“Ha csinálsz valamit, akkor csináld a lehető legjobban!”

Emlékszel arra, hogy mikor szerettél bele a zenébe?

Imádtam rajzfilmeket nézni, az egyik kedvencem a Tom és Jerry volt, a nagymamámnál pedig volt egy pianínó, ahol lepötyögtem emlékezetből a dallamokat. Apukám ölébe kellett ülnöm, mert másképp még nem értem fel a zongorát, erre emlékszem. Négyévesen felvettek a zeneiskolába, és már akkor mondták a szüleimnek, hogy nagyon jó érzékem van a zenéhez. Sosem untam vagy utáltam gyakorolni, 7 évesen már komponáltam. Szerencsére a szomszédok is jól viselték az állandó zongoraszót, ami akár késő este is előfordult nálunk. A mai napig is éjjeli bagoly vagyok, este tudok a legjobban dolgozni. Apukám és anyukám is szereti a zenét, így őket sem zavarta, hogy sosincs itthon csend. Az összes billentyűs hangszeren elboldogulok, de dobolni még nem tanultam meg, pedig mindig szerettem volna, talán azért, mert a keresztapám dobos. Itthon egy pianínóm van, meg egy elektromos keyboard, ezeken dolgozom.

Amikor nem koncertezel és nem komponálsz, akkor mit csinálsz a legszívesebben, mi a hobbid?

Főzni nagyon szeretek, mindennap legalább egyszer főzök, ha tehetem. Ezt pontosan olyan lelkesedéssel csinálom, mint a zenélést. Előtte főzős videókat keresek, sokszor improvizálok, mindig a tökéletességre törekszem, de soha nincs olyan, hogy tökéletesen elégedett lennék. Például ha pizzát sütök, akkor annyiszor sütöm meg újra és újra a tésztát, amíg szerintem tökéletes nem lesz. Én azt vallom, ha valamit csinálsz, akkor csináld a lehető legjobban, mert különben semmi értelme. Sokan azért is szeretnek hozzánk vendégségbe jönni, mert olyankor mindig én főzök, és nemcsak az ízekre, de a tálalásra is nagy hangsúlyt fektetek. A bevásárlást is élvezem, de a pakolást és a mosogatást szívesen másra hagyom.

Mennyit dolgozol?

Ez nehéz kérdés, mert sokat koncertezem szerte a világban, ami nagyon jó, és imádok utazni is. Szabadúszóként én osztom be az időmet, és élvezem, hogy szabadon dönthetek a dolgaimról, de a határidőket be kell tartanom. Most nagyon sok a munkám, mert az ősszel megjelenő nagylemezemen dolgozom, ahol a számok fele saját szerzemény lesz, szóval most nincs sok szabadidőm. Az emberek biztosan azt gondolják, hogy egy nagy csapat áll mögöttem, akik a szervezést és minden egyebet végeznek, de igazából csak ketten vagyunk, én és a menedzserem, Zöld Szabolcs. A videók elkészítésétől kezdve a színpadi produkciók összeállításán át a közösségi oldalaim kezeléséig mindent mi ketten csinálunk. Ez tényleg őrült sok munka, nem unatkozunk. Jó lenne egy kicsit több időt fordítanom a spiritualizmusra, elmerülni benne, tanulni, olvasni ebben a témában, és jó lenne mindennap meditálni is, ezekre igyekszem majd a jövőben időt szánni.

Nagyon jó érzékkel és remek időzítéssel hívod fel magadra a figyelmet, itt a Guinness-rekordodra vagy a Despacito-feldolgozásodra gondolok…

Egy volt tanárom tanácsolta, hogy a próbálkozzak meg a rekordkísérlettel, mert mindig mindent gyorsan akartam eljátszani. Szerintem ennek nincs művészi értéke, itt egyszerű technikai tudásról és gyakorlásról volt szó. A korábbi csúcsot egy indiai-amerikai zenész, Sai Manapragada tartotta, aki 669 hangot tudott megszólaltatni hatvan másodperc alatt még 2011-ben, nekem 765 hang sikerült. Ebben számomra a játékosság volt a fontos, kíváncsi voltam, hogy meg tudom-e csinálni, és örülök, hogy sikerült.

