A különféle (szexuális) fétiseken ma már legfeljebb annyira szokás meglepődni vagy megbotránkozni, amennyire a menetrendszerűen érkező „Döbbenetes fotók Észak-Koreából!” típusú cikkeken és összeállításokon: azaz nagyjából semennyire. Ez a korábban zárt, titokzatos és kicsit ijesztő világ – hasonlóan a jelenleg éppen nukleáris erődemonstrációt tartó távol-keleti diktatúrához (egyéb párhuzamokat azért nem vonnánk) – lassan már mindenki számára hétköznapi közelségbe került, köszönhetően egyrészt a lélegzetelállítóan borzalmas, ám igen népszerű könyves/filmes feldolgozásoknak, másrészt meg az internetnek, ahol valószínűleg sokan találkoztak már mondjuk a csodálatos nevű latex búslakodóval vagy a szabadidejükben szőrös plüssállatoknak öltöző ínyencekkel.
Mai Dantsig: Partizánballada (forrás: Wikipedia)
Azonban van egy (jó, talán több, de a direkt gusztustalanokat most ne számoljuk) fétis, ami még most is képes kicsapni a biztosítékot, és amit magyarul jobb híján úgy nevezünk, vagy neveznek a boldog, beavatott kevesek, hogy felnőttszoptatás. Igen, ez tényleg azt jelenti, hogy már bőven nagykorú férfiak és nők egyenesen az ősforrásból, azaz egy női mellből fogyasztják az anyatejet, szexuális, nosztalgikus vagy éppen egészségügyi okokból. Esetleg azért, mert ízlik nekik. Ehhez a remek időtöltéshez egyébként nem muszáj feltétlenül kismamát vagy profi szoptatósdajkát szerezni (vagy annak lenni), hisz a modern tudománynak hála, hormonokkal vagy idegstimuláló készülékkel is el lehet érni a kívánt hatást.
Itt semmi illetlen nem történik, ez csak egy allegória
A jelenség, bár tényleg elég ritka, azért korántsem nevezhető modern hóbortnak. Az antik felnőttszoptatás alapműve, a Római Könyörület néven elhíresült, diszkréten még az incesztust is beemelő jelenet például már több mint kétezer éves. Ebben egy Pero nevű nő látogatja meg a börtönben senyvedő agg édesapját (egy másik verzióban az anyját), Cimont, akit éhezés általi halálra ítéltek, és akit a kegyes asszony ezért ott helyben meg is szoptat.
Johan Zoffany – Jan Janssens (forrás: Wikipedia)
A történetet több római szerző is feldolgozta, később pedig valószínűleg Boccacciónak hála került bele az európai kultúra véráramába, amiért tényleg nem lehetünk eléggé hálásak. Ugyanis Pero és Cimon egyszerre angyalian ártatlan és mélységesen perverz aktusa később számos reneszánsz, barokk és neoklasszikus festőt megihletett, nyilván nem véletlenül, hiszen kevés dolog mutat olyan jól a festővásznon, mint egy átszellemült arcú, szép fiatalasszony (néha ruha nélkül), aki hófehér keblét éppen egy idősebb, leláncolt úr szájába tuszkolja.
Rubens – Janssens (forrás: Wikipedia)
Komoly karriert futott be a 12. században élt ciszterci apát, Pierre Abélard egyik fő ellenlábasa, Clairvaux-i Szent Bernát varázslatos és bizarr szoptatási kalandja is, ami egyszerűen lactatio néven ismeretes. A történetnek több változata is létezik, a legnépszerűbb és legtöbbször ábrázolt talán az, amikor a nagy tudású egyházférfiú a szoptató Madonna képmása előtt térdepel a Speyeri dóm padlóján, miközben a szakrális távszoptatás csodájában részesül.
Mutasd meg, hogy anya vagy
– könyörög Szent Bernát az oltárszobornak, mire az megelevenedik, és a Szent Szűz, minden kommentár nélkül, a jobb melléből egyenesen a főpap arcába és szájába spricceli az anyatejet.
Alonso Cano (forrás: Wikipedia)
Noha az nyilván sokakban felmerül, hogy az apát ennél lényegesebben egyszerűbben, különösebb produkció nélkül is meggyőződhetett volna az anyaság tényéről, ha simán csak megnézi rendesen a szobrot, de abból aligha születhetett volna ennyire látványos és magával ragadó jelenet, amelyben ilyen gyönyörűen ér össze az irracionális vallási révület a még irracionálisabb pornográfiával. Nem csoda, hogy a következő évszázadokban erről is számtalan pazar, néha egészen zavarba ejtő festmény készült, ráadásul, mivel az ellenreformációt megnyitó Tridenti zsinat után már nem volt illendő a Szűzanyát kilógó mellel, karján a gyermekkel ábrázolni, a 16. század utáni képzőművészetben a Szoptató Madonna alakja gyakorlatilag kizárólag ebben a formában élt tovább.
Mindkét klasszikus történetből kölcsönöz elemeket, de sokkal kevésbé pátoszos a felnőttszoptatás témájának talán legerősebb irodalmi feldolgozása, Maupassant Idill című novellája, amelyben egy sovány fiatalember és egy tejtől duzzadó szoptatós dajka kerülnek közelebbi kapcsolatba egy vonatúton. A férfi két napja nem evett, a nő egy napja nem szoptatott, a meleg elviselhetetlen, az állapotuk miatt már mindkettőjüket a rosszullét és az ájulás környékezi. A nő lép előbb, kigombolja a ruháját és kibuggyanó mellel nyöszörög, mire a férfi, ahogy az egy úriemberhez illik, gálánsan felajánlja a segítségét, majd letérdel az asszony elé, és jóízűen megebédel az anyatejből. Sajnos ennek a megrázó történetnek filmes vagy képzőművészeti feldolgozásával még adós a hálátlan utókor, de egyszer remélhetőleg ennek is eljön majd az ideje.
Csillagjegyek, akik megérzik a bajt
Koltai Róbert betekintést engedett otthonába, és rögtön el is állt tőle a szavunk
A Vígszínház több népszerű darabját nem láthatják már többé a nézők
Merjek segíteni az utcán egy bajba jutott emberen?
Ez a 6 kozmetikum pénzkidobás a szakemberek szerint
Házasság első látásra: Kornélia elköltözött Jánostól, a férfi pedig csupán egy bugyit kért tőle távozáskor
Ezek a csillagjegyek igénylik az egyedüllétet
