Nem kell sokáig keresnünk a közösségi oldalak kommentjeiben, ha akarunk találni egy „Ezeknek már tényleg minden ötlete elfogyott?” jellegű hozzászólást, elég csak bármelyik szuperhősfilm, Halálos iramban-, netán A Karib-tenger kalózai-folytatás vagy bármilyen remake kapcsán írott hír kommentszekciójában körbenéznünk. Az ember már csak olyan, hogy hajlamos az önsajnáltatásra, és azt hiszi, hogy régen minden jobb volt.
2020-ra elkészül a Halálos iramban kilencedik (!) epizódja, természetesen Vin Diesellel a főszerepben (Fotó: Tumblr)
Amikor az évi öt-tíz szuperhősfilm szóba kerül, a köpenyes-szuperképességes filmeket kevésbé kedvelők általában csak a fejüket fogják, és visszaidézik a régi szép időket, amikor Superman vagy Amerika Kapitány helyett még Bruce Willis mentette meg a világot magát űrhajósnak álcázó olajfúró szakmunkásként. A helyzetet borzalmasnak érezzük, és azt gondoljuk, hogy soha nem volt még olyan rossz a helyzet, mint manapság. Pedig volt már ennél rosszabb, sőt sokkal-sokkal rosszabb:
az ötvenes években egy átlagos esztendőben Hollywood 50-60 (!!!) westernt okádott ki magából, gyakorlatilag a csapból is cowboyok folytak. Ehhez képest a mostani szuperhősáradat a kanyarban sincs.
De nem kell ám ilyen messzire mennünk extrém példáért: ha túl soknak gondoljuk a két-három-négyévente érkező Halálos iramban-filmeket, akkor gondoljunk csak bele, hogy 1984-től 1989-ig bezárólag nem volt olyan év, amikor ne érkezett volna a mozikba új Rendőrakadémia-folytatás.
Hány folytatást láttál a Rendőrakadémiából? (Fotó: Tumblr)
A biztos siker megöli a kreativitást?
Ezzel persze nem akarom azt mondani, hogy a helyzet ne lenne rossz, inkább csak azt állítom: nem most vagyunk a mélyponton. Persze aggasztó jelek akadnak bőven. Alig egy éve az egyik legnagyobb filmstúdió, a Warner Bros CEO-ja bejelentette, hogy a jövőben főképp a nagy franchise-aikra, a DC-szuperhősfilmekre, a LEGO-filmekre, valamint a Harry Potter-univerzumban játszódó Legendás állatok és megfigyelésük-folytatásokra kívánnak fókuszálni, háttérbe szorítva az eredeti ötleteket, utóbbiak közül csak a stúdió házi rendezőinek számító Christopher Nolannek, Clint Eastwoodnak és Ben Afflecknek biztosítva a büdzsét az ambiciózus tervekhez.
A Karib-tenger kalózainak is már a 6. része forog (Fotó: Tumblr)
Ha a Disney nem is tett ilyen hivatalos bejelentést, ők már évek óta ezt csinálják: az élő szereplős filmjeik évi egy-két kivételtől eltekintve kizárólag Marvel-, Star Wars- vagy A Karib-tenger kalózai-folytatások, vagy valamelyik klasszikus rajzfilmjük élő szereplős verziói. Nagyjából annak köszönhetjük, hogy még mindig akadnak eredeti filmek is a mozikban, hogy a másik négy nagy hollywoodi stúdiónak (Universal, Paramount, 20th Century Fox, Sony) és a függetleneknek nincs annyi sikerbiztos franchise-uk, hogy lefedjék velük az évi teljes portfóliójukat, így a fennmaradás érdekében ők még kénytelenek kockázatot vállalni.
