Primadonnák Versenye: így száguldoztak a boldog békeidők dívái Budapest utcáin

Aki valamiért meg van győződve arról, hogy régen az újságokba még kizárólag komoly teljesítménnyel lehetett bekerülni, ellenben ma meg csak hajmeresztő hülyeségekkel, annak tanulságos olvasmányul szolgálhat a Színházi Élet beszámolója az 1929-es Primadonnák Versenyéről. A rendezvény keretében hat fiatal és divatos színésznő mérte össze a tudását a volán mögött, a zsűriben pedig olyan nevek foglaltak helyet, mint Festetics Pál gróf, Szelnár Aladár, a Királyi Magyar Automobil Club főtitkára és Gyöngy Pál, a neves operettszerző.

A Primadonnák Versenyének mezőnye (b-j): Fabinyi Kató (Mercedes), Titkos Ilona (Lancia), Mészáros Polett (Buick), Somogyi Nusi (Citroën), Zilahy Irén (Mercedes), Babochay Erzsi (Essex)

A svábhegyi pályán megrendezett autóverseny – ahogy már korábban is írtuk – sokkal inkább volt szürreális sajtóesemény és szégyentelen publicity stunt, semmint szigorúan vett autósport, ám ennek ellenére (vagy épp ezért) mai szemmel is rendkívül szórakoztatónak tűnik. Zilahy Irén állítólag rögtön defektet kapott, és sírva ugrott ki a kocsijából, míg Mészáros Polett az utolsó pillanatban robbant le, és saját kezűleg tolta be Buickját a célba, a művésznők pedig a száguldozás közben is úgy sziporkáztak, mintha személyesen Szomaházy István írt volna mindegyiküknek találó egysorosokat – de csak miután töményet ivott gyógyszerre.

Somogyi Nusi átkiabált Titkos Ilonának, hogy

könnyű neked, Ica, hisz éppen most játszol a Nő a volán mellett című darabban!

Titkos Ilona nem csak kora szépségideálja volt, de stílusból is oktatta a népet

Babochay Erzsi a lerobbant autója mellett zokogó Zilahy Irént vigasztalta

Ne búsulj, Irén, a te sírásod olyan megindító, hogy még ez a gép is megindul tőle!

A gázpedálra lépő Fabinyi Kató pedig bevitte a végső, halálos csapást az alábbi bonmot-val:

Én tudom, hogy a barátnőim rosszakat beszélnek rólam – a hátam mögött

A végén a gavallér Festetics gróf bejelentette, hogy természetesen mindenki győzött, és kiosztotta a cikkben gondosan részletezett szponzori ajándékokat.

Igazából arról sem vagyunk teljesen meggyőződve, hogy ez a verseny ténylegesen megtörtént, és nem csak néhány előnyős fotó és egy promócikk kedvéért álltak össze pózolni a művésznők fantasztikus autóikkal és a még fantasztikusabb bundáikban. Ennek ellenére a színésznők és autóik viszonya ennél jóval izgalmasabb és főképp valóságosabb volt a két világháború közötti Magyarországon, ezért érthető, hogy miért volt létjogosultsága az ilyen butácska bulvárcikkeknek is.

Amikor Budapest útjain még Cadillacek jártak

A húszas évektől ugyan folyamatosan emelkedett a hölgyvezetők száma, ám még mindig keltett bizonyos feltűnést, ha egy nő maga vezette az autóját, hisz a harmincas évek második felére a harmincezer kiadott jogosítvány kevesebb mint tíz százalékán szerepelt csupán női név. Ugyanakkor a vezetői engedély megszerzése, illetve egy új, menő autó megvásárlása természetesen komoly társasági eseménynek, egy emancipált női sofőr pedig mondén és jól mediatizálható jelenségnek számított, az előkelőségek, dívák és kalandornők pedig örömest éltek is a lehetőséggel.

Akadtak persze a magyar nők között is komoly versenyzők, mindenekelőtt Delmár Walterné Alice, a hazai autósport egyik úttörője, vagy Wolemann Istvánné, az egyetlen női motorversenyző, aki az autóvezetést nem is tartotta igazi sportnak, sőt Vermes Gyuláné személyében már női autókereskedő is volt Budapesten, de foglalkozzunk most a színésznőkkel.

