nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Szabadidő
“Hónapokat dolgozol pár percért” – így alkotnak a magyar fénymesterek

“Hónapokat dolgozol pár percért” – így alkotnak a magyar fénymesterek

Szűk két hete zajlott le a világ egyik legnagyobb versenye, amelyen az épületekre kivetített, látványos animációk, az úgynevezett projection mapping projektek versenyeztek egymással. A "vetítővászon" a világ második legnagyobb épülete, a román Parlament volt. A győzelmet pedig egy magyar csapat, a Limelight Projection Mapping szerezte meg, ezért ellátogattunk budapesti főhadiszállásukra, hogy betekintsünk a látványos animációk készítésének kulisszatitkaiba.
Andersen Dávid
Andersen Dávid
f Ajánlom

A Limelight Projection Mapping alkotócsoport idén ünnepli tizedik születésnapját, eredetileg fényfestéssel foglalkoztak, vagyis főként állóképek kivetítésével dobták fel különböző rendezvények, partik látványvilágát.

“Mára kettévált ez a műfaj, a fényfestés közelebb került a fogyasztói szinthez, pár diavetítővel is már lehet szép dolgokat csinálni, egyre népszerűbb ez ma már például esküvői dekorációként – mondta Dávid István, a Limelight Projection Mapping producere. – A technológia fejlődésével jött a képbe a 3D animáció, ezen a téren mi úttörőnek számítunk, már évekkel ezelőtt is kísérleteztünk hasonlókkal.”

 

Interconnection (2016)

Rendező: Antonin Križanić
Visual Design: Antonin Križanić, David Vígh
Producer: István Dávid
Zene: AMB – Set In Stone
Hangeffektek: Fine Cut Bodies
Animáció:
Antonin Križanić
Vígh Dávid
Vicsek Viktor
Világosi Csaba
Fekete Máté
Már Miklós

 

István korábban a Dork & Kozma nevű alkotópárost menedzselte, akiknek a nevéhez a legendás frankhegyi bulik (pontosabban összművészeti rendezvények) kapcsolódnak. Aki járt arrafelé, annak bizonyára szép emlék a látványos fényjátékkal bevilágított helyszín, nem véletlen, hogy a fényfestés iránti szerelem is ekkortájt kezdett kibontakozni.

“Alkotótársammal, Vicsek Viktorral kezdtünk el mozgóképes vetítésekkel is foglalkozni, mi már évekkel ezelőtt is próbáltunk előrébb menni, 3D-tervezés segítségével fejleszteni a látványt – mondta Dávid István. – Ez már akkor is nagyon progresszívnak számított, de például sok mai projection mapping animáció is csak egyszerű »vetítővászonként« használja a felületeket, nem komponálják bele az épületek homlokzatát a látványba.”

Dávid István, az Interconnectedness producere (Fotó: Andersen Dávid)
Dávid István, az Interconnection producere (Fotó: Andersen Dávid)

A két fiatalember végül egy másik csapattal, a Global Illuminationnel (GI) kezdett együtt dolgozni, így találkozott az évtizedes vetítési gyakorlat a gyönyörű animációkkal.

“Tavasszal kezdtünk együtt dolgozni, az iMapp már a harmadik közös projektünk volt” – mondta Dávid István, hozzátéve, hogy a GI csapatának munkáit többek között azok láthatták, akik az elmúlt években ellátogattak az Ozora fesztiválra. A hétköznapokban az alkotói gárda reklámokkal és hasonló megrendelésekkel foglalkozik, így nagy örömmel vetették bele magukat a projection mapping versenyre való felkészülésbe, ahol nem kellett kompromisszumokat kötniük, mindenben szabad kezet kaptak.

