Szabadidő

“Ez nem hőstörténet, emberéletek mentek gajra Ambrus miatt” – a Viszkis felvételén jártunk

A Viszkis nem sokkal az elfogása után egy kihallgatáson idézi fel az élettörténetét, a gyerekkorától kezdve egészen a rablásokig. A filmben a Gyorskocsi utcában járunk, a valóságban azonban a Róna utca egyik műtermében, ahol szaunára emlékeztető hőségben forgatják a Viszkis című film érzelmileg legmegterhelőbb jelenetét.

Ugyan 1999-ben járunk, de a Gyorskocsi utcai kihallgatószoba úgy fest, mintha egy hatvanas-hetvenes években berendezett helyiségbe léptünk volna. Egyedül a sarokba bedobott, konnektorból kihúzott PC, és az íróasztalon ott figyelő, tipikus kilencvenes évekbeli vezetékes telefon az, ami árulkodik arról, hogy a kilencvenes éveket írjuk. A rendőrség nem az a hely, ahol gyakran cserélnek bútorokat, és Hujber Balázs látványtervező szerint még ma is rengeteg olyan rendőrségi épület van az országban, ami belülről szinte semmit nem változott. Bizonyos szempontból ez a díszlet a nyugalom szigetének számít a 70 napos akciódús forgatáson, hiszen kiszámítható körülmények között, egy műteremben forgatnak egy beszélgetős jelenetet két ember, Ambrus Attila és a vallomását felvevő nyomozó, Bartos László között. A gond csak az, hogy odabent van vagy negyven fok, ők ketten pedig órákon át csak egymásra támaszkodhatnak a film érzelmileg egyik legintenzívebb jelenetében.

Csak ketten egy szobában

“Egy akciójelenet forgatásán sok minden segíti a színész munkáját, ráadásul pörög az egész. Most bekerültünk ebbe a műterembe, minden egy nagy feketeség, rohadtul meleg van, dől rólunk a víz, nincs levegőnk, és benn ülünk a Snecivel (Schneider Zoltán, a filmbeli nyomozót alakítja – a szerző) egymás szemébe bámulva. Itt nem lehet csalni, nem lehet trükközni, ha nem vagyunk őszinték, az lejön a vászonról. Csak ülünk ott, és az arcunkkal kell visszaadnunk a lelki folyamatokat” – meséli az Ambrus Attilát – akinek idén januárban rendőrök lepték el a házát – alakító fiatal színész, Szalay Bence, akinek a karrierjében óriási áttörést jelenthet ez a nagyszabású mozi. “A filmben ez egy vezérvonal, szóval nagyon komolyan kellett vennünk” – magyarázza a 30. forgatási napon.

Fotók: Szabó Adrienn
Fotók: Szabó Adrienn

A hosszú amerikai kitérő után a Viszkissel hazatérő Antal Nimród számára sem sétagalopp egy ilyen intenzív beszélgetős jelenet leforgatása: “Ha akciót forgatok, akkor arra vágyom, hogy két ember beszélgessen egy szobában, ha pedig két ember beszélget egy szobában, akkor azt kívánom, bárcsak egy kocsi repesztene el mögöttük százzal, mert azt sokkal könnyebb volna felvenni. A szomszéd füve mindig zöldebb.” Antal szerint a Viszkis az eddigi karrierje egyik legkeményebb forgatása, ám ez egyáltalán nem látszódik rajta. Zen buddhista nyugalommal, teljes lazasággal beszélget velem, nyoma sincs rajta annak, hogy ő itt egy egymilliárd forintos projekt kapitánya. Hutlassa Tamás producer barátom, akivel már a Kontrollt is forgattam, a filmkészítés anyagi oldalának gondját leveszi a vállamról, és ez óriási segítség.”

