Akitől nem tudták elvenni az álmait: Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő

Hátrahagyott mindent, hogy egyetemre mehessen

Szentgyörgyi Hugonnai Vilma grófnő 1847. szeptember 30-án született Nagytétényben, nemesi családjának ötödik gyermekeként. Eleinte otthon oktatták őt, majd leánynevelő intézetben folytatta tanulmányait, de hiába érdekelték a tudományok, a kor eszméi szerint nem tanulhatott tovább, mivel akkoriban úgy tartották, hogy a nők nem valók az egyetemekre. Így 18 évesen férjhez ment egy földbirtokoshoz, és feleségként, anyaként teltek tovább a napjai.

Férjével azonban nem voltak igazán egy hullámhosszon, mivel a férfit nem érdekelték a tudományok. Vilmát viszont annál inkább, így amikor 1869-től a zürichi egyetemre nőket is elkezdtek felvenni, az elsők között jelentkezett. Férje ugyan beleegyezett, hogy továbbtanuljon, de anyagiakat nem biztosított számára, ezért Vilma az addigi jólétből nehéz körülmények közé került. 1872-ben kezdte meg Zürichben a tanulmányait, küzdelmes évek után, 1879 februárjában pedig orvossá avatták.

Nem praktizálhatott, mert a hatalom félt tőle

Bár Zürichben megkezdte pályafutását orvosként az egyetem sebészeti klinikáján, majd egy alapítványi kórházban is dolgozott egy ideig, 1880-ban mégis hazatért. Ugyan Svájcban sokkal fényesebb karrier várta volna őt, mint itt, de gyermeke hiányát már nagyon nehezen viselte, így meg kellett hoznia ezt a nehéz döntést. Magyarországon nem fogadták kitörő örömmel, és diplomájának elismertetése komoly akadályokba ütközött, hiszen az akkori hatalom félt attól, hogy “rossz” példát mutat majd a nőknek, akik bizonyára szintén egyetemre akarnak majd járni.

Fajgyűlölőknek nem könyörgött az életéért a hős magyar költőnő, Szenes Hanna

A bürokrácia minden erejével azon volt, hogy megakadályozza, hogy hivatalosan praktizálhasson. 1881-ben kissé nevetséges módon érettségire kötelezték, mondván, hogy anélkül itthon nem is járhatott volna egyetemre. Vilma többször kérte orvos diplomájának itthoni elfogadását, de a közoktatási miniszter rendre elutasította a kérelmét a hatályos jogszabályokra hivatkozva. Mivel Vilma a gyógyítás iránti elkötelezettségét nem akarta feladni, inkább letette a szülésznői vizsgát, és szülésznőként dolgozott tovább.

Férje elvált tőle, mondván: egy nő ne legyen önálló

Hugonnai Vilma a saját példáján megtapasztalt hátrányos megkülönböztetés miatt a női egyenjogúság egyik legnagyobb élharcosa lett, de mindez magánélete rovására ment. Férjével 1884-ben elváltak, a férfi ugyanis nehezen viselte felesége törekvéseit, önállóságát. Vilma ezután szinte éjjel-nappal dolgozott, hogy eltartsa magát és fiát. Mindemellett nemcsak saját magáért, hanem általánosságban a nők jogaiért is harcolt. Támogatta a nők számára is kedvező iskolareform megvalósítását, és minden mozgalomban részt vett, amely a nők egyenjogúságának elérését tűzte ki célul.

Negyvenévesen másodszorra is férjhez ment Wartha Vince vegyészhez, műegyetemi tanárhoz, akitől második gyermeke született. Szülésznői tevékenységével felhagyott, és ezután inkább elméleti kérdésekkel foglalkozott, illetve továbbra is igyekezett elismertetni orvosi oklevelét.

Húsz év küzdés után ismerték el őt az első női magyar orvosként

Hugonnai és a nőmozgalmak minden igyekezete ellenére csak 1895-ben hoztak királyi rendeletet arról, hogy ezután nők is tanulhatnak egyetemen Magyarországon. Vilma ezen felbuzdulva újra kérte végzettségének elismerését, amit 1897-ben, közel húszévnyi várakozás és küzdés után végre megtettek számára. Május 14-én Budapesten is orvosdoktorrá avatták, ezzel pedig ő lett az első női magyar orvos. Ekkor Vilma már ötvenéves volt, de hatalmas energiával vágott bele a praxisába, elsősorban nőket és szegény embereket kezelt.

E siker után továbbra is bátran hallatta a hangját a nők érdekében. Megírta “A nőmozgalom Magyarországon” című tanulmányát, amelyben élesen bírálta a nőmozgalmak ellenfeleit, és részletezte a nők fontos szerepét az egészségügy területén. A gyermeknevelés fejlesztése, a nők egészségvédelme, képzése és foglalkoztatása az elsődleges céljai voltak.

A női egyenjogúság legnagyobb magyar élharcosa volt

“A magyar Teréz anya”, a drogos tinik megmentője

Hugonnai Vilma az Országos Nőképző Egyesületben hat éven át tanított betegápolást, gyermekvédelmi ismereteket, és közben mindvégig fáradhatatlanul képezte tovább saját magát is. 1914-ben, 67 évesen elvégezte a katonaorvosi tanfolyamot is, hiszen az első világháború során is igyekezett hasznossá tenni magát. Női orvosok és betegápolók segítségével 14 városban szervezett betegmegfigyelő állomást.

Vilma tevékenysége révén sok-sok nő kapott erőt és lehetőséget ahhoz, hogy továbbtanuljon, és egyetemi végzettséget szerezzen. Több száz nővér és közel száz női orvos az ő példáján felbuzdulva szerzett diplomát az 1900-as évekre. Bár számos életet megmentett pályafutása alatt, férje és lánya meghalt, így ő 1922-ben, 75 évesen magányosan hunyt el. Nevét és tevékenységét emléktáblák, szobrok, iskola, életrajzi könyv és színdarab is őrzik, de leginkább az a tudat, hogy küzdelme árán ma már megszorítások nélkül tanulhatunk és dolgozhatunk nőként is.