Széll Kálmán: helyezkedő karrierista vagy tehetséges szakember?

Széll Kálmán, Deák Ferenc és Vörösmarty Ilona

Sokan mondják, a közéleti karrierhez nem elegendő a tehetség: szerencse és főleg kapcsolatok is kellenek. A 19. században önmagában a tehetség és a szorgalom csak kevesek számára tette lehetővé a kiemelkedő közéleti pályafutást. Ehhez leginkább speciális szakértelemre volt szükség, mint ahogy a pénzügyekben és gazdasági kérdésekben járatos Széll Kálmán is ezáltal emelkedett ki kortársai közül. Ősei között senki sem játszott szerepet az országos nagypolitikában, így mondhatnánk, hogy ő is saját sikerének kovácsa volt. Ugyanakkor az is ismert, hogy Vörösmarty Ilonát, a nagy költő árva leányát vette feleségül, akinek gyámapja a kor legtekintélyesebb politikusa, Deák Ferenc volt. Így az is feltételezhető, hogy elsősorban “a haza bölcse” támogatásával tudta már igen fiatalon fellendíteni politikai karrierjét. A kérdés tehát, hogy Széllben egy ügyesen helyezkedő karrieristát kell látnunk, aki jókor volt jó helyen, vagy inkább beszélhetünk a saját tehetségéből sikeres szakemberről.

A dukai és szentgyörgyvölgyi Széll-família

Manapság családon legfeljebb három generációt értünk, és legtöbbször az elsőfokú unokatestvérekig tartjuk számon a rokonságot. Az 1848 előtti nemesi világban azonban nagyon fontos érdeke volt minden nemesnek, hogy tudjon akár távoli rokonairól is, hiszen a közös ős által szerzett birtok az ág kihalása után a legközelebbi rokoné lehetett. Ebből következően a nemesség egész szemléletmódját, életvitelét a rokonokkal való kapcsolattartás jellemezte, s a korszak mostoha közlekedési viszonyaihoz képest gyakori látogatások, vendégeskedések rokonságcentrikus életmódot eredményeztek.  

A dukai és szentgyörgyvölgyi Széll család a Vas megyei katolikus birtokos köznemességbe tartozott. A hozzájuk hasonló dunántúli birtokos nemes családokkal kötött házasságok révén is bővített rokonság és atyafiság a régi nemesi világban meghatározta a família pozícióját a helyi középosztályban, de a Széll család tagjai hosszú ideig nem töltöttek be vezető megyei tisztségeket. A családot Deák Ferenchez is távoli atyafiság fűzte. A dunántúli nemesség rokonságtartó hálójában a már addigi szereplésével is országos jelentőségű, s 1848 tavaszán miniszterré emelkedett Deák Ferenc olyan atyafi volt, akivel egyre inkább érdemes volt szoros kapcsolatba kerülni. Mindez Széll Kálmán apjának reformpárti, liberális felfogásával is összhangban állhatott. Ez a rendies, atyafiságos barátság tette lehetővé, hogy Deák már kisfiúként megismerte a későbbi miniszterelnököt.

A Széll-szülők nagy gondot fordítottak fiaik oktatására, és anyagi áldozatoktól sem riadtak vissza, hogy őket művelt és jól képzett emberekké neveljék. Emellett Széll Kálmán tehetsége is kellett persze ahhoz, hogy osztályelsőként végezze el a gimnáziumot. Az egyetemen pedig “nemigen érdeklődött kortársai frivol mulatságai iránt, de szorgalmasan látogatta az előadásokat, és sokat tanult nemcsak az egyetemi tantárgyakból, hanem ezeken kívül is”.  

Széll Kálmán házassága

Aki ismeri Vörösmarty Mihálynak menyasszonyához, a nála több mint húsz évvel fiatalabb Csajághy Laurához 1843-ban írt A merengőhöz című szép versét, érzékelheti, hogy az ünnepelt költő és a fiatal leány kapcsolata bonyolultabb volt az átlagos szerelemnél. A nagy költő házasságát nem lehet felhőtlenül boldognak nevezni, s az a pletyka is elterjedt, hogy a fiatalasszony másoknál keresett magának vigasztalást. A kortársak arról is suttogtak, hogy Deák Ferencnek, a költő nőtlen jó barátjának is viszonya volt Vörösmarty feleségével, sőt egy vélemény szerint Vörösmarty Ilona vér szerinti apja valójában Deák volt.

