nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Szabadidő
A locsolkodás eredete – és néhány locsolóvers

A locsolkodás eredete – és néhány locsolóvers

A húsvéthétfői locsolkodás ősi hagyomány. Elmondjuk, hogy régen miként nevezték, és azt is, hogy honnan ered.
NLCafé
f Ajánlom

Zöld erdőben jártam, 
kék ibolyát láttam, 
el akart hervadni,
szabad-e locsolni? 

A fentebbi négy sor általában az első locsolóvers, amit egy fiú megtanul. De egyáltalán: miért megy egy fiú locsolni? És honnan jött ez a tradíció? 

Húsvéti locsolkodás (illusztráció, 1886)
Húsvéti locsolkodás (illusztráció, 1886)

A locsolkodás manapság korántsem oly divatos, mint anno, a hagyományt többnyire falvakban és vidéki városokban őrzik – ritkán látni Budapesten népviseletbe bújt fiúkat, amint a lányos házakhoz mennek.
A locsolkodás abból a régi korból ered, amikor az emberek a vízhez két fontos fogalmat csatoltak: megtisztítás és megújulás. Ez a hit a mai napig él, de ez nem az egyházi vonal: az egyházi magyarázat (a Wikipedia idevágó szócikke szerint) részben a keresztelésre utal, másrészt pedig arra a legendára, ami szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták a zsidók elhallgattatni, illetve a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat.

Vigyázat, locsolóvers!
Egy kedves: 

Kelj fel párnádról, szép ibolyavirág,
Tekints ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek gyorsan harmat friss illatával,
Teljen a talicskám sok piros tojással!

Egy nem kedves:

Én vagyok a török,
Locsolkodni jövök,
Ha nem adtok piros tojást,
Mindent összetörök. 

Manapság sokkal inkább a muriról szól a húsvéthétfő (régebben vízbevető és vízbehányó hétfőnek is nevezték), mint egyházi tradíciókról, és annak ellenére, hogy a kereszténység az utóbbi évszázadokban az egész világon elterjedt, a locsolkodás megmaradt európai (sőt leginkább közép-európai) hagyománynak. Csakhogy: manapság a locsolkodást a fiúk valamilyen kölnivel oldják meg, régen viszont szó sem volt illatorgiáról, mivel az általában csoportba, bandába verődött legények a lányokat a kúthoz vitték, mertek egy nagy vödör jéghideg vizet, és a nyakukba zúdították. Egyes helyeken szokás volt, hogy a lányok elbújnak, de ez inkább a játék része volt, nem holmi menekvés. 

A menet

A hagyomány szerint egy fiúnak pontos forgatókönyve van arról, hogy milyen sorrendben látogatja meg a lányos házakat. Először a keresztanyjához megy, ahol a locsolásért cserébe jó pár hímes tojás üti a markát. A keresztanyuka után a rokonság lányait, nőit látogatja, majd jönnek az ismerősök és a szomszédok.
Régen azt mondták, hogy az a lány, aki bőrig ázik húsvéthétfőn, kelendő, akit viszont nem locsolnak, elhervad. Eközben persze a fiúkról is kiderült, hogy tetszenek-e a lányoknak. Hímes tojás ugyan minden locsolónak járt, de ha egy lánynak tetszett egy fiú, virágot tűzött az ingére. Akinek pedig a legtöbb virág díszítette az ingét, nyíltan tarthatta magát a falu, község, város legkedveltebb palijának.

Akad még pár locsolóvers: 

Itt vagyok, friss vagyok,
Máris sorba állok,
Csak egy kicsit meglocsollak, 
Aztán odébb állok.

Nagy a város, sok a nő,
Nem leszek tán feltűnő?
Add a lóvét, itt a kölni.
Meddig fogsz itt még csücsülni?

Jó reggelt, jó reggelt, 
Kedves liliomszál, 
Megöntözlek rózsavízzel, 
Hogy ne hervadozzál.

Nem szoktam én mocskolódni, 
eljöttem hát locsolkodni.
Kegyed szép kis virágszál, 
piros tojást rám tukmál.
Ha pénze van, az is jó, 
nem vagyok én Télapó…

Húsvét van, odakint mosolyog az ég is,
Hogyha adsz egy ezrest, mosolygok majd én is.

•Zöld a moha, zöld a fű, 
meglocsollak, nőnemű!

Megosztás Facebookon