nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Szabadidő
Mesebeli történet egy katonatisztről, aki kockára tette az életét egy sosem látott freskó miatt

Mesebeli történet egy katonatisztről, aki kockára tette az életét egy sosem látott freskó miatt

A fiatal katonatiszt, a világhírű író és a tagbaszakadt Krisztus története elsőre úgy hangzik, mint egy kissé szájbarágós, kitalált mese a pusztító háborúk felett diadalmaskodó humanizmusról, pedig igaz.
Szabó Sz. Csaba
f Ajánlom

A gondosan megkomponált, monumentális és sokszor nehezen megfejthető freskókat festő Piero della Francesca az itáliai reneszánsz egyik kisebb mestere volt, a geometria és a perspektíva virtuóza, mellesleg korának egyik elismert matematikusa, aki egy kis toszkánai településről, a Firenzéhez közel fekvő Sansepolcróból származott. Élt és dolgozott szerte Itáliában, többek közt Ferrarában, Riminiben és Rómában, fennmaradt művei közül a legjelentősebb és legnagyobb szabású pedig talán az arezzói freskóciklusa, azonban életművének legkülönlegesebb sorsú darabja alighanem a Feltámadás, amely a szülővárosához kötődik.

A még vérző, feltűnően atletikus felépítésű, méltóságteljes dermedtségbe merevedő Krisztust és az alvó őröket (akik közül balról a második valószínűleg az alkotó vonásait viseli) ábrázoló művet Sansepolcro elöljárói rendelték meg valamikor 1460 körül, hogy a városházát díszítse, ráadásul abból a jeles alkalomból, hogy a település végre felszabadult Firenze fennhatósága alól, így a mű nem csupán egy klasszikus keresztény feltámadástörténet, hanem egyúttal valami sokkal kézzelfoghatóbb és hétköznapibb aktus szimbólumává is vált.  A hosszú évszázadokig lassú feledésre kárhoztatott freskóra aztán a második világháború alkonyán, valamikor 1944-ben rakódott rá még egy, a korábbiaknál nem kevésbé fajsúlyos jelentésréteg.

A feltámadás

Ekkor történt, hogy a brit Királyi Lovas Tüzérség egyik fiatal tisztje, bizonyos Tony Clarke utasítást kapott, hogy egységével vegye ágyútűz alá a német csapatok által megszállt Sansepolcrót. A művelt, olvasott és a művészetekben jártas Clarke azonban hezitált (illetve más források szerint, bár kiadta a tűzparancsot, hamar vissza is vonta), ami azért meglehetősen szokatlan és veszélyes eljárásnak számított a seregben, hisz az ifjú tüzértiszt ezzel egy rendkívül szigorú hadbírósági felelősségre vonást kockáztatott. Bár a rádión az őt sürgető parancsnokának azt mondta, hogy nem lát németeket a városban, valójában ezzel csupán az időt húzta.

Tony Clarke

Az igazi oka a késlekedésre, illetve a konkrét parancsmegtagadásra az volt, hogy felrémlett előtte egy korábbi olvasmánya: az egyik legpszichedelikusabb angol író, a Szép új világ szerzője, Aldous Huxley útikönyve-esszékötete, az Along The Road. Az író a húszas években Olaszországban is kóborolt, itt csodálkozott rá Sansepolcro városára és a Feltámadásra, amelyről aztán később írásban is megemlékezett. Olyannyira lenyűgözte a látvány, hogy útinaplójában nem is nagyon fukarkodott a dicséretekkel, valamint a bombasztikus jelzőkkel, és egész egyszerűen a világ legcsodálatosabb képének nevezte Piero della Francesca kevesek által ismert alkotását. Bár ezzel a véleménnyel lehet vitatkozni, de annyi bizonyos, hogy műkritikus ritkán van ilyen direkt hatással a mű történetének további alakulására.

Aldous Huxley

Ugyanis Clarke, bár ténylegesen soha nem látta a freskót, annyira bízott Huxley ízlésében és értékítéletében, hogy akár a rangját, a szabadságát (esetleg az életét) is hajlandó lett volna feláldozni a korai reneszánsz, az európai kultúra egy értékes darabjáért – ami egyébként háborús helyzetben korántsem kézenfekvő döntés, hisz gondoljunk csak arra, hogy nem sokkal korábban a szövetségesek minden gond nélkül földig bombázták a felbecsülhetetlen jelentőségű Monte Cassinói kolostort. Szóval a tüzértiszt hazardírozott, de végül szerencséje volt. Mint kiderült, a németek valamivel korábban már kivonultak a városból, így aztán valóban szükségtelen (bár kétségkívül drámai) lett volna több száz éves műemlékeket porig rombolni. Sansepolcro felszabadult, Clarke végre személyesen is megtekinthette a sértetlen Feltámadást, a városlakók pedig annyira hálásak voltak neki, hogy később egy utcát is elneveztek róla.

Megosztás Facebookon