Létezik örök siker, de keveseknek adatik meg
A franchise-okra és a végtelen számú folytatásra iszonyatosan ráunó nézők általában azzal vigasztalják magukat, hogy egyszer minden sikerszériának vége szakad. Ahogy az ötvenes évek túlburjánzása után később jóval kevesebb western és kardos-szandálos mozi készült, úgy majd elmúlik a szuperhősdivat is, és eljön még a kor, amikor egy Star Wars-film megbukhat a mozipénztáraknál. Ez kétségtelenül szép önvigasztalás, de lássuk be:
a Star Wars-franchise az 1977-es bemutatkozás óta áll bombabiztos lábakon, és még akkor sem tudott meginogni, amikor George Lucas gyártotta hozzá a közel nézhetetlen előzményfilmeket. Lehet, hogy egyszer majd elfogy a lendület, de minden esély megvan arra, hogy azt mi már nem, csak a lányaink/fiaink élik majd meg.
A jó hír viszont az, hogy jelen állás szerint egyedül a Marvel-szuperhősöknek adatik meg az esély arra, hogy a Star Warshoz hasonlóan bombabiztos befektetéseknek számítsanak. Évről évre több a folytatás és a remake – a számuk az elmúlt tíz évben nagyjából megduplázódott – , de már mutatkoznak aggasztó jelek. Tavaly és idén kifejezetten sok folytatás okozott csalódást a stúdióknak bevétel terén (ilyen volt a Szárnyas fejvadász 2049, az Alien: Covenant vagy az XXX: Újra akcióban a legfrissebbek közül), ráadásul a vígjáték műfaj mintha teljesen allergiás lenne a második részekre: a Tapló télapó 2-től kezdve a Zoolander 2-őn át egészen a Bazi nagy görög lagzi 2-ig minden próbálkozás földbe állt, tehát Hollywoodban aggódva figyelik, hogy téli szezonban mit produkál majd a Rossz anyák karácsonya és a Megjött apuci Mel Gibsonnal súlyosbított második része.
Kína beint
Amikor az amerikai bevételi adatokat nézegetve örömünkben felkiáltunk, látván, hogy nem hozott túl acélos bevételt a Transformers vagy épp A Karib-tenger kalózai franchise-ok utolsó része, illúzióba rángatjuk magunkat. Az Egyesült Államokban a Netflix és társai (Hulu, Amazon, HBO…) egyre nagyobb szeletet hasítanak ki maguknak az emberek szabadidejéből, ráadásul arrafelé az internetes mozijegyvásárlás mellé sokszor be vannak kötve a nézői véleményeket, valamint a kritikákat összegző oldalak (lásd: Rotten Tomatoes), és ha az ember közvetlenül jegyvásárlás előtt azt látja, hogy a film, amire beülne, a visszajelzések alapján 15%-on áll, kétszer is meggondolja a vásárlást.
Transformersből is készült vagy 5 folytatás, de minek? (Fotó: Tumblr)
Ennek köszönhetően az amerikai nézők az utóbbi időben érzékenyebbek lettek a rossz filmekre, és már nem dőlnek be olyan könnyen a bombasztikus marketingnek, mint korábban. Az eredmény: egyre több film bukik meg az amerikai mozikasszáknál, köztük a korábban biztos befektetésnek ígérkező folytatások közül is jó néhány. Ha azonban azt hinnénk, hogy ezután automatikusan jól alakulnak a dolgok, gondoljuk át ezt még egyszer.
Az utóbbi években Kína – nem utolsósorban az országban gombamód elszaporodó multiplexeknek köszönhetően – az Egyesült Államok mellett a legfontosabb filmes piaccá vált, és pillanatokra vagyunk attól, hogy az ottani bevételek lekörözzék az USA-ban hozott számokat.
És hogy ez miért baj? Mert a kínaiak történelmi filmekből, vígjátékokból és drámákból a hazait szeretik, és Hollywoodhoz leginkább azért fordulnak, hogy olyan filmeket adjanak nekik, amilyeneket a kínai filmipartól nem kaphatnak meg: a CGI-jal telizsúfolt látványfilmeket. Ezek a mozik hiába hoznak egyre rosszabb bevételek az USA-ban, ha a kínai siker ellensúlyozni tudja az ottani kiesést, akkor nincs megállás, és semmi sem állíthatja meg a Transformers-filmek áradatát.
