgy gondoltam, hogy annyi emberrel találkozik, és annyi ember csodálja, hogy épp elég mindezt kezelni. Majd ha ő akar valamit, akkor kezdeményez. Aztán az átállások között kicsit beszélgettünk, megkérdeztem, csinálhatok-e vele közös fotót, és még ő vitt át Francishez, hogy vele is fotózkodhassak.

Mikor volt a fotózkodás?
A második nap végén. De nem csak úgy megkértem, előtte azért engedélyt kértem.

És milyen munkatárs Jennifer Lawrence?
Nagyon profi. Kétszer 6-8 órát dolgoztam vele, volt alkalmam megfigyelni. Olyankor is teljes erőbedobással dolgozott, amikor nem őt vette a kamera, hanem engem. Fontos volt neki, hogy kollégaként segítsen, nem alibizte el. Tetszett benne, hogy nagyon figyel az instrukciókra, és a legjobb tudása szerint próbálja őket megcsinálni.

Fotó: Rácz Tamás

A leírásod alapján elég komoly nőnek tűnik, pedig a különféle show-műsorokból és interjúkból egy laza, jó értelemben dilis csaj képe jött le…
Ott van az is. Vele volt a dublőrlány, aki a fénybeállításoknál be szokott ülni helyette, és őt ilyen barátnőfélének mondanám. Mindig megy vele, vigyáz Jennifer kutyusára… Ott van ő és a sminkese meg a fodrásza, akik az állandó csapata, és velük nagyon laza. A rendezővel is sokszor hülyéskedett, vele fél szavakból is megértik egymást. Sok nevetés volt abban a két napban. Laza csaj, nem fogja vissza magát.

Ott voltál a budapesti forgatást záró pezsgős koccintáson is a stábbal. Milyen volt?
Azt éreztem rajtuk, hogy nagyon hálásak. Hónapokig itt voltak, és marha jól érezték magukat. Amikor Jennifer azt mondta Návai Anikónak, hogy ő most magyarnak érzi magát, tényleg komolyan gondolta. Egy ilyen laza csaj nem beszél csak PR-ból.

A külföldi filmekben való színészi munka mellett a fő profilod a tánc, és nemcsak táncolsz, hanem oktatod is. Előfordult már veled, hogy a tánc a színészi munkádban is segített?
Most kimondottan segített. Úgy néz ki, fontos szerepet kaptam az 1000: The Sword in the Stone című kanadai filmben, amit a terv szerint nyáron forgatunk. A karakteremnek táncolnia is kell, ezért is figyeltek fel rám. A tánc amúgy is segít a színészi munkámban, mert karakterépítéskor én mindig a mozgásból indulok ki.

Főképp hazánkban forgó külföldi filmekben szerepelsz, hazai produkciókban nem annyira. Miért alakult így?
Egyrészt van egy angolnyelv-tanári diplomám, és nagyon szeretek angol nyelven játszani. A Jóban Rosszban sorozatban benne voltam majdnem egy évig, szóval a magyar sorozatgyártás megtalált magának, a filmesek meg nem annyira. Talán a sorozat beindíthatott volna valamit, de aztán olyan dolgok történtek az életemben, amik miatt egy darabig a karrierem háttérbe szorult.

Mire gondolsz?
Szinte a sorozat forgatása előtt szültem meg a lányomat, Mirát, aztán forgattam a sorozatot, és kiderült a férjem, Bicskey Lukács betegsége. Ezután nem számított az, hogy én akarok-e forgatni magyar filmet. Csak az számított, hogy a kicsim jól legyen, és Lukácsnak segíthessek. Mikor ő meghalt, én elgondolkodtam azon, hogy egyáltalán mit akarok kezdeni az életemmel. Lukáccsal mindkettőnknek fontos volt, hogy nagy, nemzetközi produkciókban szerepeljünk és minél több emberhez szóljunk.

Az interjúra készülve próbáltam minden rólad olvasható cikket végignézni. Téged nem zavar, hogy szinte minden rólad szóló cikkben Bicskey Lukács özvegyeként írnak rólad?
Ez egy kettős érzés bennem. Egyrészt volt egy nagyon boldog házasságunk, amiből született egy gyönyörű kislány, tehát az, hogy az ő neve ott van az enyém mellett, valahol természetes és szeretetteljes dolog. Viszont a „Bicskey Lukács özvegye” szavaknak van egy negatív jelentéstartalma is, és nem a Lukács neve miatt, hanem azért, mert folyton arra emlékeztetnek, hogy mi történt. Tény, hogy ápolom Lukács emlékét, ami a lányunk miatt is fontos, de ma már új életem van, és pár hónapja már egy új párkapcsolatom is. Tovább kell lépnem, és szeretném, ha a kislányom is egy teljes családban nőne fel. Viszont azt is elhatároztam, hogy Lukács hagyatékát – egy könyvet, amiben a színészetről ír – szeretném kiadatni, és ebben a mostani párom, Barnóczky Ákos is próbál segíteni.

Megosztás Facebookon