A te városodban van még videotéka?

Megyeszékhelyek téka nélkül

Ha ma egy debreceni, egy pécsi, egy szegedi vagy egy miskolci érdeklődő DVD-t szeretne kölcsönözni, maximum a helyi könyvtárban próbálkozhat, ugyanis a városban már bezártak az utolsó tékák. A magyar kölcsönzőknek filmeket szállító STI Kft. adatbázisa szerint alig harminc-egynéhány filmkölcsönző maradt az országban, közülük nagyjából egy tucatnyi a fővárosban üzemel.

A budapestieken kívül az alábbi városokban van még lehetőség DVD-kölcsönzésre: Érd, Esztergom, Göd, Gödöllő, Győr, Hódmezővásárhely, Kaposvár, Keszthely, Kiskunhalas, Kiskunmajsa, Lajosmizse, Mogyoród, Mosonmagyaróvár, Nagykanizsa, Pápa, Pásztó, Siófok és Sopron. Minden jel azon irányba mutat, hogy ez a szám nőni már biztosan nem fog, sőt várhatóan még több bezárásra számíthatunk.

Egy példány elég egy filmből

A megmaradt tékák is takarékoskodnak: míg a hőskorban nem volt ritka, hogy egy pörgősebb címből akár öt-hat darabot is beszerezzenek, ma már szinte mindenből csak egyet rendelnek, sőt már azt is alaposan megválogatják, hogy azt az egy példányt miből rendeljék meg. Emlékszem, hogy ha az ember a kilencvenes évek végén nem tetetett félre magának a jó fej tékással egy új sikerfilmet, akkor a megjelenés utáni első hónapban szinte reménytelen volt bent találni, pedig akkor még több példány állt rendelkezésre a filmekből.

Szabó István, a James Dean Filmkölcsönző tulajdonosa szerint ma már az újdonság varázsa is csak alig egy-két hétig tart, és a filmek telefonos félrerakatása is kiment a divatból. “Be is zárhatnék, ha csak az új filmekből élnék. A rosszabb időkön mindig a hatalmas archívumom segített át. Sokkal szívesebben rendelek meg egy DVD-t egy Woody Allen-filmből, vagy egy újra kiadott régi klasszikust, mint a legújabb hollywoodi filmsikert, mert az utóbbit csak addig viszik, amíg új, de a klasszikust évek múltán is keresni fogják.”

Tékából szolárium

Szabó István az egyik utolsó, aki klasszikus értelemben vett filmkölcsönzőt üzemeltet. A legtöbb téka ugyanis úgy próbálta túlélni a nehéz időket, hogy kiegészítő szolgáltatásokat vett fel: fénymásolást és nyomtatást vállaltak, faxoltak, filmet hívtak elő vagy mellékesen lottózóként is üzemeltek.

Ennek az egyik legextrémebb példáját találtam Angyalföldön, a Videocentrum tékában, ami gyakorlatilag teljes mértékben átalakult szoláriummá, de egy kis helyiségben még ott sorakozik 2-300 DVD-borító a polcokon a kis lógó bilétákkal, amik jelzik, hogy az adott film éppen kölcsönözhető-e. Itt, ha szerettem is volna a filmekről beszélgetni a pult mögött álló kedves lánnyal, esélyem sem lett volna, mert leginkább a szolis ügyfelekkel és a gépekkel volt elfoglalva, pedig a tékák egyik legvonzóbb tulajdonsága éppen az volt, hogy filmőrült és filmértő emberek adtak tanácsot ahhoz, mit nézzek az este. Ugyanezt egy online videotár előtt állva aligha kaphatjuk meg.

A személyesség varázsa

Nagy Marianna és Gyulai Gábor, a körúti Odeon Underground munkatársai szerint náluk az ügyfelek még mindig igénylik a személyes tanácsadást. “Jóval többen vannak azok, akik odajönnek hozzánk azzal, hogy ajánljunk nekik valami jó filmet estére, mint azok, akik a polcoknál nézelődve választanak filmet maguknak” – mondják, és látszik rajtuk, hogy komolyan veszik a feladatukat. “Minél több filmet megnézünk, lehetőleg már a mozipremier idején, hogy ajánlani tudjunk, ha pedig nem láttunk valamit, akkor megmondjuk, hogy nem láttuk, de azt hallottuk róla, hogy…” – magyarázza Marianna.