Eszméletlen zongorás feldolgozást csinált a Despacitóból egy magyar srác

A feldolgozásoknál mindig az a fontos nekem, hogy tudok-e valami jót, valami újat hozzátenni a zenékhez, igyekszem mindig olyat választani, amit szeretek, és művészileg fontosnak érzek. A Despacitót nem is ismertem, amíg egy hónappal ezelőtt a menedzserem elő nem állt az ötlettel. Lehet, hogy furcsa, de addig ez a dallam nem is jutott el hozzám, annak ellenére, hogy a csapból is az folyt. Meghallgattam, de nem éreztem, hogy jót tudnék csinálni belőle, idegesítőnek találtam, ezért először nemet mondtam. Aztán elkezdett izgatni a dolog, és akkor elkezdtem élvezni a munkát, főleg mikor rájöttem, hogy a loop pedállal milyen érdekes feldolgozás lehet belőle. Így örömzenélés lett a végeredmény, és a többmilliós nézettség szerint másoknak is tetszik.

Mi lesz a következő feldolgozás?

A Baden éveket dolgoztam, de most már sokkal gyorsabban zajlanak a dolgok. Queen biztosan lesz még több is, mert nagyon szeretem, nemes anyagokhoz szeretek hozzányúlni, az aktuális slágerek kevéssé izgatnak. Sting, Beatles és Michael Jackson esélyes, aztán majd meglátjuk, sok opció van.

A filmzeneszerzés a vágyad. Ehhez hogyan juthatsz közelebb?

Igen, ez az álmom, de ha arra gondolok, hogy a hollywoodi filmek zenéit nagyjából 5-6 ember csinálja, akkor kicsit esélytelennek látszik. Szűk a piac. Bízom benne, hogy az új lemezem saját dalaira felfigyel valaki, és akár fantáziát is lát benne. Ez a tanult szakmám, bár az egyetemet nem fejeztem még be, hiányzik egy szemeszter. Valamikor jó lenne visszamenni majd Bostonba, hogy befejezzem a tanulmányaimat. A Berklee College of Music a világ legnagyobb kortárs zeneművészetet oktató egyeteme, ahová 2010-ben jelentkeztem filmzeneszerzés és zongora szakra. Bartókot és saját szerzeményeket játszottam a felvételin, sikerrel. Az iskolától a legmagasabb ösztöndíjat is megkaptam, de ez sem volt elég az összes költségem fedezéséhez. Végül a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával kimehettem, és húszévesen már Bostonban laktam. Szerintem Boston Amerika legeurópaibb városa, azonnal jól éreztem magam kint, rengeteget segítettek az ottani magyarok, nagyon klassz élmény volt, bármikor szívesen visszamegyek oda. Egyik álmom is itt valósult meg, személyesen találkozhattam a nagy példaképpel, John Williamsszel. Három szemeszter alatt hat szemeszter anyagából vizsgáztam, de mégis haza kellett jönnöm, mert nem volt több pénzem a tanulmányaim folytatásához. Most a koncertek miatt nem tudok visszamenni, sok a munka, de nem kizárt, hogy valamikor újra a Berkleen tanuljak.

Izgulsz a koncertek előtt, alatt?

Egészséges izgalom van bennem, régebben nagyon féltem. Nagyon sok és nagyon kevés ember előtt nem szerettem játszani, ez mostanra teljesen elmúlt, sőt, minél többen vannak a nézők, annál jobban érzem magam. Nem hiszem, hogy művészi allűrjeim lennének, nem vagyok sztár, a mai napig a szüleim házában lakom Hajdúböszörményben, ahol mindenki ismer mindenkit, hiszen ez egy kisváros. Itt szeretek a legjobban dolgozni, de sokat utazom, ezért kevés időt tudok a családommal tölteni. Van egy húgom, aki táncot tanul, ő most a Kingston Egyetemre jár. Nemrégen a szüleim is eljöttek velem Moszkvába, ahol koncerteztem, és megnéztek, ez volt az első alkalom, hogy elkísértek külföldre, nagyon jó élmény volt. Sokat köszönhetek nekik, hiszen egészen kicsi korom óta mindenben támogattak, ők segítettek, hogy az lehessek, aki ma vagyok.

Ha lehetne egy kívánságod, akkor mi lenne az?

Egyszer majd szeretnék egy Grammy-díjat kapni, az nagyon szép lenne…