A magyar hölgyvezetők nagyasszonya, a már veteránnak számító Fedák Sári éppoly otthonosan érezte magát a minden bizonnyal méregdrága Cadillacje kormányánál, mint az operettszínpadokon.

Fedák Sári és az a bizonyos Cadillac

Neki már akkor is autója volt, amikor még nem ült boldog-boldogtalan autón a hirtelen lecsúszások és hirtelen meggazdagodások városában.

Fedák Sári elsőszámú tanítványa, utódja és később riválisa, Honthy Hanna is megragadott minden alkalmat, hogy egyedül kocsikázzon ki a budai hegyekbe pompás Peugeot-ján.

A húszas évek második felében ismert, rutinos sofőrnek számított még a már említett Titkos Ilona, illetve Petráss Sári, aki “egyike leghiggadtabb vezetőinknek, aki e tekintetben példát adhat sok férfi kollégájának is” – így pláne tragikus, hogy pár évvel később éppen egy autóbalesetben hunyt el Hollandiában, figyelmetlen sofőrje miatt.

Somogyi Nusi rendszeresen versenyzett is

Somogyi Nusi, a Király Színház és a Blaha Lujza Színház ünnepelt szubrett-primadonnája, valamint foglalkoztatott filmszínésznő azonban még a fentebb sorolt kollégáin is messze túltett. Somogyi művésznő ugyanis olyan megállíthatatlan lendülettel hozta a modern, nagyvárosi nő archetípusát, mintha egyenesen egy Lux Terka- vagy egy Sáfár Katalin-regényből lépett volna elő. Ő nem csak egy-egy pihentető kocsikázásra ugrott ki a Stefániára, hanem rendszeresen indult autóversenyeken is.

Somogyi Nusi igazi lázadó volt, aki nem állt be a “rendes háziasszonyok” sorába

Annyira szenvedélyes és elkötelezett sofőr volt, hogy még az sem szegte kedvét, amikor az 1924-es svábhegyi verseny próbafutamán összetörte Alfa Romeóját: “A baleset a halálfordulónál történt, hol tavaly a mecklenburgi hercegnő kocsija fordult fel” (…) “Én, megvallom, kissé vakmerő voltam. 95-ös tempóban rohantam, a nagyszerű start után tapsot kaptam, ami még fokozta azt a furcsa mámort, a verseny és a sebesség mámorát. A forduló előtt a sofőr rám kiáltott, hogy fékezzek. Én azt hittem, elegendő, ha elengedem a gázt. Sajnos nem így történt. A kocsi lefordult, ebben a pillanatban defektus történt, s a gép hátsó része fához ütődött. A két hátsó kerék, az alváz hátsó része nyomban összezúzódott, a sofőr nagy ívben röpült ki. Csodálatos módon nékem semmi bajom nem történt.”

Betegh Bébi: regénybe illő élete volt a legfurább nevű magyar színésznőnek

Az Alfa Romeót sikerült úgy-ahogy kikalapálni az Astoria autómobilgyárban, így végül a színésznő is a rajtvonalhoz állhatott. Nem sokkal később indult az észak-olaszországi Monzában 1922-ben megépített Autodromo Nazionale nevű versenypályáján rendezett nemzetközi autóversenyen, majd ismét a Svábhegyen (ezúttal már Citroënnel), az első magyar beton-versenypályán Nyergesújfalu és Tát között (ahol egyetlen hölgyversenyzőként, micsoda meglepetés, győzött is a kategóriájában) és a Hölgyek Nemzetközi Autóversenyén több ízben is. 1938-ban ráadásul már nem is ő az egyedüli színésznő a mezőnyben; rajta kívül ott van még a divatos pesti éttermek és elegáns éjszakai mulatók egyik ismert figurája, Thain Bessy is.

A boldog békeidők illegális gyorsulási versenyei

Thain Bessyről (és testvéréről, Dollyról) sajnos nem sokat őrzött meg az utókor emlékezete, ami művészi érdemeit tekintve talán indokolt, máskülönben viszont fájóan igazságtalan, hisz “a két rendkívül elegánsan öltözködő, egymásra feltűnően hasonlító leány ízlésben és divatkreációban úgyszólván iskolát csinált Pesten, és amikor egy-egy vacsorázóhelyen megjelentek, minden szem őket figyelte, mert Thain Bessy és Dolly sikket jelentett a Margit-sziget, a Ritz és a dancingok parkettjén.”

