nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Szabadidő
Gyere és nyugodtan legyél egy kicsit gyerek! A bábszínház téged is elvarázsol

Gyere és nyugodtan legyél egy kicsit gyerek! A bábszínház téged is elvarázsol

A jól megírt, dupla fenekű mesék keményen elkapják a szülőket is. Érezték rajtuk: szeretnének bábelőadásokat nézni gyerekek nélkül is. Most megadták nekik a lehetőséget, a hatás pedig lehengerlő. Ha pedig már belevágtak, a játékmesterek megmutatják nekik azt is, hogyan készülnek a bábok, és hogyan születik meg az előadás. Szétnéztünk a Budapest Bábszínházban, hogy megtudjuk, milyen érzés felnőtt fejjel beülni a nézőtérre.
Neményi Márton
f Ajánlom

A bábelőadás az, amikor két bohóc ül a színpadon, és serpenyővel ütik egymást – ezt az elterjedt, ám végtelenül igazságtalan közhelyet oszlatja most el egyszer és mindenkorra a Budapest Bábszínház a kifejezetten felnőtteknek szóló estjeivel. Megmutatják a nagyoknak, hogyan készül egy-egy előadás – ez sokkal izgalmasabb, mint amilyennek az gondolja, aki még sosem volt –, és szerveznek hagyományos ifjúsági és gyerekdarabokat is felnőtteknek. A jó mese ugyanis a megfelelő hangsúlyokkal ugyanazt a katarzist jelentheti a tizenhat éven felülieknek is, mint az ovisoknak. Sőt. Végvári Viktória színházpedagógussal és Gimesi Dóra dramaturggal beszélgettünk.

„Ennek itt van a helye, a Kemény Henrik teremben” – mutat körbe a nagyon kicsi, legfeljebb negyvenfős térben Végvári Viktória, aki Gimesi Dórával együtt sorozatszerkesztőként és játékmesterként szervezi-rendezi a Bábszínház 7X nevű sorozatot. Az érdeklődés hatalmas, mégsem szeretnének átcuccolni a nagy színpadra: a lényeg, hogy a felnőttek intim közelségbe kerüljenek a bábokkal és az őket élettel megtöltő színészekkel, a varázs pedig elveszne a hatalmas teremben. „Minden kulisszajáráson, sőt minden előadáson kiderül, hogy rettenetesen érdekli a szülőket is, mi történik a háttérben. Nemcsak a gyerekeik kedvéért kérdeznek, hanem őszinte kíváncsiságból. Mindent tudni akarnak” – meséi Viktória. „Ezt szeretnénk kielégíteni, egyelőre havonta egyszer, minden utolsó szombaton.”

A kiscsoportos foglalkozásokra bárki beugorhat, az élmény azonban akkor az igazi, ha visszajárunk. „Azzal kezdtük, hogy mi a báb. Nem olyan egyszerű kérdés ez. Az élet és a halál közti kis mezsgyén rohangálunk. A bábszínházi előadás varázslattal kezdődik: életre kell kelteni a bábot. El kell, hogy higgyék, hogy egy saját akarattal rendelkező lényt néznek.” A második előadás arról szól, hogyan készül a báb, kik és miért foglalkoznak vele, mi történik a tervezőasztaltól a színpadig. „Ezek után pedig elkezdünk konkrét műfajokkal foglalkozni: vásári játék, árnyjáték, tárgyjáték, bunraku és kortárs törekvések. Nem száraz előadások ezek, három szó a mottónk: nézz, kérdezz, játssz! Nézz, azaz a bábszínész kollégák jeleneteket mutatnak, kérdezz, hiszen az egész teljesen interaktív, és játssz, tehát fogj a kezedbe egy bábot, mi pedig megmutatjuk, mi a teendő.”

„Volt már szó a feketeszínházról” – veszi át a szót Dóra. „Kaptak egy pingponglabdát, mozgatták a térben, rájöttek, hogy ha fénybe tartják, teljesen mást jelent, mint a sötétben, hiszen akkor a labdára figyelek, nem az emberre. Később pedig készítettünk madarat pár mozdulattal újságpapírból. Egy-egy alkalom nagyjából két óra, pontosabban a hivatalos része ennyi, valójában addig tart, amíg haza nem mennek.”

Egyébként nem mennek haza.