Fénymesterek tornája

Az iMapp Bucharest 2016 nevű rendezvény a világ egyik legnívósabb rendezvénye szakmai szempontból. A világ számos pontján tartanak ugyanis úgynevezett fényfesztiválokat, ahol a projection mapping animációk mellett egyéb fényalapú installációkat mutatnak be a közönségnek. Az iMapp azonban különlegesség: a benevező csapatok közül szigorú, nemzetközi fényfesztiválok rendezőiből álló szakmai zsűri választotta ki a legjobbat. A tervezés július elején indult, a hat kiválasztott csapatnak két és fél hónapja volt a négy és fél perces animációk összeállítására.

“Változatos volt a mezőny, mert bár a téma ugyanaz volt, párbeszéd és dialógus, ezek jellemzően elég tág, absztrakt fogalmak – avat be a részletekbe Dávid István. – Ezért stílusában mégis teljesen eltérő alkotások jöttek létre, amelyek önmagukban is komoly művészi értéket képviselnek.”

A szervezők azt sem szabták meg, hogy a látvány mellé kell-e aláfestő zene, vagy bármi más, a pályamunkák pedig eszerint is megoszlanak, van olyan, amely során narráció segíti a történet megértését, míg egy másikban csak az animációkat kísérő hangeffektek voltak hallhatóak.

“Zene tekintetében nekünk volt klasszikus értelemben vett aláfestő zenénk, aminek van egy ritmusa, egy lüktetése, ami viszi magával a nézőt – mondta Dávid István. – A pályaművek ennek megfelelően eltérőek voltak, volt olyan például, amelyik egyáltalán nem foglalkozott magával az épülettel, amire vetítettek. Teljesen jó animációt hoztak össze, de nem volt szerves kapcsolata magával a homlokzattal.

A mi ars poeticánknak része, hogy nem egyszerű vászonként kezeljük az épületet, hanem történetet mesélünk, ehhez pedig szükséges az épület belekomponálása az egészbe, akkor tud jól működni egy ilyen.

A román parlament épülete az iMapp Bucharest 2016 során (Fotó: Limelight Projection Mapping/Alex Barbulescu)
A román Parlament épülete az iMapp Bucharest 2016 során (Fotó: Limelight Projection Mapping/Alex Barbulescu)

“Szerencsére a zenénk is nagyon jól sikerült, sokan kommentelték, hogy mennyire tetszett nekik, nemrég néztem meg, csak magát a zenét több mint 30 000 ember hallgatta meg online” – tette hozzá Antonin Križanić, a fenti, Interconnection című mű rendezője és egyik animátora.

“Jól ráült a kép a hangra, így az animációt kellett a zenéhez alakítani, csak annyit módosítottunk rajta, hogy a végén időre kijöjjön a lezárás – mondta Dávid István. – Korábban ilyet még nem is csináltunk, amikor egy az egyben megmarad a zene, csak egyes elemeit használtuk fel. A hangeffekteket Kevin csinálta, akinek a neve a Fine Cut Bodiesként lehet ismerős. Korábban volt olyan projektünk, amihez külön ő írta a zenét, amit később ki is adott az albumán, de azt sem 100 százalékban használtuk fel.”

Hogyan készül a projection mapping?

A projection mapping animációkat a közönség jellemzően gigantikus felületekre kivetítve látja, ezért adja magát a kérdés, hogy mire van szükség egy ilyen irdatlan méretű “mozivászon” kitöltéséhez, illetve milyen folyamatok mentén áll össze egy olyan alkotás, ami kizárólag egy adott helyszínen, annak sajátosságait ki- és felhasználva működik, reprodukálni máshol ugyanúgy nem lehet. Mint minden kreatív folyamat, ez is egy hosszas ötleteléssel kezdődik, ami kifejezetten hosszú ideig tart, jelen esetben a csapat számára megszabott idő közel fele ment el a koncepció kidolgozásával.

“Összejött egy csomó jó ötlet, de meg kellett néznünk azt is, hogy kontextusában hogyan működnek – mondta Antonin Križanić. – A végső változat 4,5 perces, ennek körülbelül a duplája készült el animációként, ebből válogattuk ki azokat a részeket, amelyek a legjobban működnek együtt.”

