nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Szabadidő
Nem a bevándorlók, hanem a szükség miatt fogunk rovarokat enni

Nem a bevándorlók, hanem a szükség miatt fogunk rovarokat enni

Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter nemrégiben sarkosan kijelentette, hogy a magyar ember nem eszik rovarokat, mert az idegen a kultúránktól. Pedig nem háttérben fenekedő szürke eminenciások ármánykodásai, hanem a végletekig kizsákmányolt bolygónk megmentése lehet az ok, amiért az ízeltlábúak megjelenhetnek – sőt, már meg is jelentek – az étrendünkben.
Andersen Dávid
Andersen Dávid
f Ajánlom

A világ népessége évente nagyjából 70 millióval, vagyis több mint hét magyarországnyi emberrel bővül. Ha ez így folytatódik – márpedig jelenleg semmi sem utal rá, hogy lassulna a gyarapodás üteme –, 2050-re a Föld lakossága eléri a kilencmilliárdot. Összehasonlításként: tavaly decemberi becslés szerint 7,6 milliárd ember él a bolygón, az ENSZ előrejelzése szerint pedig az évszázad végére már közel 12 milliárd ember fogja benépesíteni a Földet.

Az éhezés sajnos napjainkban is komoly probléma a világ egyes részein – becslések szerint nagyjából egymilliárd ember nem jut kellő mennyiségű táplálékhoz –, viszont ahhoz, hogy 9 milliárd ember élelemhez jusson, a világ jelenlegi élelmiszer-termelését meg kellene duplázni. Mindezt úgy, hogy a mezőgazdasági művelésre alkalmas területeknek már most a 70 százalékát háziállatok tenyésztésére használjuk, miközben az óceánok túlhalászása is aggasztó méreteket ölt.

A szarvasmarhák a globális metánkibocsátás 10-15 százalékáért „felelősek” (Fotó: Tumblr)

Ráadásul akkor még nem is említettük a környezetszennyezés egyéb formáit vagy a klímaváltozás, illetve különféle, növényeket támadó kórokozók pusztításait. Mint látható, a mostani helyzet tehát tarthatatlan, arra pedig belátható időn belül esélyünk sincs, hogy jelentősen megnöveljük az állattenyésztésből származó táplálék mennyiségét.

Itt jönnek a képbe a rovarok, sőt a bogarak is. A Földön jelenleg is nagyjából kétmilliárd ember fogyaszt rendszeresen különféle rovarfajtákat, a tudomány pedig több mint 1900 olyan ízeltlábúfajt tart számon, amelyek ehetőek. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO 2013-ban egy több száz oldalas jelentést is összeállított az ehető rovarokról, amelyben többek között arra is kitérnek, hogy Európa jelentős részén kulturális okokból fanyalognak az emberek, ha a rovarevésről van szó, lévén, ezt a gyakorlatot az európainál fejletlenebb, úgy is mondhatnánk, primitív társadalmakkal azonosítják – ahogy tette ezt Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter is.

A luxus netovábbja, a homár végső soron egy nagyra nőtt ízeltlábú (Fotó: Tumblr)

Itt érdemes megjegyezni, hogy a XVIII. század Amerikájában a középosztálytól felfelé fanyalogva tekintettek azokra, akik például homárt fogyasztottak, ez ugyanis akkortájt a szegényebb emberek, illetve a börtönökben ülő rabok tápláléka volt. Sőt, még a XX. század első évtizedeiben is legfeljebb csaliként, esetleg műtrágya-alapanyagként tekintettek a ma a luxus csúcsát jelentő tengeri állatokra.

A világ legjobb fehérjeforrásai

A rovarok elképesztően jó minőségű tápanyagforrások, olyannyira, hogy a különböző ismeretterjesztő tévécsatornák túlélési szakértői – elsősorban a brit katonából a világ első számú túlélőgurujává avanzsáló Bear Grylls – is rovarok fogyasztását javasolják a vadonban rekedt embereknek. Az ehető rovarokban nagy mennyiségben találhatók meg fehérjék, vitaminok, rostok és ásványi anyagok.

A távol-keleten teljesen természetes, hogy a piacokon különféle rovarok és bogarak is kaphatóak étkezési célra (Fotó: Tumblr)

Összehasonlításként: egy kilogramm tücsökben körülbelül 205 gramm fehérje található, ami nem sokkal marad el egy kiló marhahús fehérjetartalmától (256 gramm). Egy Venezuelában honos termeszfaj egyedeinek súlyát pedig több mint 60 százalékban a fehérje teszi ki. Más fajok az aminosavak, omega 3 zsírsavak kiváló forrásai, a lisztbogarakban például annyi található ezekből a vegyületekből, mint a halhúsban, míg a sáskák hatalmas mennyiségű vasat tartalmaznak. Ugyanez elmondható egy hernyófajtáról is, amelyben ötször annyi vas található, mint a marhahúsban.

