nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Szabadidő
Cukrászból lett cosplaymester a magyar Amerika kapitány

Cukrászból lett cosplaymester a magyar Amerika kapitány

A nácik, majd a Hydra ellen küzdött, évtizedeket töltött a jég alatt, Nick Fury alatt ő lett az első Bosszúálló, képtelenség számon tartani, hányszor mentette meg a világot Amerika kapitány. Most Budakeszin él, egy takaros családi házban, a cukrászkodásból váltott át az építőiparra, a garázsban pedig lenyűgöző jelmezeket készít. Pár hete például már ő az első magyar Thanos is. Zsikla Gergely cosplaymesternél jártunk. Körbejártuk a birodalmát, beöltözött nekünk, mi pedig szó szerint idézzük.
Neményi Márton
f Ajánlom

Hogy én most mi vagyok?

Sorolom, azt mondja, hogy: Amerika kapitány, Faramir, vértbe öltözött tünde. Most pedig már Thanos is. Ne viccelj, ez nem szobor. Ez egy jelmez. Ebbe be tudok öltözni. Várj, mutatom. 

Fotók: Neményi Márton

Egyébként a legtöbben szintén azt hitték, hogy szobor. Amikor először megjelentem benne egy cosplay rendezvényen, azzal szórakoztam, hogy csak álltam ott mozdulatlanul, aztán amikor odagyűltek körém, elindultam, futottak is sikítva. Sokáig, mondjuk, nem bírom benne, minden súly a vállamon van, hőszigetelő cuccból van az egész, építettem ugyan bele kis processzorhűtő ventilátorokat, de azoktól meg huzatot kapok, úgyhogy két óra, és le kell vennem.

Öt hónapot dolgoztam vele, jelenleg én vagyok az egyetlen Thanos az országban. Ráadásul ez az első agyagból formázott arcom. Nagyon büszke vagyok. Jól jött a cukrászrutin.

Tizenöt éve megnéztem A Gyűrűk Urát, hatalmas élmény volt! Igaz, moziban csak párszor láttam, amikor viszont megjelent dvd-n, negyven-ötvenszer biztosan újranéztem. A mai napig is, bármikor, bárhányszor. Az első és a második részt szinte folyamatosan néztük, persze a bővített változatot, extrákkal. Az extrákon mutatták, hogy a készítők is maketteket készítettek, méghozzá nagyon nagy méretűeket, bigiatures, így hívják őket. Ekkor kezdtem el makettekkel foglalkozni. Vettem figurákat, festéket, aztán arra gondoltam, nemcsak őket festem ki, hanem készítek köréjük kis diorámákat, háttereket polisztirolhabból. Később készültek nem is olyan kicsik, a legnagyobb egy kétszer két méteres Gyűrűk Ura-díszlet. Abban két év munkám van.

Elkezdtem versenyeket nyerni, építettem megrendelésre, a boldogkői vár makettje a vármúzeumban például az enyém. Vicces belefutni a saját képeimbe amerikai oldalakon nyolcezer lájkkal, miközben az én kis oldalamon öt lájk van ugyanazon.

Eleinte gyakran melléfestettem, de szerencsére könnyű korrigálni. A PlayIT-en és a MondoConon szoktam találkozni a figurafestős srácokkal, segítünk egymásnak, tanulunk egymástól. Egyébként gyakorlás, rutin, YouTube. Egy-egy figurában negyven munkaóra is benne lehet. Nagyon sok részletből, rétegből áll, hígított festékkel viszem fel apránként az árnyékolást.

A szépen kifestett figura egy dolog, a háttér viszont külön mutatvány. A kis diorámától a hatalmas díszletig készítettem már mindent, van, amiben egy évnyi munka van, azt tégláról téglára építettem, gipszből öntögettem ki, benépesítettem figurákkal, kidolgoztam a belső tereket, a világítást, mindent. A hajót és a polipot is a nulláról építettem, semmilyen sablonom nem volt. A mosonmagyaróvári nemzetközi makettkiállításon nyertem vele ezüstöt… vagy aranyat? Kár, hogy az UV megette a tengert, és szegény egy kicsit besárgult azóta.

A HoldfényCon rendezvényen állítottam ki először. Egyszer csak körém gyűlt egy csomó beöltözött arc, képregényhősök főleg, néztem, hogy ezek kik lehetnek. Nagyon tetszettek, de akkor én még csak A Gyűrűk Urát pörgettem úgyhogy a következő conra el is kezdtem készíteni a gondori páncélomat. Legközelebb már abban őriztem a makettjeimet.

A feleségemmel, Kingával és egy barátunkkal elkezdtünk jelmezezni, ebből lett a Gyűrűk Ura-klub. Hamarosan tizenheten lettünk, de akkor meg jött a Marvel-őrület, ekkor készült Amerika kapitány, Kinga csináltatott Fekete Macska-jelmezt… a cosplay pedig végül teljesen felváltotta a makettezést.

Mindent autodidakta módon tanultam. Eredetileg cukrász voltam, aztán elkezdtem az építőiparban dolgozni, komplett lakásfelújításokat vállalunk. Ezeket is magamtól tanultam. Az ember utánanéz, próbálkozik, előbb-utóbb sikerül. Imádom a bőrös munkákat, a vérteket is mind egyedül készítem. A YouTube fantasztikus.

Láttam a Weta hivatalos filmes replikáját 1500 dollárért, hát mondom, ennyi pénzem nincs. De mindenképpen szerettem volna egy ilyet. Elkészítettem magamnak és a klubnak, öntőformával, persze, onnantól kezdve pedig sokszorosítható. Folyamatosan érdeklődnek irántuk, gyűjtők és cosplayesek is. Láttam már amerikai, ausztrál profi jelmezest az én sisakomban, és volt egy gyűjtő, aki küldött egy képet a hatalmas gyűjteményéről, ott sorakoztak az eredeti filmes replikák, köztük pedig az én pajzsom és az én sisakom. Minőségben nincs semmi különbség, üzente.

A magyar cosplay szcéna is egyre erősebb, van már nagyon komoly, nagyon igényes versenyzőnk, aki sorra nyer mindent, méghozzá saját készítésű cuccokkal. Vannak, akik lenge jelmezt választanak, többet mutatnak magukból, ez is egy módszer. Van, aki rengeteg pénzt rákölt, és megveszi a hivatalos replikát – amivel persze semmi baj nincs, én sem állnék neki Vasember-páncélt csinálni –, és van, aki kevésbé dolgozza ki a jelmezt. Kevesen ilyen kitartóak, és szánnak erre ennyi pénzt és időt, mint én, ami érthető.

Megvan az országban elsőként kiadott Pókember-képregény. Aztán az összes többi. Hatalmas gyűjteményem van. Marvel-hősökön nőttem fel, amikor elindult ez a mostani Marvel-filmes univerzum, hatalmas rajongó lettem. Az új Thor például, esküszöm, konkrétan egy vígjáték lett, de ezt sem bánom, fantasztikus az egész!

Hogy miért Amerika kapitány? Ő a példakép. A mentalitása, a megtestesült becsülete, a hazafisága, az, hogy mindig az igazság pártjára áll… szerintem követendő példa.

A tél katonájában viselte ezt. Szeretném elkészíteni a Végtelen háborús páncélját is, ehhez viszont izmok is kellenek, nézd csak! Csalás vagy sem, muszáj, sajnos. Persze, kigyúrhatnám magam évek alatt, de hát kinek van arra ideje!

Megosztás Facebookon