300 méter széles vetítővászon (Fotó: Limelight Projection Mapping/Alex Barbulescu)
300 méter széles vetítővászon (Fotó: Limelight Projection Mapping/Alex Barbulescu)

“A lényeg, hogy nem szeretünk öncélúak lenni, az ötletelés során is kirakjuk az épület fotóját és megpróbálunk olyan dolgokat kitalálni, amelyek ráhúzhatóak az adott épület sajátosságaira – tette hozzá Dávid István. – Az se baj, ha az egésznek van valami más tartalmi kapcsolata is az épülettel, minél több ilyen pontot találunk, annál jobb. Mivel sokat vagyunk külföldön is, mindig próbálunk arra is figyelni, hogy a helyi nézőközönség számára adjunk olyan kapaszkodókat, amit adott esetben csak ők értékelnek. Például

az első fényfesztivált, amelyen részt vettünk, a lengyelországi Toruńban, Kopernikusz szülővárosában tartották. Az ottaniak erre nagyon büszkék, így adta magát, hogy beleszőjük valahogy az animációba. Hihetetlen érzés volt látni, hogy az ottaniak hogyan reagálnak erre, ölelgettek, iszonyú hálásak voltak érte, mert megszólította őket a dolog.

Perceid vannak a sikerre

“Amikor végignéztük a bukaresti próbát, úgy éreztük, nem vagyunk annyira menők, mint a többiek – mondta Dávid István. – Az első pályamű a spanyol csapaté volt, ők narrációt is raktak alá, ettől picit szájbarágósnak érződött. Az oroszok meg egy nagyon elvont alkotással indultak, ami elég sötét is volt, valójában elég öncélúra sikerült végül. Mi valahol ennek a két végletnek a közepén helyezkedtünk el.

Ez végül másnap, az előadáson érződött is: a spanyolokat udvariasan megtapsolták, az utánuk következő román csapat valamivel nagyobb ovációt kapott a hazai közönségtől. Utána, a mi vetítésünknél már az elején elkezdett bulizni a közönség, ekkor kezdtünk el gondolkodni rajta, hogy talán lehet esélyünk a közönségdíjra, amit előtte, magyarként Bukarestben egyáltalán nem gondoltunk volna. Csak azt sajnáltuk végül, hogy magát a hangulatot nem tudtuk rögzíteni.”

A digitális világ megjelenítése az épületen (Fotó: Limelight Projection Mapping/Alex Barbulescu)
A digitális világ megjelenítése az épületen (Fotó: Limelight Projection Mapping/Alex Barbulescu)

István ezzel rá is mutat a műfaj sajátosságára: a hónapokig tartó munkát ez alatt a 4,5 perc alatt láthatták fizikai valójában egyetlenegyszer.

“Oké, a próbán láttuk előtte egyszer, aztán lement a versenyen és kész, annyi – emlékezett vissza a producer. – Utána végtelenítve vetítették persze az összes pályamunkát, de azt már hang nélkül, így nem véletlen, hogy nagyon görcsölt mindenki, hogy minden tökéletesen működjön.”

A fény a ház szelleme

A projection mapping animáció készítésének titkaiba Antonin Križanić rendező avat be. Az Interconnection című alkotás arról szól, hogy a fény egy szellemként költözik be az épületbe.