A sztárkultusz vége
A folytatásdömpinghez egy másik jelenség is hozzájárul: a sztárkultusz vége. 2017-re egyre kevesebb a bombabiztos, a sikert garantáló sztár Hollywoodban. Johnny Depp csillaga leáldozott, Tom Cruise mostanság egyre gyakrabban meginog, Will Smith sem szállítja már bombabiztosan a zsét, és Robert Downey Jr. is csak akkor érzi magát nyeregben, ha Marvel- vagy Sherlock Holmes-filmekben szórakozhat.
Hiába a két abszolút A listás név, Jennifer Lawrence és Chris Pratt közös filmje is nagy bukás volt (Fotó: Tumblr)
Persze van még egy Leonardo DiCapriónk és egy Jennifer Lawrenceünk, de ez csak azt jelzi, hogy a sztárkultusz a végnapjait éli, és egyre nehezebb egy filmet vonzóvá tenni pusztán a benne feltűnt színészek neve által. Hogy ez miért probléma? Korábban az volt a módi, hogy egy filmstúdió leginkább akkor mert zöld utat adni egy-egy eredeti ötletnek, ha egy vonzó, nagy rajongótáborral rendelkező sztár beállt mögé, hiszen a név volt a garancia a zöldhasúak érkezésére. A garancia eltűnésével pedig egyre kevésbé éri meg eredeti ötletekbe fektetni. Ma már például egy jól ismert, igaz történet megfilmesítése vagy egy híres regény filmes feldolgozása nagyobb garanciát jelent a sikerre, mint egy ismert filmszínész neve. Ha pedig a sztárok nem teszik eladhatóvá az eredeti ötleteket, az csak a baj tovább gyűrűzéséhez vezet.
A megoldás?
Szeretünk panaszkodni, és átkozni a hollywoodi stúdiókat a rövidlátásukért, de a megoldás elsősorban a mi kezünkben van. Ugyanis Hollywood figyel ránk, mert kénytelen figyelni. Ha nem nézünk szuperhősfilmeket, viszont sok vígjátékot fogyasztunk, akkor egyre több lesz a vígjáték. Ha a Star Wars helyett az új őrület az életrajzi dráma lesz, akkor karácsonykor nem csillagrombolókat, hanem biopiceket nézünk majd. Hollywoodban évtizedekig nem tartották lehetségesnek, hogy egy nagyszabású akciófilm főszerepét egy nőnek adják, ma pedig már egyáltalán nem számít különlegességnek egy olyan akciófilm, amelynek nő a főszereplője. A néző a pénzével és a jegyvásárlásával szavazott, Hollywood pedig – ha lassan is, de– odafigyelt.
Ha ahelyett, hogy a plázamoziban egy sokadik részt választunk, inkább kockáztatunk, és megadjuk az esélyt egy olyan filmnek, amelyről esetleg kevesebbet tudunk, máris tettünk valamit azért, hogy több eredeti film kerüljön a mozivásznakra. És ha elég sokan gondolkodunk így, még az is lehet, hogy tényleg változást érünk el.
Eloszlatjuk a leggyakoribb tévhiteket a hajfestésről
Meghalt Azahriah menedzsere, Ferich Balázs
Liptai Claudia megmutatta lányát, Pankát gyönyörű szép esküvői ruhába bújva
Anyaotthonba került a 17 éves anya, akinek a kisbabáját patkányok harapdálták össze
Nőként kezdett új életet Németországban a megasztáros Szecsődi Kari
Sztárok, akik a nagyszüleiket vitték a vörös szőnyegre
Nagyon nehézkes természetűek ezek a csillagjegyek