A bankrablósdi árnyoldala

A jelenet azért kiemelt jelentőségű, mert ez adja a keretet a filmhez. A kihallgatás közbeni beszélgetésből bontják ki Ambrus Attila életét, gyerekkorát, kapcsolatait és persze a bankrablásait. Ráadásul ott, a cigaretta nélkül is dohányfüst-szagúnak érződő szobában derül ki, hogy amit a Viszkis csinált, az egyáltalán nem volt cool, és ténykedése hat éve alatt több embert is tönkretett. Például

az őt üldöző három nyomozó közül kettőnek teljesen gajra ment az élete a folyamatos eredménytelenségtől.

A három rendőr alakját a filmben Antal eggyé gyúrta össze, a Bartos nyomozót játszó Schneider Zoltán pedig ugyan az eredeti rendőrökkel nem beszélt, de régóta egy zsaru szomszédságában lakik, aki rengeteget mesélt neki a szakmájáról, sőt még egy vallomástételre is beültette őt megfigyelőként.

Amikor arról kérdezem, hogy mennyire lúzer, komikus figura Bartos, elmondja, hogy ugyan próbálkoztak azzal is, hogy komikus elemeket is csempésszenek a történetébe, de ezek nem álltak jól a figurának, ezért elvetették őket. Végső soron egy olyan rendőrről beszélünk, akinek a teljes életére rátelepedett a sok kudarc, szóval a döntés teljesen érthető. Ettől még Antal Nimród filmje nem nélkülözi majd a humort.

A Kontroll is komor film volt, mégis sok vicces momentum akadt benne. Ahol van helye poénnak a történetben, ott élni fogunk vele.

“A Kontroll és a Viszkis én vagyok”

Antal Nimród több hollywoodi nagyjátékfilm (A szállítmány, Ragadozók…) után tért haza Magyarországra. “Az Amerikában forgatott filmjeim is az én filmjeim. A Kontroll és a Viszkis viszont én vagyok” – magyarázza a fontos különbséget, ami nem utolsósorban annak köszönhető, hogy ezeknél a forgatókönyvet is maga írta. A rendezőnek régi álma volt a Viszkis történetének megfilmesítése, és már annak idején szerette volna megszerezni a jogokat, csakhogy elhappolták előle. Akkor még nem volt forgatókönyve, csak érezte, hogy ennek a sztorinak az energiáját jól vissza tudná adni. Ma már nem bánja, hogy akkor nem érte el a célját:

Ha a Kontroll után készítem el, nem lett volna olyan jó. Akkoriban még csak lelkes voltam, de nem felkészült.

Mielőtt Antal visszatért a projekthez, sokáig egy olyan változatról cikkezett a sajtó, melyben Johnny Depp játszotta volna Ambrust, a Kontroll direktora azonban új irányba terelte a projektet. “Nem akartam külföldi főszereplőt, mert ez egy annyira magyar történet. Olyan részletek vannak ebben a sztoriban, amit lehet, hogy már azok sem értenének meg, akik ugyan itthon, de a rendszerváltás után születtek. Egy külföldi színész nem tudná átadni az érzést.”

Filmjogi kalandok

Ambrus Attila történetének filmjogait nem sokkal az elfogása után megvették. Dobray György filmrendező évekig küzdött azért, hogy a film megvalósuljon, de ez nem jött össze. Miután a jogok lejártak és felszabadultak, Antal Nimród lecsapott rájuk, és Ambrus Attila közreműködésével írta meg a forgatókönyvet. Az igaz történettől való eltéréseket maga Ambrus is engedélyezte.

A forgatókönyv másfél évig íródott, és leginkább azután kapott lendületet, miután az író-rendezőben tudatosult, hogy nem dokumentumfilmet készít. Minél több valódi eseményt és személyt próbált belezsúfolni a filmbe, annál inkább elveszett a film szíve.

Egyszer csak rájöttem, hogy bármit megtehetek ezzel a történettel, nem kell mindent pontosan úgy mutatnom, ahogyan megtörtént, és ez a tudat felszabadítóan hatott rám.