  Akár hitelt adunk ezeknek a mendemondáknak, akár nem, bizonyos, hogy Deák komolyan vette a Vörösmarty halála után rá háruló gyámatyai teendőit. Minden bizonnyal azért járult hozzá, hogy Széll Kálmán már igen fiatalon, 24. életévét be sem töltve, frissen szerzett jogi doktorátussal, ám egyelőre állás nélkül 1867 tavaszán Vörösmarty Ilona vőlegénye lehessen, mert a Széll családdal ápolt atyafiságos barátság és a vőlegény apjával évtizedek óta tartó politikai együttműködés révén ismerhette a kérő pozitív tulajdonságait.

Az esküvőre a ma Bazilikának nevezett lipótvárosi templomban került sor, 1867. szeptember 15-én. A fiatal férj a családi hagyományokat követve Vas megyében kívánta megkezdeni közéleti pályafutását. Apja a főjegyzői állás megpályázását javasolta neki, ám ő a döntés előtt tanácsot kért feleségétől. Végül Deákhoz fordultak, aki ugyan elismerte, hogy a főjegyzői állás előkelőbb, mégis azt tanácsolta Széllnek, hogy mivel a “szolgabíró közvetlenebb érintkezésben van a néppel”, inkább így indítsa meg politikai karrierjét.  Deák tanácsaival az év egy részét Pesten töltő ifjú jogász amúgy is gyakran élhetett, hiszen Deák majd mindennap hosszú órákat időzött Szélléknél, s 1868 és 1873 között minden nyári parlamenti szünetet náluk töltött Rátóton.

Bár Széllék első gyermeke, Ilona az esküvő után hamar világra jött, további gyerekek nem követték. Úgy tűnik, a fiatalon megkötött frigy nem volt szerelmi házasságnak mondható. Széllné kevés számú fennmaradt fényképéről átlagos külsejű nő néz le ránk, így azt a korabeli feljegyzést, miszerint Széllné “most idősebb korában nem rút, régebben nagycsontú volt s ridegebb”,  túlzott kritikának mondhatjuk. (De persze ismerjük el azt is, hogy “Széll Kálmán távol állott az ideális férfiszépségtől” , s bár előnytelen külsejét elegáns öltözködéssel és ápoltsággal igyekezett ellensúlyozni, mégis inkább értelmi képességei, műveltsége tehették vonzóvá.) Bár a jelek szerint Széll Kálmán nem elsősorban a nőt szerethette Vörösmarty Ilonában, hiszen feljegyezték róla, hogy “nagy nőbarát volt”, s mikor miniszterelnöki teendői Bécsbe szólították, “rendszerint két táncosnőt is vitt magával a szalonkocsijában”,  mégis szoros emberi kapcsolat, kölcsönös tisztelet és megbecsülés fűzhette össze a házastársakat.

Így azután ha lehetséges is, hogy Széll nem elsősorban Vörösmarty Ilona férje, hanem jóval inkább Deák Ferenc veje szeretett volna lenni, feleségében szellemi partnerre talált. A művelt asszony Deák mellett komoly ismereteket halmozott föl a magyar alkotmánytörténet és a közjog terén, így érthető, hogy mind Deák, mind utóbb Széll is szívesen kikérte véleményét aktuális politikai kérdésekről, annál inkább, mert a szereplőket személyesen is ismerte. Egy kortárs feljegyzés szerint Széll “felesége valóban igen okos művelt nő, méltó lánya a Vörösmartynak, a derék, kihalóban lévő, igazi honleány typusa”.  Széll tehát nem csupán Deák, hanem felesége támogatására is számíthatott politikai karrierjének elején, és a később a miniszterelnöki székig emelkedő pályafutás sikereiben Vörösmarty Ilona szerepét sem szabad figyelmen kívül hagynunk.

A könyvrészlet a Törvény, jog, igazság – Széll Kálmán életműve című könyvből való. A könyvet a Facebookon is eléred!

Olvasd el ezt is!

• Ilyen volt, ilyen lesz: a Moszkva tér története képekben
• Ők voltak Sissi bizalmasai