Így készül a legendás kocka, amit sokáig maga Rubik Ernő sem tudott kirakni

Rubik Ernő és Jerome Jean Charles, a ’81-es Rubik-kocka Verseny győztese

A Rubik-kocka történetében az egyik legérdekesebb momentum, hogy feltalálásakor maga Rubik Ernő is több hónapig gondolkodott a kocka kirakásán, amiben egy egész egyetem segítette, de még így is azt gondolták először, hogy a kocka kirakása csak számítógép segítségével oldható meg. Megnyugtató tény ez a teljesen kezdő kockások számára, és némi magyarázatot ad arra, hogy miért képes egy több mint 40 éves retró játék a mai napig fenntartani az érdeklődést.

Kovács János, a Rubik Stúdió ügyvezető igazgatója a Cubeman nevű játékkal

Az eset kicsit hasonló azokhoz a manapság tervezett genetikus szoftverekhez, melyek később alkotójuktól függetlenül „önálló életet” élnek.

1974-es feltalálása óta több mint 400 millió darab kelt el világszerte a víztiszta polisztirolból gyártott játékból, amely eredetileg nem játéknak, hanem térgeometriai szemléltetőeszköznek indult, és prototípusa nem műanyagból, hanem fából készült.

A kocka gyártásához szükséges polisztirolt a KGST idejében egyébként egészen a 90-es évek elejéig a Szovjetunióból szerezte be a magyar állam, és a gyártást a Politoys Kisipari Szövetkezet végezte.

De térjünk vissza egy kicsit a kezdetekhez.  Az 1975-ben benyújtott szabadalmi kérelem bejegyzése csak 1977-ben történt meg, ezután kezdődhetett az akkor még Bűvös kocka néven készült logikai játék értékesítése belföldi piacon a Triálon keresztül. Érdeklődés volt ugyan, de ekkor még nem indult el a kocka a világsiker útján.

Dr. Laczi Tibor kért engedélyt a Konstrumextől, amit meg is kapott, és 12 darab kockát vitt magával Ausztriába, hogy ismerőseinek megmutassa ezt a nagyszerű játékot, majd innen került ki az 1979-es nürnbergi játékvásárra, ahol egy erdélyi származású játékfejlesztő, Thomas Kramer látta meg a lehetőséget a kocka népszerűsítésében.

Kramernek később rengeteg munkája és pénze ment rá, hogy levédesse a találmányt világszerte, ami több okból nem is sikerülhetett teljesen. Ezután még sok viszontagságon keresztül, de felfelé ívelt a kocka sorsa, 1982-re már 100 millió darab kelt el belőle, az USA-ban minden ötödik háztartásban megtalálható volt, viszont ezzel egy időben a jogi háttere is egyre bonyolultabbá vált, rengeteg távol-keleti hamisítvány és utánzat látott napvilágot, és pereskedések sora kezdődött el, van köztük olyan, ami a mai napig tart.

János elmeséli, hogy például a Rubik-kockának több mint 30 trademarkja van, amely a kocka dizájnját védi. Ezekből már 29-et sikerült levédetni az évek során, de még mindig van egy lezáratlan jogi vita a német Simba Toys nevű céggel. Ebben a perben a meglévő Trade Mark-ok közül egyet próbálnak felfüggesztetni, ami a reklám felhasználásra vonatkozik. 

„Sokszor nem azon múlik egy termék sikeressége, hogy mid van, hanem hogy hogyan tudod megvédeni” – tér vissza János a jogi útvesztők világára, amit szerinte a multicégek ügyvédei az inkorrektség legalsó határáig képesek tolni. Ezen persze kicsit sem lepődöm meg, hiszen a jogtudomány már csak ilyen, egyből eszembe is jut a római jogból ismert mondás: „non omne quod licet honestum est”, azaz nem minden tisztességes, amit szabad.

Ott van például a Pillow V-cube, amit egy görög „feltaláló” jegyez, és tökéletesen levédve, hatalmas piacra szert téve árusíthat világszerte, pedig gyakorlatilag egy kissé felfújt, avagy lekerekített szélű Rubik-kockáról van szó, igaz, némileg más belső működéssel, de ez a cég mára az egyenes oldalú kockát is patentált termékeként árusíthatja.

Persze az ilyen esetek talán elkerülhetetlenek, amikor ehhez hasonló forradalmi innovációk látnak napvilágot, sőt az ennél kevésbé jelentőseket is százával másolják, miközben mára igazi iparággá fejlődött a szabadalmi jogok védelme. Kínában van olyan ügyvédi iroda, amely 2000 szabadalmi ügyvivőt alkalmaz. Egy szabadalmi jogász óradíja itthon elérheti a 80 000 forintot, Amerikában ugyanez 3-4 ezer dollár is lehet.

Ki gondolná, hogy ennyi erőfeszítés kell ahhoz, hogy egy ötletből valóság legyen. Pedig ez a helyzet, rendkívül hosszú és nehéz az út a tervezőasztaltól a boltok polcáig, és akkor még sikerről nem is beszéltünk. Hogy a logikai játékoknál maradjunk, egy új termék esetében több száz millió forintot is jelenthet, mire a kidolgozott terméket eladásra kínálhatja fel egy cég.

Egy új termék: a mágneses kocka

A procedúra kicsit leegyszerűsítve úgy zajlik, hogy ha már megvan a termék pontos leírása, akkor egy megbízott szabadalmi ügyvivő vagy a feltaláló által beadott indítványt közzétesznek, majd a szabadalmi hivatal is kutatni kezd, kapunk egy előjegyzési számot, és ha tényleg bebizonyosodott, hogy valóban új, eddig nem létező termékről vagy megoldásról van szó, akkor kaphatunk szabadalmi oltalmat a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalától, de ha ezt szeretnénk több országra, esetleg több kontinensre kiterjeszteni, akkor lényegesen bonyolultabb eljárással és nagyobb összegekkel kell számolnunk, bár ezen a téren könnyebb lesz a dolgunk, mint a 80-as években.