“Ha bementem egy boltba, kedvesen összesúgtak” – interjú a Táncdalfesztiválok sztárjával, Toldy Máriával

“Nem éreztem, hogy sztár vagyok”

Üstökösként robbant be a zenei életbe 1966-ban, az első Táncdalfesztiválon Toldy Mária, aki fiatalon, óriási hangjával rögtön tarolt a versenyen. Elvitte az első helyezettnek járó díjat a Más ez a szerelem című dallal, majd egy évvel később újra produkálta ugyanezt, csak akkor már a Rövid az élet című szerzeménnyel.

 A Táncdalfesztiválok időszaka nemcsak a közönség számára volt különleges, hanem az előadóknak is életre szóló élményt nyújtott. “A média egyetlen tévéadást jelentett akkoriban, és persze mindenki azt nézte. Így az első Táncdalfesztivál különösen népszerű volt. Amikor a döntő ment élő adásban, akkor alig volt ember az utcán” – emlékszik vissza az énekesnő, aki szerint más volt akkoriban ismertnek lenni, mint manapság. “Azt, hogy sztár vagyok nem éreztem igazán. Inkább a szeretetet, amit az emberektől kaptam. Ha bementem egy boltba, hirtelen előkerültek a legszebb pulcsik, vagy gratuláltak, vagy csak kedvesen összesúgtak. Engem ez nem zavart, jó érzés volt, és jó érzés a mai napig.” Merthogy az énekesnőt fél évszázad elteltével is ugyanúgy szeretik és ismerik, mintha csak éppen tegnap látták volna a Táncdalfesztiválon.

Malek Andrea és édesanyja Toldy Mária

 Az énekesnő férje akkoriban Bágya András zeneszerző volt, akinek a keze alatt számos sláger született meg, illetve ő is hangszerelte ezeket. Így többek között azokat a dalokat is, amelyeket Toldy Mária énekelt. Ez persze plusz ösztönzés volt arra vonatkozóan, hogy teljes erőbedobással teljen a versenyre készülés időszaka. “András rendkívüli  ember volt. A nekem írt dalait valahogy együtt hoztuk világra. Ezért is működtek jól, ezért is voltak olyan sikeresek, és álltak hozzám a legközelebb” – meséli Toldy Mária, akinek saját, személyes élményei is kihallhatók a dalokból.

“Voltak emlékek, amik belém égtek”

Az énekesnő a mai napig élénken emlékszik arra, hogyan teltek a próbák. “Nagyon izgalmas volt a felkészülési időszak, folyton gyakoroltam, abszolút át szerettem volna élni a dalokat. Voltak emlékek, amik belém égtek. Az egyik, amikor az Erkel színházban az első zenekari próbán nem kis drukkal, de teljes bedobással elénekeltem a Más ez a szerelem című dalomat. Ez rögtön  elnyerte a zenekar tetszését. A  vonósok, ahogyan ez ilyenkor szokás, kopogtattak a vonóikkal a kottapulton. A hegedűszólót egyébként Sebestyén Ernő, a kor egyik legkitűnőbb muzsikusa játszotta. Én tudtam, hogy mindez nagy elismerés, és nagyon boldog voltam.”

Más volt akkoriban a hangulat és az emberek felfogása, egymáshoz való viszonyulása. A Táncdalfesztiválokon ugyanis mindenki jelen volt, aki élt és mozgott akkoriban a tánczenében, mégis, az énekesnő szerint, az izgalmakon túl nagyon jó hangulat uralkodott, és egyáltalán nem riválisként találkoztak ott egymással az énekesek, zenekarok. “Drukkoltunk egymásnak. Szécsi Palira emlékszem, hogy mennyire izgult, hiszen az volt az első nagy fellépése. Próbáltam nyugtatni, és lám mekkora sikere volt. Nem véletlenül, egy jelenség volt. Bár nem mondanám, hogy ma is tartom még a kapcsolatot a régi kollégáimmal, inkább csak a Facebookon. De ha véletlenül találkozunk, ott folytatjuk a beszélgetést, ahol abbahagytuk” – meséli az énekesnő.

