Szabadidő

Kaliforniai álom: nem láttunk ilyen romantikus filmet az Igazából szerelem óta

A moziban – hacsak nincsenek jelen az alkotók – nem szokás tapsolni, pláne nem felállva, és nem az ötödik perc után, pedig a Kaliforniai álom esetében ez is megtörtént egy telt házas, sok száz fős teremben, ahol a tömeg ünnepelve őrjöngött. Lehet, hogy a 2016-os év szörnyű volt, de már azért megérte kihúzni, hogy láthassuk Ryan Gosling és Emma Stone szívfacsaró és felemelő románcát a Kaliforniai álomban. Kritika.

Napfényes reggel egy autópályán Los Angelesben. Az emberek sietnének munkába, ám e helyett a kocsijaikban rostokolnak a dugóban ülve. A kamera köröz a beragadt autók és tulajdonosaik között, és a kocsikból szóló rádiókból egy hatalmas zenei kavalkád alakul ki. A káoszból azonban csakhamar egyetlen dallam lesz. Egy lány a volán mögött énekelni kezd, majd kiszáll az autójából, és a kocsik között énekel tovább. Pillanatok alatt többen követik őt, és a reggeli, morcos és siető emberekből hirtelen egy együtt énekelő, örömünneplő tömeg lesz, akik az autók tetején táncolva örülnek az őket átjáró napfénynek az Another Day of Sun fülbemászó taktusait előadva. Mindezt egyetlen vágás nélkül, folyamatosan az énekesek-táncosok között köröző kamerával, és olyan monumentális látványvilággal, ami még James Cameronnak is a becsületére válna. A dal véget ér, az emberek pedig visszaszállnak az autóikba, hogy mindenki menjen a dolgára. Köztük van egy férfi, aki bemutat a másik sávban lévő sofőrnek, amiért nem reagál elég gyorsan. Ő Ryan Gosling, a lassan reagáló sofőr pedig Emma Stone, és így kezdődik a Kalifornai álom, minden idők legjobb musicalje.

Az új musicalkirály

Le kell szögeznem: nem vagyok a musicalzsáner nagy rajongója. Akad azért pár, amit szeretek (Moulin Rouge, Táncos a sötétben, South Park: Nagyobb, hosszabb és vágatlan), de a műfaj igazán nagy klasszikusai (West Side Story, Ének az esőben) sosem álltak közel a szívemhez, pedig a Kaliforniai álom főképp belőlük merített inspirációt. Nagyon ritkán tudom elfogadni, hogy az emberek beszéd közben hirtelen dalra fakadjanak, de ebben a filmben ez olyan természetesen, könnyedén, a sztorihoz és a karakterekhez szervesen illeszkedve történik meg, hogy egy pillanatra sem zavart, sőt sokszor az éneklések jelentették számomra a film érzelmi csúcspontjait.

Az alkotók voltak olyan bátrak, hogy nem egy létező színházi musicalhez nyúltak, hanem vadonatúj, eredeti, ugyanakkor klasszikus hangzású dalokat szereztek a filmhez, amik között jó néhány olyan tétel akad, ami lazán felveszi a versenyt a Broadway legnagyobb slágereivel. Justin Hurwitz zeneszerző nevét egy életre érdemes megjegyezni, mert aki ilyen könnyedséggel, kisujjból ráz ki magából olyan fenomenális, azonnal ható számokat, mint az Another Day in the Sun, a Someone in the Crowd, a City of Stars vagy az Audition, annak a legnagyobbak között a helye.