A hagyományos lakótelepi tékák többségére az volt a jellemző, hogy egy nagyjából 3-400 címből álló katalógust tartottak, és amikor egy film elöregedett és kiesett a pixisből, akkor eladták, és mindig jöttek az újak. Ezzel szemben Szabó István a James Deannél, illetve az odeonosok magukat inkább egyfajta könyvtári szerepben látják, akiknél mindenki megtalálhatja a legfontosabb filmeket, a régiektől pedig eszük ágában sincs megszabadulni, hiszen nagyrészt azokból élnek.

Csak a film számít, a formátum nem

Mindhárom felkeresett tékában megkérdezem, hogy Blu-ray lemezeket tartanak-e. Angyalföldön azt a választ kapom, hogy ők nem, de a tulajdonos másik tékájában a budai Orbán téren lehet kölcsönözni Blu-ray-eket is (hiába, más környék…), míg Szabó István azt mondja, hogy ugyan próbálkozott vele, de egyszerűen olyan drágán adják a kölcsönzői jogos BD-lemezeket a forgalmazók, hogy soha nem hozzák be az árukat. Ugyan az Odeonnál is tartanak Blu-ray-eket, de állításuk szerint a legtöbb ügyfelüket nem érdekli, milyen formátumban van meg a film, a lényeg csak az, hogy megnézhesse.

“Van egy nagyjából 4000 darabos VHS-készletünk is azokból a filmekből, amik nem érhetők el DVD-n, de arra is figyelünk, hogy azokat a filmeket is megtartsuk kazettán, amiknél a DVD-re új szinkron került. Még ezeket is keresik” – meséli Marianna. A Blu-ray formátum a nagy felbontás ellenére tényleg nem egy sikertörténet a tékák világában. Tóth Zsófia, a Paramount és a Universal stúdió filmjeit DVD-n forgalmazó Select Video marketingese elárulja, hogy egy új Blu-rayből a hazai tékák legfeljebb 10 darabot szoktak rendelni, míg kölcsönzői jogos DVD-ből egy mozikat is megjárt filmnél jó esetben 50-60 példányban megy el jelenleg. Ennek a számnak még 2008-ban is a tízszeresét rendelték.

Kik járnak még tékába?

Az angyalföldi Videocentrum munkatársa 30 és 60 éves kor közé lövi be a hozzá járókat, ennél fiatalabbakkal csak elvétve találkozik, és nagyjából ugyanez a korosztály látogatja a Király utcai James Dean Filmkölcsönzőt is. A helyzet annyiban különbözik, hogy míg a Videocentrum főleg a környékről vonzza be a látogatóit, addig a James Deanbe még vidékről is járnak, főképp azért, mert a környékükön már nem működnek kölcsönzők.

Egyedül az Odeon Undergroundban tudtak beszámolni arról, hogy náluk nem koptak ki teljesen a fiatalok sem: “Hozzánk sokszor az apukák/anyukák a gyerekeikkel járnak/jártak, akik aztán felnőve maguk is filmkölcsönzőkké lettek. Plusz még jönnek az egyetemisták is, akik a tanulmányaikhoz szükséges filmeket sokszor csak nálunk tudják beszerezni.” Amikor megkérdezem, hogy a többnyire 400 és 600 forint között mozgó napidíj nem sok-e egy olyan világban, ahol sok film már 990 forintért kiturkálható az áruházak kosaraiból, és akkor az ingyenes, bár nem egészen legális letöltést még nem is említettem, mind azt állítják, hogy akkor sem lenne több vevőjük, ha a téka olcsóbb lenne. Az ügyfeleik pedig elfogadják, hogy a téka fenntartása csak ilyen árak mellett lehetséges.