“Dallamszegény világban élünk?”

A Táncdalfesztiválok óta eltelt már fél évszázad, de még mindig imádják a közönség újabb és újabb generációi azokat az előadókat és slágereket, akiket a versenyen megismertek. “Bizony 50 éve volt, szinte hihetetlen. Azt gondolom, hogy az én generációm az ifjúságára emlékszik vissza azzal, ha meghallgatja a régi dalokat, vagy nosztalgiázik az akkori előadókról. Vagy talán egy kicsit dallamszegény világban élünk?” – teszi fel finoman a kérdést Mária, aki visszavonult a színpadtól, és inkább a tanítást választotta.

“Már gyermekkoromban is a zene volt a legfontosabb, de volt még valami, amit akkor nem tudtam magamnak megmagyarázni: tanítanom kellett. Persze először csak a szomszéd gyerekeket igazgattam, aztán 15-16 éves koromban már táncolni, énekelni is tanítottam őket, és az akkor népszerű kultúrversenyekre készítettem fel a kisiskolásokat. A tanítás velem született elhivatottság. A  tízéves színpadi jelenlét és a sikerek csak segítettek abban, hogy tanárként adjam át, amit előadóművészként tapasztaltam, megtanultam és megéltem.1971. január elsején kezdtem tanítani, de az első iskolában még nem tudtam megvalósítani az álmomat. Ehhez találkoznom kellett valakivel, név szerint Pál Gáborral, akinek segítségével sikerült létrehozni egy korszerű musicaloktatást a Vasutas Zeneiskolában, amely immár 25 éve működik sikeresen.”

Csak a gyermekeivel állt újra színpadra

A megfelelő utánpótlás-nevelés azonban nem egyszerű dolog, legalábbis sok zenetanártól hallani, hogy a mai fiatalok mentalitása nagyon megváltozott, ezért nehéz manapság olyan zenészeket kinevelni belőlük, akik valóban megfelelő alázattal, tehetséggel, tudással dolgoznak a szakmában, értéket tesznek le az asztalra, és nemcsak az a lényeg számukra, hogy sztárok legyenek. “Szerintem nagyon sok a tehetséges fiatal, várom őket minden évben, és mindenkit meghallgatok. Ők már egy egész más világban nőnek fel, nem ők a hibásak azért, mert más a mentalitásuk. A mi iskolánkban megpróbáljuk minden szempontból magasra tenni a lécet, és szeretnénk, ha minden növendék átugraná.”

Malek Andrea, Malek Miklós és Toldy Mária

Az énekesnő saját gyermekei is követték édesanyjuk és édesapjuk, a zenész, zeneszerző Malek Miklós példáját, és ők is a zenei szakmát választották. Lánya, Malek Andrea szintén évtizedek óta énekesnőként, fia, Malek Miklós pedig zenészként, zenei producerként sikeres. Mária az ő kedvükért egyszer-egyszer kivételt is tett, és ismét a reflektorfénybe állt, például amikor első nagy slágereinek egyikét, a Rövid az életet énekelte újra Andreával. “Bárhogy kértek, nem adtam be a derekam, csak három alkalommal: a lányommal, Andival, majd Miklós fiammal, illetve az egész családdal 2012-ben a Malek család koncertjén.”

“A legfontosabb a családom”

Bár a színpadról egy ideje lelépett, egyáltalán nem unatkozik. Mária mindennapjait manapság már sokkal inkább a tanítás, a család és az egészséges életmód gyakorlása teszi ki, amelynek köszönhetően most is ugyanaz a boldog, kiegyensúlyozott, mosolygós arc néz vissza ránk, mint 50 évvel ezelőtt a Táncdalfesztiválokon. “Annyit dolgozom, tanítok, mint soha életemben. A hivatásom nagyon fontos, ha nem lenne, én sem lennék. Így is marad időm a hobbijaimra, az úszásra, a gyaloglásra és a tornára, hiszen ezek az egészségemnek fontosak. De a legfontosabb a családom, az maga a boldogság.”