A rovarok ipari mértékű tenyésztése emellett jóval kevésbé terheli meg a környezetet, mint a nagyobb testű háziállatoké. Egyrészt sokkal kevesebb energiára van szükség az ellátásukhoz, mivel nem melegvérű állatokról van szó. Emellett elképesztő hatékonysággal használják fel a tápanyagot: 1 kiló tücsökhús előállításához mindössze 2 kilogramm tápra van szükség, míg a marhahús esetében 8 kiló tápra van szükség 1 kiló húshoz, úgy, hogy ráadásul a marhának csak 40 százaléka ehető. Nem beszélve arról, hogy a marhák – vagy akár a sertések, csirkék – tenyésztéséhez hatalmas mennyiségű ivóvízre, illetve a patások esetében legelőnek használható területre is szükség van, míg az ízeltlábúak tenyésztése akár egy nagyobb raktárban is kivitelezhető, ráadásul sokkal gyorsabban szaporodnak, mint a nagytestű háziállatok, így gyorsabban, nagyobb mennyiségű táplálék állítható elő belőlük.

A gazdaságnak is jót tesz a rovarevés

Fontos megemlíteni azt is, hogy a rovarok tenyésztése sokkal kevesebb üvegházhatású gázt termel, szemben például a szarvasmarhákkal, de az sem elvetendő szempont, hogy a rovarok olyan jellegű állati és növényi végterméket is el tudnak fogyasztani, ami a háziállatokról nem mondható el. Vagyis a rovarok táplálása érdekében nem kell feláldozni a mezőgazdasági termelésre alkalmas területeket, így ott az emberek által is fogyasztható zöldségek-gyümölcsök termelése folyhat párhuzamosan. Magyarul, a rovarok beemelése az étrendünkbe jó hatással van a saját egészségünkre, illetve a bolygónk állapotára is.

A rovarok, ízeltlábúak gyűjtögetése, szaporítása, feldolgozása és kereskedelme jó megélhetési forrást és új munkahelyeket jelenthet főleg az elmaradottabb régiókban élőknek is, ráadásul nincs hozzá szükség drága és bonyolult gépekre és járművekre.

Na jó, de milyen a rovarok íze?

Röviden: egészen változatos. Bővebben: erősen attól függ, hogy milyen fajú rovarokról van szó. Egyes afrikai termeszhangyáknak például meglepően mentolos ízük van, míg a National Geographic szakértői szerint a poloskák, bár kellemetlen szagú anyagot képesek kiválasztani, ízre egyébként az almára hasonlítanak. Egyes hernyófajtákról pedig az azokat megkóstolók egyenesen azt állítják, hogy az oldalas ízét idézik. Az egyik leggyakrabban fogyasztott ízeltlábút, a szöcskét nekem is volt alkalmam megkóstolni, meglehetősen semleges íze van, Mexikóban például chilis és fokhagymás ízesítéssel kínálják, roston sütve. De említhetnénk bacon- vagy épp dióízű rovarokat vagy bogarakat is, sőt, a Kínában előszeretettel fogyasztott skorpiókat is, amelyek ízét a halhoz hasonlítják.

A fűszerezett sült tücsök valódi mexikói ínyencség (Fotó: Tumblr)

Nem kell azonban megijedni, azok, akik egyszerűen a megjelenésük miatt undorodnak a rovaroktól, megnyugodhatnak, ugyanis a jövőben az ízeltlábúak fogyasztásának egyik leggyakoribb módja egyfajta speciális liszt formájában történik majd. Sőt, ez már nem is a jövő, egy Stephanie Richard nevű francia vállalkozó már 2012 óta gyárt rovaralapú lisztből készült tésztákat. A teljes kiőrlésű magvakból készült liszthez hasonló alapanyagot vargányával ízesített formában is kínálják.

Az Európai Bizottság egyébként egy 4,32 millió dolláros díjat is kitűzött annak a cégnek vagy vállalkozásnak, amely a legjobb ötlettel áll elő a rovarok táplálékforrásként való felhasználásának megoldására. De ha már itt tartunk, beszélhetnénk arról is, hogy a jövőben a rovarok mellett olyan élőlények is bekerülnek majd az étrendünkbe, mint a tengeri algák és moszatok, amelyek, ha lehet, még a rovaroknál is jobb tápanyagforrásnak számítanak.

Algákból készült krémleves – ha finom és tápláló, mi a baj vele? (Fotó: Tumblr)

A lényeg tehát, hogy nem kell félni a rovarok fogyasztásától, inkább érdemes lesz megbarátkozni a gondolattal, a jövőben ugyanis nagyon valószínű, hogy találkozni fogunk ilyen jellegű élelmiszerekkel. Ennek az oka pedig nem valami sötét, kozmopolita összeesküvés, hanem az, hogy az emberi működéssel olyan ügyesen vágtuk tönkre a bolygónkat, hogy egész egyszerűen nem lesz más választásunk. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy soha többé nem ehetünk majd egy jó pörköltet vagy például egy kolbászt, de szembe kell néznünk a ténnyel, hogy a jelenlegi táplálkozásunk ebben a formában fenntarthatatlan.

Megosztás Facebookon