Ez egy kosztümös film

A film egyik legnagyobb logisztikai kihívását az adta, hogy két-háromszor annyi helyszín van benne, mint egy átlagos magyar filmben. “Van olyan napunk, hogy háromszor költözik a stáb” – meséli Hujber Balázs látványtervező, akinek például a Liza, a rókatündér emlékezetes díszleteit köszönhetjük. Bár a film a kilencvenes évek végén játszódik, úgy kellett kezelniük, mintha egy kosztümös történelmi filmet készítenének. “Mindenhol bele kell nyúlnunk a képbe. Ha az utcán vagyunk, akkor táblákat és autókat cserélünk, vissza kellett hoznunk a klasszikus Demszky-hirdetőoszlopokat, a régi plakátokat és el kellett kerülnünk a díszburkolatokat, mert ezek akkoriban nem voltak jellemzők. Minden utcaszakasz új problémákat jelent” – avat be a részletekbe Hujber, aki számára a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy ezt a rengeteg helyszínt és költözést a költségvetés számain belül tartsa.

Míg más filmeknél általában a forgatás előtt két-három hónappal kezdi meg a munkát, a Viszkis esetében már fél évvel az első csapó előtt is a projekten dolgozott. Az alkotók nem törekedtek arra, hogy eredeti helyszíneken forgassanak. Egyrészt azért nem, mert rengeteg helyszín megváltozott azóta – a Margit hidat felújították, Ambrus gyerekkorának erdélyi helyei teljesen átalakultak, a bankfiókokat vagy felújították, vagy már nem bankként üzemelnek… – , másrészt pedig sok valós helyszín nem volt túl izgalmas vizuálisan, és ezt igyekeztek kicsit felturbózni.

Törekedtünk arra, hogy az eredeti helyszínekhez hasonlóakat találjunk, de egyáltalán nem volt cél, hogy mindig ott tegyük le a kamerát, ahol Ambrus Attila is járt.

A forgatás java még hátra van, ráadásul a legnehezebb jeleneteket még nem vették fel, például autós és motoros üldözéseket vagy azt a szcénát, amikor Ambrus egy vonat aljára kapaszkodva szökött át Erdélyből Magyarországra.

A rabló rokona

Látogatásom napján nem csak egy jelenetet vesznek fel. A szomszédban található berendezve Ambrus Attila lakása és búvóhelye, ahol az ebédszünet után azt a szcénát rögzítik, ahogy a bankrablót váratlanul meglátogatja erdélyi unokatestvére, Lali, aki maga is be szeretne szállni a businessbe. Lalit ifj. Vidnyánszky Attila alakítja, aki kissé meglepődik, amikor odamegyek hozzá diktafonnal a kezemben. Mint kiderül, aznap van az első forgatási napja, alig egy órája érkezett, és még nem nagyon tud mit mesélni a filmmel kapcsolatban. Annyit azért elárul, hogy Lali egy valós figurán alapul, és ő volt az, aki Ambrus egyik rablása közben teljesen lefagyott, és úgy kellett őt kimenekíteni a helyszínről.

“Az én karakteremen keresztül mutatjuk be, hogy Ambrus honnan indult, és milyen közegből érkezett” – meséli Vidnyánszky, akinek igencsak elfoglalt nyara lehet, ugyanis a Viszkis mellett az Aranyélet második évadát is forgatja. A stáb eddig terv szerint halad a munkával, látogatásomig az időjárás is kegyes volt hozzájuk. Szeptemberben végeznek, és szerencsére nem kell kapkodniuk az utómunkálatokkal sem. A Viszkissel valamikor 2017-ben találkozhatunk a mozikban, és ha csak negyedakkora hűhó lesz a premierje körül, mint ami Ambrus akcióit kísérte a médiában, akkor garantált az óriási siker. A csibészes mosolyú rablókat amúgy is szeretjük a mozivásznon.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top