Az osztrák apától és amerikai anyától született Bessy koldusszegény kalaposlányként kezdte pályafutását, majd testvérével az Operettszínházhoz szerződött, a budapesti éjszakai élet egyik sztárja lett, és csak úgy mellékesen nemet mondott egy dúsgazdag csehszlovák földbirtokos és iparmágnás házassági ajánlatára. A nővérek ezután külföldön próbáltak szerencsét, és egymás után kényszerítették térdre Párizs, London és Berlin legelőkelőbb társaságait. Dolly Hollywoodban ment férjhez, Bessy pedig hazatért, és egy pesti villában rendezett be magának hatszobás nagypolgári lakást (ahol egyszer igen stílusosan morfiummal mérgezte meg magát), amellett pedig tulajdonosa volt egy bécsi palotának is, amit a nagykövetség bérelt.

Thain Bessy is diktálta a divatot és rajongott az illegális utcai versenyekért

Bessy nemcsak a fővárosi társasági élet királynője, hanem temperamentumos és zabolázhatatlan sofőr és tapasztalat karambolozó is volt, aki a hivatalos versenyeknél nagyobbra értékelte a nagyvárosi száguldozást, és akinek az élete során alighanem többször gyűlt meg a baja a törvénnyel, mint ahányszor szereptanulás céljából szövegkönyvet vett a kezébe.

“Minduntalan más pompás kocsikban száguldott végig a pesti utcákon, szinte hihetetlen vakmerőséggel kezelte a volánt, amely azonban nem mindig bizonyult engedelmes eszköznek a kezében” – írja az újság igen tapintatosan. Amikor meg ráunt a vezetésre, pilótavizsgát tett, de sajnos a repülős kalandjairól, ha voltak egyáltalán ilyenek, nem maradt fent semmi.

Hasonlóan szédületes karriert futott be a próbakisasszonyból lett harmadosztályú színésznő és elsőosztályú botrányhős, Bálint Mary is, akinek nevéhez a harmincas évek Budapestjének lehírhedtebb illegális gyorsulási versenye fűződik. 1935. július 15-én hajnali fél négykor két autó állt fel egymás mellett a Horthy Miklós körtéren a Ferenc József híd irányába. Szabályszerűen, mintha versenypályán lennének, a megbeszélt jelzésre indítottak és azután teljes gázzal – a rendőri jelentések szerint 120 kilométeres tempóban – húztak végig a Horthy Miklós úton. A Döbrentei téren aztán Bálint Mary kocsija nekifutott a járdának és egy pillanatra megállt, ezt a rövid szünetet használta ki egy arra járőröző rendőr, aki betétlapot kért a színésznőtől, mire az a másik, már a távolba vesző autó után nézett, és felháborodottan csak annyit mondott: “Maga miatt most elveszítem a fogadást!”

Bálint Mary nem ismert se istent, se embert, ha gyorsulásról volt szó

A lapok persze széltében-hosszában tárgyalták az esetet, és hamar fény derült arra is, hogy ki volt a volt próbakisasszony versenytársa. Nem más, mint a léha aranyifjú szerepében ekkoriban valósággal tündöklő Festetics Ernő gróf, a nyilasvezér Festetics Sándor fia, aki nem sokkal korábban még azzal hívta fel magára a társasági hírekre éhes nagyközönség figyelmét, hogy egy átviszkizett és átpezsgőzőtt éjszaka utáni hajnalon a Parisian Grill rémült személyzetének szeme láttára kis híján belefulladt a Dunába, hiányos ruházatban, ám kifogástalan lakkcipőben. A fiatal gróf az esetet kommentálva így foglalta össze tartalmas gondolatait az életről: “Egyelőre mulatok. Ráérek. Húszéves vagyok.”

Bálint Maryt gyorshajtásért és a betétlapok hiánya miatt öt napi elzárásra és 400 pengő pénzbüntetésre ítélték, a jogosítványát pedig fél évre bevonták. A színjátszás és az autósport történetébe ugyan nem írta be magát aranybetűkkel, de legalább jól meghajtotta a kis sportkocsit.