“Meg akartuk mutatni, hogyan kommunikál az érzelem a racionalitással, a digitális az organikussal – magyarázta az animátorként is közreműködő művész. – Ezt több rétegben jelenítettük meg: a digitális közegben, az organikus, kicsit pszichedelikus közegben – mivel ez egy lelki utazásról szól, a házba beköltöző fény, a szellem arcot is kap, ekkor teljesedik ki, amikor belelátunk az elméjébe és elmerülünk abban. Megjelenik a tudás fája és az emberi agy is – itt is a racionalitás szimbólumától indulunk, majd az kettéválik, és egy portálon keresztül mélyebbre hatolhatunk, egészen az épület lelkéig. Ezután a két én visszatér és eggyé válik, bemutatva a szív és az agy közötti kapcsolatot. Utána ez a fénylény arcot ölt, megmutatja magát, és ezután kezdődik a belső utazás az elméjében. A végén, mint egy színházban, lezárásként, visszajön a »palást«, vagyis megmutatja magát az épület, mielőtt újra digitálissá nem alakul, és a fénylény eltávozik, hátrahagyva az épületet. Ez volt a sztori, amire ráültettük a képi világot, de ez összesen három képből indult. Ezek rendesen, 3D-ben renderelt formák és alakzatok, nem a netről összevadászott képek.”

Megérkezik a
Megérkezik a “fényszellem” (Kép: Limelight Projection Mapping)

“Ma már a különböző fényfesztiválokon workshopok keretében foglalkoznak azzal, hogy hova lehet még fejlődni a műfajban – tette hozzá Dávid István. – Mi most megmutattunk egy irányt a sok közül, hogy lehet ezt így is. Persze felmerült olyan megközelítés is, ami a nagyon magas művészeti irányzatot képviseli, mi viszont úgy szeretnénk valami pluszt adni, hogy fogyasztható maradjon az alkotásunk, elvégre a nézők sem feltétlenül egy kortárs művészeti galériában töltik a hétköznapjaikat.”

A szív és az agy - az érzelmek és a racionalitás (Kép: Limelight Projection Mapping)
A szív és az agy – az érzelmek és a racionalitás (Kép: Limelight Projection Mapping)

A nemzetközi fényfesztiválok is ezt igazolják, az efféle rendezvények ugyanis rengeteg embert vonzanak világszerte. Az egyik londoni fesztivált például idő előtt be kellett fejeznie a szervezőknek, mert annyian érdeklődtek, hogy azt a tömeget az adott helyszínen már nem lehetett volna biztonságosan kezelni.

A két világ találkozása (Kép: Limelight Projection Mapping)
A két világ találkozása (Kép: Limelight Projection Mapping)

“Eindhovenben pedig egy nagy ipari területen rendezik a fényfesztivált, itt 4-5 kilométeres körben vannak az installációk, a nézők az egyik végén belépve csak egy irányba mehetnek, mert oda pár nap alatt, szinte zéró marketinggel, egymillió ember látogat el” – mondta Dávid István. 

300 méteres “mozivászon”

Az Interconnection és a hasonló projection mapping animációk létrehozásához elképesztő technikai háttér szükséges. Az iMapp szervezői például 104 darab, egyenként 20 000 lumen fényerejű projektort használtak fel.”

A Limelight ars poeticája, hogy az épületek homlokzatát felhasználják az animációkhoz (Kép: Limelight Projection Mapping)
A Limelight ars poeticája, hogy az épületek homlokzatát felhasználják az animációkhoz (Kép: Limelight Projection Mapping)

Összehasonlításként: egy moziban használt vetítőgép, bár nem teljesen olyan, mint a projection mappinghez használt eszközök, de nagyjából 30 000 lumen fényerő teljesítményre képes. Egy-egy húszezres projektorral körülbelül 20 méter széles képet lehet vetíteni, de jelen esetben sok ilyen vetítő képe illeszkedik egymásra.

“Szükség is van erre a teljesítményre, mert a moziban teljes a sötétség, míg a nyílt téren a városi fényszennyezés, különféle beszűrődő és a talajon megpattanó fénysugarak is meglátszanak – magyarázta Antonin Križanić. – Fekete színt például szinte nem is lehet rendesen létrehozni, mert szürke lesz, de számít a felület is: a márvány csillog, a mészkő pedig matt végeredményt ad, és a projektor izzója is picit eltolja a színeket.”