Kaliforniai álom: nem láttunk ilyen romantikus filmet az Igazából szerelem óta

L. A., a szerelem és az álmok fővárosa

Bár a film Los Angelesben játszódik, és a külsőségek sokban emlékeztetnek a mai L. A.-re (állandó dugók, szmog, mindenki mindenmentes italokat iszik, az emberek egyfolytában meghallgatásokra járnak, mindig van valahol egy medencés buli és két színészkedés között megalázó másodállásokkal próbálnak pénzt keresni), a film a város egy olyan oldalát mutatja be, amilyen ma már biztosan nem létezik, és régebben is maximum a filmművészet klasszikusaiban láthattuk ilyennek. Ez egy igazi meseváros, ahol mindenki a sikerről álmodik, és mivel ez a világ sztárközpontja, mindenki látja is maga előtt a jó példákat, a világ legsikeresebb színészeit és zenészeit. Egy olyan hely, ahol a csillagvizsgálót a domb tetején megvilágítja a hold, és ahol a szerelmesek felszállhatnak a csillagok közé, és a park közepén sztepptáncolhatnak. És amikor már azt hinnénk, hogy a film végképp elszáll az álmok és a mesék birodalmába, hirtelen jön egy valóságos fordulat/történés, ami lehoz minket a földre. Mert ez egy olyan mesevilág, amiben nagyon is léteznek a valódi emberi problémák, és senki sem sumákolja el őket.

Kaliforniai álom: nem láttunk ilyen romantikus filmet az Igazából szerelem óta

Egy mese igazi románccal

A Kalifornia álom ereje főképp ebben a furcsa kettősségében rejlik. Egyfelől ott van a musicaloldal csillogó mesevilága, másfelől pedig egy nagyon is valóságosan ábrázolt szerelem története. A film egyik legbátrabb húzása az volt, hogy nem csak arról szól, hogy a fiú megismeri a lányt, majd néhány probléma leküzdése után ők ketten boldogan egymáséi lesznek. Itt a fiú megismeri a lányt, néhány probléma leküzdése után egymáséi lesznek, ám az élet itt még megy tovább, és egyáltalán nem könnyű megőrizni egy párkapcsolat lángolását, miközben mindketten a saját álmaikat is üldözik közben két olyan szakmában (a lány színésznő, a fiú zongorista), ami folytonos munkakereséssel, állandó bizonytalansággal, gyakori elutazással, anyagi gondokkal és alkuk sorozatával jár. Lejjebb adunk-e az álmainkból a párkapcsolatunk kedvéért? Vagy a boldog párkapcsolat az igazi megvalósult álom? A film a látszólagos könnyedség ellenére súlyos kérdéseket feszeget, cseppet se felszínesen, és még azt is eléri, hogy egy kicsit beleszakadjon a szívünk. Anélkül, hogy bármilyen poént lelőnek, csak annyit mondok el, hogy a film végi nagyjelenet az egyik legőszintébb, legelgondolkodtatóbb, legmeglepőbb és legmeghatóbb pillanat, amit idén a moziban ülve átélhetünk.

Egy varázslatos páros

Nem mehetek el szó nélkül Emma Stone és Ryan Gosling – akinek a legjobb pillanatait itt szedtük össze – mellett sem. Ők ketten már voltak nagyon jók együtt az Őrült, dilis szerelemben és feledhetők a Gengszterosztagban, ám párosuk most forrt ki igazán, és lett messze a legszerethetőbb. Kettejük közül Emma Stone-nak – akit kikiáltottunk az új Jennifer Lawrence-nek – jut a hálásabb szerep, ő kap több nagyjelenetet, ahol igazán meg tudja mutatni, hogy több ő kifejező tekintetű és érdekes orgánumú komikánál. Ugyanakkor Gosling is pompás, és a Rendes fickók után ismét megcsodálhatjuk, hogy az a fajta színész, aki egy jó film kedvéért nem fél hülyét csinálni magából, és kicsit cikizni a saját imázsát (medencés jelenet).

Az a fajta filmkritikus vagyok, aki óvatosan bánik a nagy szavakkal, de a Kaliforniai álom kapcsán eszemben sincs óvatoskodni. Biztos vagyok benne, hogy nemcsak az év, hanem az évtized egyik legjobb filmje, romantikus vonalon pedig nemcsak az egyik, hanem a legjobb. Feltölt energiával, elvarázsol, bevisz a rózsaszín felhők közé, majd visszahoz onnan és elgondolkodtat. Az egyetlen veszélye, hogy nem éred be annyival, hogy egyszer lásd. Amint véget ért, legszívesebben megint beállnál a sorba a mozipénztárnál, hogy újra megnézhesd.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top