Többségében nők jönnek – mesélik. „Mindenki nagyon hálás, mindig kiderül, hogy hatalmas vágyukat teljesítettük ezzel” – magyarázza Viktória. „Rengeteg pedagógus jön, nekik általában bábcsoportjuk is van, de stylistnak tanuló egyetemistával is találkoztunk már. Egyébként is sok a fiatal, jönnek párok is. Van egy középkorú villamosmérnökünk is, aki teljesen rákattant a bábozásra, ez az élete.” Eddig csak telt ház volt.

Nincs mese, fel kell zárkózni. Dóra szerint „a nemzetközi porondon a bábszínház már egyáltalán nem csak a gyerekeké, hatalmas fesztiválokon töltenek meg bármekkora teret a – többnyire hang nélküli, mozgásra és zenére épülő – komoly, kortárs darabok”. A Bábszínház is jól szerepel ezekkel az újabb darabjaival, most pedig végképp azon vannak, hogy a kelet- és nyugat-európai bábszínház közötti kulturális hézagot betemessék. Itthon ugyanis a bábelőadások kilencven százaléka a gyerekeké; nemcsak a felnőtteket vesztette el ez a művészeti forma Magyarországon, hanem tíz év felett majdnem mindenkit. „A nézők fejében úgy él a bábszínház, mint didaktikus, tanító jellegű mesék helyszíne. Erre szokta mondani egy színész kollégánk:

Az emberek azt hiszik, a bábszínház arról szól, hogy bejön a róka, és éhes.

„A felnőtteknek szóló kezdeményezésekkel szeretnénk ráébreszteni mindenkit arra, hogy ez egyre kevésbé óvodásoknak szól. Átalakult a repertoárunk, alsósokat és bizonyos előadásokkal már felsősöket is meg tudunk szólítani. A kamaszokkal viszont nehéz dolgunk van.”

A feladat mindenesetre nem lehetetlen. „A Semmi című előadásunk például nagyon menő számukra is” – így Dóra. „Tim Burton világát idéző gyerekekkel báboztak a színészek Quimbyre. Ez a kamaszok között igazi kultelőadás lett. Nagyon fontos darab nekik és nekünk is. Reméljük, pár év múlva eszükbe jut, mekkora élményt jelentett nekik a Semmi, és visszajönnek fiatal felnőttként is.”

Nem kell ugyanis, hogy kifejezetten felnőtteknek szóljon az előadás ahhoz, hogy megszólítsák őket is. „Nagyon sok gyerekdarabról jönnek ki a szülők azzal, hogy ez nekik is nagyon sokat adott” – folytatja Dóra. „Ugyanaz a hatás működik, mint a jó animációs filmek esetében, amelyek mindenkit képesek megszólítani.

Az Agymanók vetítésein például nem értették a gyerekek, miért zokog mellettük az összes felnőtt.

Ez nálunk is megtörténik, a dupla fenekű darabok keményen elkapják a szülőket is. Ilyen a jó mese. Miért is nem járunk magunktól gyerekelőadásra? – kérdezik ilyenkor maguktól. Azaz tőlünk is: éreztük rajtuk, hogy szeretnének gyerekdarabokat nézni gyerek nélkül. Így indult az Esti mese felnőtteknek című sorozat.”

Az Esti mese felnőtteknek hivatalosan ugyanazt a 16+ karikát kapta meg, mint a Bábszínház 7X, ám egész másról szól. Egyszerű a koncepció, és nehéz a feladat: gyerekeknek és fiataloknak szánt darabokat játszanak el – csak éppen felnőtteknek. „Egészen máshova kerülnek a hangsúlyok csak attól, hogy nagyok ülnek a nézőtéren” – mondja Viktória. „Ezért is az a szlogenünk, hogy »Miért ne mesélhetnénk neked is?«

Minden hónap első péntekjén tartják az Esti mesét, most, december elsején a Tíz emelet boldogság című darab a soros. „Arról szól, hogy milyen hatással van az emberekre, ha óriások is élnek a panelházakban. Ha sírnak, csőtörés van és így tovább. Mindenkit megérinthet, aki lakott már panelben, amely élmény azért a legtöbbeknek megadatott. Az Esti mese felnőtteknek-féle változat csak annyiban tér el, hogy a Miutcánk.hu egy szakértője is eljön, a darab után pedig játszunk. Egy-egy ilyen extrát minden darab mellé beiktatunk. Terápiának, közösségi élménynek szánjuk: fogd meg a párod kezét, vagy gyere egyedül, a lényeg, hogy nyugodtan legyél egy kicsit gyerek!”

Megosztás Facebookon