Catherine Zeta-Jones: “fontos, hogy legyen valódi életem, ne csak színésznőként létezzek”

Az 1962-ben forgatott Mi történt Baby Jane-nel? című mozifilm hatalmas sikert aratott a nézők körében, a forgatások azonban egyáltalán nem zajlottak zökkenőmentesen. A két főszereplő, Bette Davis és Joan Crawford rivalizálásáról sokat beszéltek hollywoodi berkekben. A két színésznő ki nem állhatta egymást, és hamar kitudódott, milyen intrikák zajlanak a kulisszák mögött. A történetet most a négyszeres Emmy-díjas rendező, Ryan Murphy képernyőre vitte, aki új sorozatában, a Viszályban azt is bemutatja, miként nézett szembe a két nő az életkoruk és nemük miatti diszkriminációval és szexizmussal, miközben igyekeztek megőrizni a karrierjük alkonyán rájuk köszöntő hírnevet. A sorozatban Catherine Zeta-Jones a legendás színésznőt, Olivia de Havillandot alakítja, és így emlékszik vissza a forgatásokra.

Mit tudott Olivia de Havillandról és a történetéről mielőtt elvállalta a szerepet?

Beszélgettem az apósommal (Zeta-Jones apósa a 100 éves Kirk Douglas – a szerk.), így sokkal többet megtudhattam, mintha könyveket olvasgattam volna, mert ő kész Wikipédia, ha ez az időszak vagy a stúdiórendszer kerül szóba. Oliviának már a neve is nemesi származásra utal. Nem egy Sunset Boulvardon található étteremben szedték össze a filmesek. Shakespeare-t játszott szabadtéri rendezvényeken Észak-Kaliforniában. Kirk is azt állította, hogy volt benne valami királynői méltóság, valami nemes, és erre később sem cáfolt rá. A karrierje csúcsán otthagyott mindent, és Franciaországba költözött. Az anyósom egyik barátjához ment hozzá, aki a Paris Match újságírója volt. Szembeszállt a hollywoodi stúdiókkal, győzött, aztán távozott. Mindenki ledöbbent azon, hogy volt ehhez bátorsága. Valószínűleg előre látta, hogy nőként merre tart a karrierje. Szerintem egyébként ezért is voltak olyan jó barátok Bette Davis-szel. Legalábbis Bette ezért volt jóban vele. Mert nem jelentett versenytársat a számára. Saját jogán volt kétszeres Oscar-díjas. Nem próbált meg befurakodni a hollywoodi rendszerbe. Nem pályázott Bette szerepeire. Távkapcsolatban tartották fenn a barátságukat. Könnyen megértem őket.

Catherine Zeta-Jones, Michael Douglas és Kirk Douglas (fotó: Profimedia)

A sorozat többi szereplőjéről is kikérte Kirk Douglas véleményét?

Igen. Amikor Bette Davist hoztam fel, így válaszolt: “Nagyon okos volt, és kemény spiné.” Egy kemény spiné. Jó értelemben. Ott voltak körülötte ezek a menő, erős férfiak, és ő megállta a helyét közöttük. Joan Crawfordról viszont csak annyit mondott: “Nem volt normális.” Ezzel nagyjából össze is foglalta a dolgot. De azt is hozzátette, mennyire nehéz volt akkoriban nőként ebben a szakmában. Nem bántak kesztyűs kézzel velük. Nemcsak Bette és Joan marakodott. Ez a stúdiórendszer leginkább egy istállóra hasonlított. Bejött az anyag, az emberek folyton az új forgatókönyvekről beszélgettek, és mindig csak egy női szerep akadt. Szóval nem egészséges versenyről, hanem kétségbeesésről volt szó.

Milyen nehézségekkel találkozott a karrierje során? Volt része hasonló rivalizálásban?

A húszas éveim elején minden meghallgatáson, ahol megfordultam, gyönyörű lányt kerestek. Márpedig elég rémisztő, ha a karakterleírás szerint egy gyönyörű nőt keresnek. Mert a dolog nagy része a hajon és a sminken múlik. Megijed tőle az ember. De mindig is voltak álmaim és céljaim, okom arra, hogy versenybe szálljak. Mindig is voltak egészséges ambícióim. Tudtam, hogy szeretnék olyan lány lenni, akit felfedeznek a Sunset Boulvardon. Muszáj volt kitörnöm, mert rettegtem attól, hogy csak a bulvárt érdeklem majd. Kilenc éves korom óta dolgoztam az iparban, elhagytam az otthonom, a gyerekkorom nagy részét a színjátszásba fektettem, és azt csináltam, amit imádtam. Nagyon aggasztott, hogy a bulvárrovatban kötök ki. Viszont idővel megtaláltak komoly szerepek is, és talán azzá válhattam, aki lenni akartam.

Catherine Zeta-Jones, mint Olivia de Havilland

Miként változtak az évek során szerepei? Akár a filmvásznon, akár az életben?

Catherine Zeta-Jones: A válást csak így kerülheted el

Nos, egy idő után az ember a korából adódóan sem kap többé naiva szerepeket. Ezen túl kell tennünk magunkat. Különben úgy végezzük, mint Bette Davis és Joan Crawford. Ragaszkodunk a múlthoz, egy képhez, egy megjelenéshez és egy feltételezéshez, amely már nem igaz. Ugyanakkor az ember jó esetben felnő a komolyabb színészi feladatokhoz. A változást pedig el kell fogadni, és akár előnyt is lehet kovácsolni belőle. Én arra is törekedtem, hogy több lábon álljak. Van egy üzleti karrierem is, amiről nem beszélek, de eléggé lefoglal, ha épp nem szerepet tanulok. És az is fontos, hogy legyen valódi életem, ne csak színésznőként létezzek. Ott van az otthonom, a családom, a gyerkek, és ez a legfontosabb. Ha nem lenne valódi életem, csak a karrieremért élnék, akkor biztosan szenvednék.

A Viszály: Bette és Joan a filmipar azon korszakáról szól, amikor a tévézés még nem tartott ott, ahol ma. Mit gondol, ha a negyven feletti nők számára keresünk izgalmas szerepeket, akkor a tévé környékén kell nézelődnünk?

Igen, egyértelműen. És az íróknál. Ha a forgatókönyvírók nem tudnak befutni egy karakterközpontú mozifilmmel, akkor a tévénél próbálkoznak. A sorozatgyártás ma már rengeteg lehetőséget és érdekes kihívásokat tartogat.

A viszály két főszereplője: Jessica Lange és Susan Sarandon

A Viszály: Bette és Joan című sorozatot május 17-től szerdánként 21:55-kor vetíti a FOX.