A fényszellem arcot ölt (Kép: Limelight Projection Mapping)
A fényszellem arcot ölt (Kép: Limelight Projection Mapping)

A 104 projektor egyébként nem 104 eltérő képet vetít, hanem tornyokba rendezve a kép egy-egy szegmensének megjelenítéséért felelősek, sokszor átfedésben. Ehhez elképesztő technikai háttér szükséges, az iMapp esetében egy egész teherkonténernyi számítógép gondoskodott a gépek tökéletes szinkronjáról. A kész mű nyers változata másfél terabyte-nyi helyet foglal, a versenyre leadott pályamű “csak” 77 gigabyte-ot. Összehasonlításként: egy a normál DVD-nél nagyobb kapacitású Blu-ray lemezre körülbelül 25 gigabyte fér el.

“A legfontosabb mégis a felület, aminek színe, struktúrája van, ez nem egy fehérre meszelt fal – mondta Dávid István. – Ezért tesztelni sem tudjuk az alkotásokat, csak ott a helyszínen, főleg mivel az eszközök bérlése rendkívül drága, egyetlen vetítő teljes felállítása nagyjából milliós tétel, a kezdő fényfestőknek így nem sok esélye van tesztelni. Mi diavetítőkkel indultunk, így ezt a részt hamarabb megtapasztaltuk, ma viszont már a 3D projection mappinggel foglalkozó csapatok nagy része az animáció világából érkezik. Sokszor ez előny, de előfordul olyan, hogy kapunk egy épületmodellt, és a tapasztalatunk miatt mi már csuklóból meg tudjuk mondani, ha esélytelen a dolog – például egy angol vörös téglás épületen esélytelen színes animációkat szépen megjeleníteni, a fekete-fehér absztrakt dolgok működnek inkább. De ezeket sokszor nem tudod, amíg oda nem mész és meg nem nézed. Még mi is egy csomó helyen csak nézünk, hogy hű, ebből mi lesz…”

“Hiába kapsz meg egy modellt, van egy csomó dolog, amit látni, érezni kell – tette hozzá Antonin Križanić. – Például a videóról nem derül ki, de a majdnem 300 méter széles román Parlament épületének az egyik része úgy 50 méterrel hátrébb van a homlokzatnál. Ha rajzolsz egy egyenes vonalat, azt csak az fogja egyenesnek látni, aki szemből nézi a vetítést.”

A román parlament számítógépes modellje a tervezéshez - piros nyíllal jelöltük, hogy mekkora egy ember (Kép: Limelight Projection Mapping)
A román Parlament számítógépes modellje a tervezéshez – piros nyíllal jelöltük, hogy mekkora egy ember (Kép: Limelight Projection Mapping)

Aki szeretne találkozni a Limelight Projection Mapping és a Global Illumination munkáival, annak jelenleg legközelebb Prágáig kell mennie, ahol szűk két hét múlva, október 13-án kezdődik a Signal Festival. Itt nemcsak projection mapping installációkat lehet majd látni, hanem más jellegű, fénnyel kapcsolatos látványosságokat is. Ez a legközelebbi lehetőség, mert a súlyos költségek miatt hazánkban egyelőre nincsenek hasonló rendezvények.

Korábban szerettem volna összehozni egy magyarországi fényfesztivált, de aztán ezt elengedtem

– mondta Dávid István. “Ha összeállna erre 1-200 millió forint, azzal rengeteg embert meg lehetne mozgatni és akkor egy év múlva már egymást taposnák a szponzorok a lehetőségért. Ahol mi először jártunk, az egy 140 ezres lengyel kisvárosban volt, ami pár év alatt 4-500 ezer embert megmozgató bulivá nőtte ki magát. Ráadásul egy fényfesztivál ideális a téli, sötét hónapokra, amikor már délután négykor sötét van, a szállodák viszont konganak az ürességtől. Tapsolni fogok, ha ezt itthon megcsinálja valaki!”

További látványos animációk az NLCafén:

Megosztás Facebookon