Szabadidő

Veep: Így még minket is érdekel a politika

Veep nem más, mint a Vice President (azaz a vípí) rövidítése összeolvasva, tehát az Egyesült Államok alelnöke. Vagyis Selina Meyer szenátor, akit Julia Louis-Dreyfus alakít, és ebből két dolog már biztosan következik: hagyományos politikai sorozatra itt nem kell számítanunk, viszont istenien fogunk szórakozni.

Veep: Így még minket is érdekel a politika

És valóban: ha Selina és kis csapata teljesítményét figyeljük, joggal hihetnénk azt, hogy Amerikát egy csapat idióta kormányozza, akik olyasmivel vannak elfoglalva, hogy milyen fagylalt passzol leginkább az alelnökhöz, hogyan küldjék haza az újságírókat egy sajtótájékoztatóról, amin Selina azért nem tud megjelenni, mert előtte átesett egy üvegajtón, vagy hogyan simítsanak el egy diplomáciai botrányt a finnekkel, akiket vérig sértettek egy dalszöveggel.

Káoszbrigád

Vállfa a tortán – Shopping királynők, kritika

Egyáltalán nem kell tisztában lennünk az amerikai politikával, az elnöki és a választási rendszerrel ahhoz, hogy élvezzük az alelnöknő kalandjait, annál is inkább, mert szemlátomás sem ő, sem a közvetlen környezetében dolgozók nem állnak a hivatásuk magaslatán. Mike, a sajtófőnöke folyton olyasmit szellőztet meg a nyilvánosságnak, ami Selinát csak még mélyebbre rántja egy eleve elszúrt helyzetből. Gary, a személyi titkára főleg azért felel, hogy az alelnöknél mindig legyen toll vagy rágó, amúgy inkább a bizalmas és a lábtörlő szerepét tölti be Selina életében. Amy, az asszisztense, és Dan, a kommunikációs igazgatója, leginkább egymással versenyeznek, Sue, az irodavezető pedig elsődleges feladatának azt tartja, hogy mindenkit távol tartson az alelnök irodájától, és senkinek ne adjon időpontot egy röpke megbeszélésre sem. Főleg Jonah-nak, akit a Veep-team egy emberként gyűlöl, nem is ok nélkül: Jonah ugyanis az elnök embere, összekötő a Fehér Ház és az alelnöki iroda között. Nemkívánatos személy, amit arroganciája mellett azzal vív ki, hogy minduntalan emlékezteti Selinát: közvetlen kapcsolatban áll az elnökkel. Akit pedig Selina gyűlöl. És akit sohasem látunk.

Római vakáció újratöltve – kritika

Az HBO sorozatának eddigi két szezonjában az elnök fizikai valójában egyszer sem jelent meg. Mindössze egyetlen alkalommal tudtuk, hogy az egyik szobában rosszul lett, minek következtében Selinában felébredt a remény: végre ő vezetheti majd az országot. Julia Louis-Dreyfus egyik legzseniálisabban megformált pillanata az volt, amikor az ovális irodában egyedül ülve gondolta végig, milyen is lesz, amikor őt nevezik majd ki az Egyesült Államok elnökének.

Julia Louis-Dreyfust kétszer jelölték Emmy-díjra a szerepért, egyszer meg is kapta, és nem érdemtelenül: a kultikus Seinfeldben Elaine szerepének eljátszásával már bebizonyította, hogy fantasztikus komika, aki még a kevésbé sikeres sorozatokban (Christine kalandjai) is brillírozik, hát még a Veepben, ahol az ambiciózus, neurotikus, munkatársait kikészítő, ugyanakkor tőlük teljes mértékben függő, nulla magánélettel bíró, agresszivitásában is esetlen és gyámoltalan Selinát olyan sok színnel alakítja, hogy lehetetlen nem szeretni őt.

Lehet-e nő az elnök?

 A ponyva alatt jobb emberek leszünk – kritika

A munkahelyi sorozatok írói szempontból nem egyszerűek: a néző érdeklődését egy olyan világban kell fenntartani, amit rendszerint nem ismer, konfliktusaival, problémáival nem sokat tud kezdeni, mert az adott környezet működéséről csak minimális információi vannak. Ráadásul ezek a sorozatok kerülik az érzelmi szálakat, amelyekhez a néző könnyebben kötődik. A Veepben elsősorban Selina és a közvetlen környezetében dolgozók folyamatos baleksága az, amivel a néző azonosulni tud. Például nem kell értenünk, pontosan kivel és milyen megbeszélésre sietnek, de az már önmagában vicces, ahogy a kis csapat egyik értekezletről a másikra rohan végig a folyosókon, Selinával az élen, aki kézben fogja a körömcipőjét, mert úgy gyorsabban tud futni. És mivel a poénok nagy része abból adódik, hogy hogy miként próbálják a főszereplők kimenteni Selinát a saját maguk teremtette káoszból, a néző nem érzi úgy, hogy az amerikai nagypolitika bennfentes életének részleteit kell kibogoznia.

A Veep másik nagy erénye a már-már improvizációnak tűnő, rendkívül szellemes dialógus, ami Armando Lanuccit dicséri, akinek Egy kis gubanc című filmjét a magyar mozinézők is láthatták. A sorozatot nézve az embernek az az érzése, hogy nem előre megírt párbeszédeket lát, hanem random jelenetsorokat követ nyomon az alelnöki iroda mindennapjaiból. Selina csetlő-botló igyekezetét figyelve szinte alig várjuk, hogyan alakulnak majd kalandjai a Fehér Házban, amikor – a második szezon végén tett bejelentése szerint – elindul az elnöki pozícióért.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top